Oszkó Péter: Nagyothallók párbeszéde

A pénzügyi és gazdaságpolitikai nyilatkozatok egyre élesebben elkülöníthetők aszerint, hogy aki tette őket, vajon indul-e a következő parlamenti választásokon vagy sem. Aki a választásoktól – munkája szakértői minőségének megőrzése érdekében – jó előre távol tartotta magát, még mindig megengedheti magának azt a fényűzést, hogy valós gazdasági adatokról, eredményekről és hibákról, lehetőségekről és felelőtlen ígéretekről világosan, önös politikai érdekek nélkül beszéljen. Sőt, az ország érdekeit elfogulatlanul szem előtt tartva akár még azt is megteheti, hogy a költségvetés és a gazdaság helyzetét és megítélését nem éppen előnyösen érintő ellenzéki kijelentéseket hazai vagy nemzetközi szakértői közösségben igyekezzen kimagyarázni, ahogy azt tettem magam is már számos szakmai fórumon.
Eközben az ellenzéki politikai nyilatkozatok kimentésére éppen azért mutatkozik egyre nagyobb szükség, mert azok a kampány hevületében egyre kevésbé vannak tekintettel a tényekre, politikamentes szempontokra, a választási kampányon túlmutató érdekekre.
Politikai szempontból is kétséges egy olyan kijelentésnek az előnye, amelyben egy kormányra készülő ellenzéki erő azt jelzi, fogalma sincs a hazai gazdaság állapotáról, és annak felmérésére bizottságot kell létrehoznia. Eközben még a politikától és kormányzati munkától független és távoli szakértők is igen pontos képet tudnak adni a gazdaság állapotáról, a kilábalás esélyeiről. Nehezen értelmezhető tehát, hogy egy kormányzati munkára áhítozó párt és annak szakértői csapata hogy szenvedhet ilyen mértékű tudás- és információhiányban, miközben még csak nem is éltek azzal a felajánlott lehetőséggel, hogy a Pénzügyminisztérium elemzőivel külön egyeztetést folytassanak a költségvetés és a gazdaság fontosabb jellemzőiről, adatairól. S ha mindez igaz, vajon milyen megalapozott és részletes elképzelései lehetnek ennek a pártnak egy olyan gazdaság további felzárkóztatásáról, amelyet ilyen mértékben nem ismer?
Talán még inkább önellentmondók azok a nyilatkozatok, amelyek nemzetközi közönség előtt igyekeznek érdemtelenül lejáratni a magyar pénzügyi stabilizációt és egyensúlyt, illetve a költségvetési gazdálkodás hitelességét és átláthatóságát. Nemzetközi hírügynökségek tolmácsolásában még olyan ellenzéki kijelentés is olvasható volt, amely egyenesen az Európai Uniót is megvádolta valamiféle vélt költségvetési manipulációban való cinkossággal, miközben a hazai állapotokat érdemtelenül és értelmetlenül a görög költségvetési gazdálkodáshoz hasonlította. Kis józansággal is könnyen belátható, hogy egy ilyen, tartalmában is abszurd nyilatkozattal csakis rombolni lehet.
Elemzői körökben általános a vélekedés, hogy az ilyenfajta megnyilatkozások valójában a következő kormányzati periódusra szeretnének mozgásteret teremteni annak a hiánycélnak az elengedéséhez, amelyet a jelenlegi kormány a hitelesség visszaszerzése érdekében talán kissé túl is fetisizált. Pedig ehelyett elég lenne csak visszagondolni, hogy a jelenlegi kormány hivatalba lépésekor hogyan tárgyalta újra az akkor meghatározott költségvetési hiánycélt, és milyen eszközökkel tudta annak enyhítéséről meggyőzni a nemzetközi szervezeteket.
A válasz pedig a napnál is világosabb: egyedül a költségvetési egyensúly megtartását biztosító és az adósságállomány csökkentését elősegítő további reformlépések adhatnának bármiféle alapot a hiánycél átszámolására, érintse az például az önkormányzati intézményrendszert, az egészségügyet vagy az állami vállalatok gazdálkodását. Pénzügyi és gazdasági ésszerűséget nélkülöző választási ígéretek beváltására magasabb költségvetési hiányt akkor sem tolerálna sem a piac, sem uniós vagy nemzetközi szervezetek, ha annak felelősségét a következő kormány minden igyekezettel a jelenlegi kabinet nyakába szeretné varrni.

A szerző Magyarország pénzügyminisztere