Repedezett pohárral

Tény, hogy a válság nem hagyta érintetlenül a hazai borágazatot sem, ám súlyos tévedés lenne mostani bajait ezzel magyarázni. A legismertebb magyar bort, a tokajit érintő magyar–szlovák vitának semmi köze a gazdasági helyzethez. A Magyar Bormarketing Nonprofit Kft. tavaly decemberre világossá váló csődje is inkább a szervezetlenség és a túlbonyolított adminisztráció következménye. A közösségi marketing jövőjével kapcsolatos, azóta egyre zajosabbá váló vita meg a hazai borágazat végletes megosztottságát mutatja be országnak-világnak.

A bortermelést jellemző elaprózódottságot hívhatjuk persze sokszínűségnek, és büszkék is lehetünk rá. Elgondolkodtató azonban, hogy Franciaországban a termelt borok 70 százalékát 18 fajta teszi ki, az Ausztriában termő szőlő harmada pedig az elmúlt években komoly munkával divatba hozott zöld veltelini.

Ha hatékony bormarketingről beszélünk, nem véletlen, hogy előbb-utóbb a franciák és az osztrákok kerülnek szóba.

Lehet tanulni abból, ahogy a bordeaux-i a világ leghíresebb borává vált, vagy ahogy nyugati szomszédaink a nyolcvanas évek fagyállóbotrányai után a gödör aljáról hozták vissza boraik hírnevét.

Vannak persze biztató jelek, bár egyelőre nem országos szinten. Ilyen a soproni borászok által most létrehozott szerveződés, amely – talán nem véletlenül – egy szőlőfajta nevét viseli. Ennek alapítói nemcsak arra jöttek rá, hogy közösségi marketing nélkül egyetlen kis borászat sem megy semmire, de arra is: a kereskedői nyomással szemben is csak együtt vehetik fel a versenyt. Meglátjuk, a külföldön bevált stratégia talán egy igazi boros nemzetnél is működni fog.