Gyógyszerterápia

Mára kiderült, a piaci folyamatok jelentős részben függetlenek a kormányzati szándékoktól. A világ tendenciái is a gyógyszerfogyasztás megugrását vetítik előre. S ha a lakosság életkorának növekedésével gyarapodó krónikus betegségeket, a piacra kerülő drága innovatív készítményeket vagy a betegségeket megelőző és az egyre gyakoribb szűréseken kibukott kórok kezelését nézzük, beláthatjuk: van jövője a gyógyszerkutatásnak.

A világ évi 5-6 százalékos gyógyszerfogyasztás-növekedését a hazai restrikciós törekvések legfeljebb megfelezik ideig-óráig. Így a biztosító múlt évivel azonos gyógyszerkasszája aligha fedezi az orvosságok árának idei támogatását. Hacsak a doktorok nem tartják be a rájuk szabott „korbácsrendeletet”, hiszen az átlagosnál nagyobb összegű tb-receptet utalványozóknak saját pénzen kell továbbképezni magukat.
Ellenkező esetben két lehetőség marad. Tovább nő a kezeletlen betegek száma, ami késleltetett bombaként robbantja majd a közbiztosító gyógyítókasszáját. Jó esetben tovább nyílik az olló az állami és a magánráfordítás között, ez utóbbi kárára. Ám a lakosság jelentős rétege már ma sem tudja kiváltani az orvosságait.

Bölcsebb megoldás lehet az előremenekülés. El kellene fogadni, hogy az egészségügyi ágazat többet hoz az államkasszába, mint visz onnan. Az egészségipar óriási k+f előállító, az egészségturizmusban eurómilliárdok vannak; nem beszélve az egészséges ember gazdasági hasznáról.

A gyógyszerszigor, a részintézkedések helyett – megfelelő előkészítéssel – egyszerre kellene rendet vágni a biztosítás, az intézményrendszer és a gyógyszerellátás frontján. El kell hinni: nem gyógyszerfüggő, csak beteg a magyar.