Döntés Görögországról

A formálisan német–francia kezdeményezésre, valójában jelentős részt berlini igények szerint készült dokumentum mindenekelőtt üzenet a pénzpiacoknak. Minden korábbinál határozottabban értésre adja, túlzott spekuláció esetén világosan rögzített szereposztás szerint konkrét szereplők lépnek majd fel, hogy visszaverjék az esetleges romboló hatásokat. Igazán hazardőr kereskedők persze még mindig megpróbálhatják majd feszíteni a húrt, úgy vélve, nem lesz olyan könnyű elindítani a kilátásba helyezett támogatási mechanizmusokat, és addig ők még kaszálhatnak. Biztos lesz ilyen, de azért a pénzpiaci szereplők többsége is szeret biztos bevételre menni, és csütörtök este óta az azt megelőző esetleges kalkulációk többé már nem ugyanúgy érvényesek.

Nem maradt el a második legfontosabb funkció: a német közvélemény lenyugtatása sem, hiszen lényegében minden német követelés belekerült a szövegbe. A támogatást csak és kizárólag végszükség esetén (nem pedig a kamatnyomás enyhítésére) lehet majd bevetni, megindítása után pedig a terheken valamennyi eurózónatag osztozik. Ráadásul a mentőakciónak jelentős mértékben részese lesz a Nemzetközi Valutaalap is, tehát nincs szó arról, hogy a németeknek egyedül kell „kivásárolniuk” Athént. És főként: az eurózónából való kizárást is elviekben felvető számonkérési szigor lehet az irányadó a jövőben a többiek kárára túlköltekező tagtársakkal szemben. (További ráadás lehet, hogy az ilyen fegyelmező-támogató mechanizmusok kidolgozására felállítandó munkacsoport még mindig javasolhatja a Berlinben népszerű Európai Valutaalap létrehozását is – sokak szerint meg is fogja tenni.)
Üzentek a Papandreut egyre vészesebben ostromló görög közvéleménynek is, amennyiben a görög miniszterelnöknek nem kellett üres kézzel hazamennie (ez esetben sokak szerint már pénteken megteltek volna EU-zászlókat égető tüntetőkkel az athéni utcák). Ellenkezőleg: egy a brüsszeli remények szerint a piacokra is azonnali közvetlen hatással lévő – tehát a hitelkamatokat már így is talán mérséklő – csomag minden korábbinál konkrétabb ígéretét kapták.

És hogy el ne feledjük, jutott valami a franciáknak is. Elvi kötelezettségvállalás született ugyanis a Nicolas Sarkozy elnök által már évek óta következetesen szorgalmazott „európai gazdasági kormányzás” javítására, még ha nincs is utalás arra, mi mindent lehet majd érteni ezalatt. Azt meg a közvéleménynek nem kell tudnia, hogy a csütörtök délutáni tervezetben még befejezett állításként szerepelt az említett „gazdasági kormányzat” megteremtése, ez szelídült estére odáig, hogy a végső verzióban már csak ennek „javításáról” esik szó. Jövőbeli hivatkozási alapnak azonban már ez is valami.

Hogy mindez még időben érkezett-e, az persze kérdéses. Erre az első és legfontosabb választ már a héten megadhatja a piac, amikor Athén újabb, ötmilliárd eurónyi államkötvény-kibocsátására reagál. Sok mindent elárul majd, hogy miként kelnek el a papírok. Azt azonban, hogy sokat halogatni már nem lehetett volna, jól mutatják az eszkalálódás jelei a különböző frontokon. Kezdve a német áruk bojkottjára felhívó görögországi mozgalmaktól egészen négy tekintélyes német közgazdász azon felhívásáig, hogy Görögország lépjen ki az eurózónából, különben kezdeményezik a karlsruhei alkotmánybíróságon
Németország visszahívását az eurózónából.

Brüsszelben egyelőre mindenki bízik abban, hogy ez utóbbiak még lokalizálható bozóttüzek csupán – különösen a csütörtöki döntés után –, és nem a viszszafordíthatatlan tűzvész jelei. De azért mindenki jókora szorongással tekint a görög kötvények várható piaci szereplése elé. A végső válasz ugyanis ott születik majd – és a tét továbbra is óriási.

A szerző a BruxInfo EU-szakértője