Valahol Európában

Uniós lapok és politikusok a múlt héten elfogadott médiatörvényt ostorozták (néhányan már diktatúráról beszéltek), a Fitch Ratings hitelminősítő pedig a romló középtávú költségvetési kilátások miatt a befektetési szint aljára rontotta a magyar hitelbesorolást. A kormány reak-ciója mindkét esetben abban összegezhető, amivel Orbán Viktor reagált egy újságírói kérdésre: „a világ igazságtalan”. S ha van is ennek némi alapja, veszélyes dolog örökké a megértés hiányára panaszkodni vagy azzal takarózni.

A külföldi megfigyelők többsége ugyanis két dolgot világosan lát. Az egyik, hogy a Fidesz kétharmados többsége birtokában hosszú évekre szóló, masszív hatalomkoncentrációt hajt végre, kiiktatva a fékeket és ellensúlyokat. A másik, hogy a megszorítások nélküli adó-, hiány- és adósságcsökkentés csak az eddigi nyugdíj-megtakarítások felhasználásával lehetséges. Ezek egyike sem illik bele az európai fősodorba: vagy a legrosszabb gyakorlatot veszi át, vagy maga mutat rossz példát.
Eközben a kormány egyszerre próbálja bizonygatni európaiságát és hangsúlyozni különutasságát. Míg a kormányfő novemberben világosan jelezte, hogy „keleti szél fúj”, külügyminisztere, Martonyi János most arról győzködte német kollégáját, hogy „Magyarország teljes mértékben elkötelezett a jogállamiság és az európai értékrend képviselete mellett”. Értsék már meg.