Kiszámítható partnerség

Az izgalmat „a legnagyobb ellenzéki tömörülés és a hazai üzleti körök érdekképviseletei közötti megállapodás” váltotta ki. Sajnos nem tudjuk meg, kik az „érdekképviseletek” – az Országos Érdekegyeztető Tanácsban ülnek kilencen, ezen túl gazdaságpolitikai kérdésekben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) is hallatja hangját, viszont nem érdekképviselet. Nem ismerek egy konkrét megállapodást sem. Elnöki szinten „a legnagyobb ellenzéki tömörüléssel” az MKIK-nak, illetve a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) volt gazdaságpolitikai fóruma, de a „megállapodás” formája és tartalma a két eseményen teljesen eltérő volt. Ennek ellenére az „inget” magamra veszem.

„Feltűnő és szokatlan esemény” – írja a szerző. De nem a VOSZ esetében! A 2006-os választás előtt például éppenséggel a kormányzó koalíció pártjaival értettünk egyet többek között abban, hogy a törvényben meghatározott fokozatos adócsökkentés a vállalkozók érdekeit szolgálja. Más kérdés, hogy a választásokat követően mi történt a törvénnyel és az írásban vállalt egyéb kötelezettségekkel… A cikk szerint „a megállapodásnak önmagában is súlyos és erősen vitatható társadalmi üzenete van”. Hegedűs nem bizonyít, nem érvel. Hadd kérdezzek. Mi a rossz abban, ha a vállalkozások javaslatait a kormányzásra készülő erő elfogadja? Jobb volna, ha együttműködés, közös gondolkodás helyett a vállalkozások és a kormány vitatkozna és folyamatosan kritizálná egymást?

Felrója Hegedűs azt is, hogy nálunk az „üzleti szféra” a GDP 2,5 százalékát kapja költségvetési támogatásként, miközben az Európai Unió átlaga egy százalék alatti. A Pénzügyminisztérium több aktív és visszavonult költségvetési szakértője segített a szám tartalmának a meghatározásában, köszönet érte. A mintegy 600 milliárd forint megközelítőleg fele a közösségi közlekedés támogatása (MÁV és társai), ott vannak még az önkormányza-

tok által a cégeiknek nyújtott támogatások, a mezőgazdasági nemzeti önrész (a top up), valamint a beruházási támogatások (gondoljunk a Hankookra). Ugye, ezt nem lehet a tipikus „magyar üzleti szférának” nevezni? Az persze vizsgálandó, miért kerül mondjuk fajlagosan többe – és különösen szolgáltatási színvonalához mérve – a MÁV, mint akár a német vasút, ez azonban aligha az üzleti szféra felelőssége…

Tény, hazai vállalkozások is „érintettek” lehetnek a feketegazdaságban, csalhatnak adót, vehetnek részt korrupcióban. A VOSZ az ilyen vállalkozást sohasem védte, és nem próbálta felmenteni azon az alapon, hogy a létező szabályok mellett csak így lehet túlélni. Mi ilyen esetekben mindig arra törekedtünk, hogy a vállalkozásellenes szabályt változtassuk meg! A feketegazdaság ellen pedig már több kampányt kezdeményeztünk, legutoljára karácsony előtt, éppen a tisztességes kereskedők ünnepi bevételének megőrzése érdekében. A „fehéren” működő cégek legnagyobb ellensége azonban nem a néha számla nélkül dolgozó vállalkozó, hanem az, akinek nincs bejelentett telephelye, az áfakörben nem található, adóbevallást soha be nem nyújtott, bért csak zsebbe fizet stb. Ezek a cégek viszont aligha tagjai bármely bejegyzett érdekképviseletnek…

Hegedűs reméli, hogy a megállapodás a „szokásos választási ígéretek sorsára jut”. Az ország érdekében reméljük, hogy ez alkalommal nem így lesz. Javaslataink ugyanis három területen, az állam szerepét illetően, a foglalkoztatás kérdésében és a kkv-szektor esetében radikális változást jelentenek a fennálló helyzethez képest. Március 8-án is hangoztattuk, hogy az új kormány gazdaságpolitikáját figyelemmel kísérjük majd, és ha nem látjuk a jó irányba tett lépéseket, akkor ezt bizony keményen szóvá tesszük.

A cikk teljes terjedelemben a vg.hu/lorincze oldalon olvasható

A szerző a VOSZ ügyvezető elnöke főtanácsadója