Kitüntetett biztosítós

Nemrég megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét. Mit szólt hozzá?

Éppen New Yorkban voltam egy vezetőségi ülésen, amikor a titkárnőm felhívott, hogy március 15-ére menjek be a Parlamentbe, mert kitüntetnek. Nem számítottam rá, de nagyon örültem neki, hogy egy ország nevében ismerték el a munkámat.

Miért kapta a kitüntetést?

A hivatalos indoklás szerint a biztosítói kultúra elterjesztésében végzett húszéves munkámat ismerték el, emellett a miniszterelnök úr azt mondta még az átadóünnepségen, hogy olyanokat próbált javasolni a díjra, akik valamilyen módon követhető példát jelentenek az újabb generációk számára is.

Azt mondják, önnek komoly szerepe volt abban, hogy tavaly megszületett az a kormányrendelet, amely korlátozza a nyugdíjpénztárak külföldi befektetéseit, és amely miatt a kasszák kénytelenek a korábbinál több állampapírt vásárolni. Ennek lehetett-e köze a díjhoz?

Nem tudom, de valóban volt egy beszélgetésem a miniszterelnök úrral erről. Megpróbáltam átgondolni, mit lehetne tenni az ország érdekében, hogyan lehetne kivezetni a krízisből. Ha nagy baj van, ez a dolga mindenkinek. Ez az ötlet elég kézenfekvőnek látszott, és meggyőződésem, hogy hosszú távon is stabilizáló hatása van a gazdaságra nézve.

A kormány tárt karokkal fogadta az ötletet, de szakmai körökben többen támadták.

Tisztában voltam azzal, hogy ez egy kétélű fegyver, de én már 1998-ban, a pénztárak alapítása idején is azt a nézetet vallottam, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer akkor jó, ha megfelelő stabilitást ad. Sokan azt gondolják, a rendszer lényege a hozam maximalizálása, ez szerintem a szónak egy kicsit rossz értelmében véve tőzsdejáték. Régen is az volt és ma is az a véleményem, hogy egy olyan struktúrájú portfóliót kell a nyugdíjrendszerek mögé tenni, ami az ügyfeleknek tartós reálhozamot garantál. 5-10 százalékos reálhozamot nem lehet tartósan garantálni, viszont egy 1-3 százalékos tartós reálhozam azt jelenti, hogy az ügyfeleknek valódi nyugdíjat tudunk adni a magán-nyugdíjpénztári rendszerből is. Nyugat-Európában az úgynevezett defined benefit (előre megszabott járadékot fizető) rendszerek sorban mennek tönkre, mivel nem tudják teljesíteni, amit ígértek, ugyanis indulásukkor azt feltételezték, hogy a tőkepiacok évente 9-10 százalékkal nőnek. Ezért mondtam a hazai magán-nyugdíjpénztári rendszer indulásának pillanatától, hogy egy 70-80 százalékos állampapír és 20-30 százalékos tőkepiaci arány nyújt olyan biztonságos portfóliókezelést, amely az ügyfeleknek a legelőnyösebb. Ezt eleinte el is fogadták, majd jött a választható portfóliós rendszer, ahol a fiataloknak 40-50 százalékos részvényarányt írtak elő, ez szerintem túlzott mértékű.

Ön régiós vezető hat országban (Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Románia és Törökország). Ezek a piacok menynyiben mások, mint a hazai?

A lengyel biztosítási piac viszonylag nagy, és gyorsan növekszik. Sokkal nagyobb az egyszeri díjas piaca, mint bármelyik másiknak a térségben, és a növekedési üteme is biztatóbb. Emellett a lengyel gazdaság viszonylag gyors ütemben regenerálódik, a biztosítási szektor is ismét hamar növekedési pályára állhat. Csehországban az önkéntes pénztári piac igen fejlett, négymillió tagja van, több mint Magyarországon az önkéntes és magánnyugdíjpénztáraknak összesen. Ez ott egy államilag támogatott megtakarítási forma, ami ha tartósan fennmarad, a cseh nyugdíjrendszerre komoly stabilizáló hatással lehet. A szlovák piac sok éven át mögöttünk járt a fejlődésben, az életbiztosítási piac viszont ott is viszonylag gyors ütemben bővült, igaz, tavaly ott is tapasztaltunk visszaesést. A török piac speciális. Ott a nyugdíjrendszer államilag támogatott, a unit-linked biztosítást pedig nem engedélyezik. Feltételezem viszont, hogy nemsokára ott is lehetőség nyílik majd ennek a megtakarítási formának a bevezetésére. A román biztosítási piac nagyjából olyan fázisban van, amilyenben a magyarországi volt tíz évvel ezelőtt.

Minek köszönhető, hogy az önök anyacége Budapestre tette a régiós központot?

Az egyik ok az volt, hogy itt már 18 éve jelen van az Aegon. 1992-ben megvásároltak egy nem túl hatékonyan működő állami vállalatot, amely jól működő céggé vált. Magyarországon ennek köszönhetően már megvolt a szakmai tudás és a megfelelő vagyonkezelő cég, amely régiós szinten működött. Büszke vagyok rá, hogy a kelet-közép-európai térségben egyedülálló módon Magyarországon van a befektetési központunk. Másoknak többnyire vagy az anyacégnél, vagy más országban, például Lengyelországban van a bázisuk. Mindamellett próbálunk diverzifikálni, például a termékfejlesztés egy részét most Lengyelországba visszük át, mert ott is van egy jó szakmai csapatunk.

Mekkora vagyont kezelnek most?

Az egész kelet-közép-európai vagyonkezelésünk olyan 7-8 milliárd eurót tesz ki, a magyarországi vagyon ennek a 30-40 százalékát adja. Ennek ellenére nem is vita, hogy a kelet-európai csapat központja Magyarországon marad. Persze próbálunk bevonni más országokból is szakembereket, én ugyanis abban hiszek, hogy egy többnemzetiségű régiós központ jobban működhet.

A régiós tapasztalatokból mit tud felhasználni Magyarország?

Lengyelországban volt egy nyitott architektúrájú befektetési termékünk, ebben van biztosítási fedezet is, de eközben 40-50 alap között választhatott az ügyfél. Ugyanezt megcsináltuk Magyarországon is. Csehországban most mutatnak be egy olyan technikát, amely biztosítja, hogy az ügyfélnél az életbiztosítási kockázatot elektronikus úton el tudjuk bírálni, Törökországból pedig értékesítési technológiát hoztunk haza. Magyarországon a nem életbiztosítási tudásunk erős, innen indítjuk majd el a lakásbiztosítási termékeinket Csehországban és Szlovákiában, később pedig Lengyelországban.

Vannak még tervek a további terjeszkedésre a régión belül?

Jelen pillanatban nincsenek, de ez tudatos. Úgy szoktam mondani, hogy van két felnőttünk, Lengyelország és Magyarország, két gyerekünk, Csehország és Szlovákia, amelyek már közel vannak a felnőtté váláshoz, és két bébink, Románia és Törökország, ezeket még fel kell nevelni. Ez a csapat nem képes most több támogatásra, mint amit ez a négy, még fejlődésben lévő piac igényel.

Mikor léphetnek be újabb piacra?

Ha reálisak vagyunk, a cseh és a szlovák piac 2012–2013-ra nőhet fel, akkor már érdemes lehet megvizsgálni, melyik újabb ország lehet attraktív számunkra.

Az idén mit vár a meglévő piacokon?

Vissza kell térnie a növekedésnek az életbiztosítási piacon, de egy másik korszak következik. Az ügyfelek egyre tudatosabbak lesznek, és sokkal világosabban kell majd velük kommunikálni. Személyesen is erősen támogattam például a teljes költségmutató bevezetését, de ez csak az első lépés. El kell jutnia oda a piacnak, hogy az ügyfelek átlássák azt a terméket, amit megvásárolnak. Emellett vissza kell jönnie a szakmába a garanciának és a kockázati fedezetnek, hiszen ez az a két tényező, amelyet az életbiztosítás a többi befektetési termékkel szemben nyújtani tud. A nem életbiztosítások szegmense kicsit gyorsabban nőhet, mint a GDP, de sokkal nem szárnyalhatja túl. A gépkocsi-biztosításoknál persze nem lesz bővülés, de a lakás-, a vállalati és a felelősségbiztosításoknál lehet növekedés.

A jelzáloghitelezési piacon is jelen vannak. A devizahitelezés szigorítása mennyire érinti önöket?

A korlátozás jó döntés volt. A devizahiteleknek van kockázatuk, de a kamatkülönbözet ezt kompenzálja. Ahogy mennek le a kamatok, egy-két éven belül a forintalapú hitelezés jelentősége nőni fog. Hosszabb periódusban nézve viszont a fogyasztók számára még a tavalyi 300 forint fölötti euróval együtt is kedvezőbb választás volt a devizahitel.

Önök mit tesznek majd, ha a forinthitelezés népszerűsége nő?

Áttérünk mi is a forinthitelre. Izgalmas kérdés lesz persze, hogyan váltjuk át a devizaforrást, amit az anyacégünktől kapunk. De bízom a sikerben, mivel az anyacégünk besorolása AA, emiatt igen kedvező áron jutunk forráshoz.

Az Állami Biztosítóhoz 1987-ben került befektetési ügyvezető igazgatóként. Két évvel később vezérigazgató-helyettessé, rá egy évre vezérigazgatóvá nevezték ki.

2005-ben lett az Aegon kelet-közép-európai régiójának vezérigazgatója, emellett számos más tisztséget is betölt a cégcsoporton belül, egyebek között tagja az anyacég igazgatóságának is.

Az Állami Biztosítóhoz 1987-ben került befektetési ügyvezető igazgatóként. Két évvel később vezérigazgató-helyettessé, rá egy évre vezérigazgatóvá nevezték ki.

2005-ben lett az Aegon kelet-közép-európai régiójának vezérigazgatója, emellett számos más tisztséget is betölt a cégcsoporton belül, egyebek között tagja az anyacég igazgatóságának is. Aegon Magyarország Az Aegon Magyarország 1992-ben az Állami Biztosító privatizálása során került anyacége, a holland Aegon csoport 75 százalékos, később 100 százalékos tulajdonába. A társaság adózott eredménye tavaly meghaladta a 22 milliárd forintot; csaknem 84 milliárd forintos tavalyi díjbevétele alapján a cég az ország negyedik legnagyobb biztosítójának számít, a lakásbiztosítási piacon pedig az első számú játékos.

A cégcsoport a biztosítón kívül vagyonkezelőt, magán- és önkéntes ágazattal is rendelkező nyugdíjpénztárat is működtet, emellett a jelzálog-hitelezési piacon is jelen van. -->