Kavicsháború

 Nem mintha ezek között nem lennének fontos megállapítások, de hát kit lepne meg például az, hogy Chris Patten volt külügyi főbiztos pár nappal a 2004-es bővítés előtt azt fejtegette az amerikai EU-nagykövetnek, hogy „az unióból soha nem lesz igazi hatalom”? De attól sem dőlt össze az Élysée-palota, hogy az egyik táviratból kiderült: Párizs nem adna teljes jogú tagságot Törökországnak. A cancúni klímacsúcs eleve elrendeltetett kudarcát előrevetítő, Herman van Rompuy szájába adott vélemény is talán csak azért kelthet meglepetést, mert kiderül belőle: Washingtonban észrevették, hogy az Európai Uniónak van elnöke.

Úgy tűnik azonban, mégiscsak fontos ablakot vert be Julian Assange kavicsa. Az unió ugyanis minden korábbinál nagyobb erőfeszítéseket tesz arra, hogy elhitesse a világgal: igenis értelmezhető politikai egységként. Az EU külügyi főfelelőse, Catherine Ashton legalább okulhat az amerikai tapasztalatokból, amikor kiépíti az unió saját diplomáciai testületét, ha másképp nem is, az információáramlás biztonságosabbá tételével. A szigorúbb előírások azonban távolról sem lesznek elegendők ahhoz, hogy az unió működőképes hatalomként tudjon fellépni a világban. Jó hír: a WikiLeaks még jó darabig nem cseréli le Brüsszelben a kavicsot nehézbombákkal.