Nyitott könyvek

Az elmúlt hetekben szinte folyamatos volt a vita a költségvetés állapotáról, a hiánycél tarthatóságáról, s ennek során a költségvetés bevételi és kiadási előirányzatait szinte egyedi tételekig kielemezték. Azon túl, hogy az ellenzék láthatóan megtervezett politikai kampánya részeként igyekszik fogást találni a költségvetésen, a vitát eleve az teszi lehetővé, hogy a kormány minden elérhető pénzügyi adatot haladéktalanul nyilvánosságra hoz. Így maga számol be folyamatosan a költségvetés állapotáról, a felmerülő kockázatokról és az azok kezelésére mutatkozó lehetőségekről.

A viták folyamata és intenzitása tehát önmagában cáfolja azt a feltevést, hogy a költségvetés állapotát tükröző adatok ne lennének elérhetők, s abból ne lehetne felmérni a kormányzati gazdaságpolitika lehetőségeit. Azt pedig végképp értelmetlennek tűnik megkérdőjelezni, hogy a kormány a hiteles adatokról számol be, miközben épp maga teszi közzé azokat a jelentéseket és előrejelzéseket, amelyekből a kedvező folyamatok mellett a jövőbeni kockázatok és feszültségek is kiolvashatók. Nehéz lenne ezért elvitatni, hogy – függetlenül az éles politikai összecsapásokat hozó választások közeledtétől – az időszaki pénzforgalmi jelentések, az államháztartás állapotáról szóló beszámolók, illetve a tavalyi eredményszemléletű hiányról szóló notifikáció egytől egyig hiteles módon, határidőben a nyilvánosság rendelkezésére állt.

Az eddig megismert és megismerhető tényadatok, amelyek a korábbi hónapok valós pénzügyi folyamatait mutatják, egyébként messze nem indokolják az államkassza körüli felfokozott hangulatú civakodást. Az első kéthavi gazdálkodási adatok és azok alapján az első negyedév várható egyenlege nagy valószínűséggel a Pénzügyminisztérium korábbi prognózisának megfelelően, vagy annál akár némileg kedvezőbben is alakulhatnak. Ez elsősorban az előre jelzettnél valamivel kedvezőbb adóbevételi szintnek köszönhető. Márpedig a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió azon szakértői, akik a költségvetés állapotát és mozgásterét szigorú szemmel ellenőrzik, annak a negyedéves hiányszámnak az ismeretében minősítették az éves hiánycélt tarthatónak, amely most bizonyos arányban akár kedvezőbbnek is mutatkozhat.
Lezárt időszakot érintően, ténybeli alapon tehát nem könnyű fogást találni a költségvetésen. Bármiféle feszültség legfeljebb a jövőbeni kockázatokból fakadhat, amelyek közül néhány – mint például egyes állami tulajdonú vállalatok gazdálkodásában mutatkozó bizonytalanságok – már most beazonosítható. Mások, mint például a legutóbb az Állami Számvevőszék által előrevetített további jelentős adóbevétel-kiesés, éppen az első negyedévben a várakozásokhoz képest túlteljesülő adóbevételek ismeretében merőben megalapozatlannak tűnnek. De az előre beazonosítható kockázatok sem érhetnek el olyan mértéket, amelyet átgondolt költségvetési gazdálkodással ne lehetne kezelni. A jelenlegi kabinet ennek érdekében, s azért, hogy a következő kormányzati időszak kezdetére az államkaszszát a lehető legjobb állapotban adja át, az első három hónap alatt megtehető intézkedéseket végrehajtotta, ideértve a legfontosabbak közül a tartalékok későbbi időszakra történő zárolását, a kamatköltségek lehetőségek szerinti leszorítását vagy akár a költségvetési kiadások folyamatos szigorú ellenőrzését. A költségvetési év nagyobb része azonban még hátravan. Így még politikai taktikaként, a választások utáni várakozások lehűtése céljából sem lehet úgy tenni, mintha az első fél év végén alakuló új kormánynak semmilyen ráhatása sem lenne a költségvetési egyenleg alakulására és a hiánycél tartására, és így azért felelősséget sem viselne.

A szerző Magyarország pénzügyminisztere