GMO-vita: cél és eszköz

GMO-mentességünk fenntartása nemcsak kormányzati cél, hanem alapvető vetőmag-ágazati érdek is. A vetőmagágazat – és különösen a hibridkukoricavetőmag-előállításunk – exportorientált. A hazánkban megtermelt 120 milliárd forint értékű kukorica-vetőmag közel 70 százalékát külföldön használják fel, szinte kizárólag olyan országokban, ahol hazánkhoz hasonlóan deklarálták a GMO-mentességet.

A GMO-mentességünk nem új keletű kérdés, és hatósági vizsgálatok korábban is történtek. Ezért még az ágazatot ismerők körében is jogosan merülhet fel a kérdés, hogyan fordulhatott elő mégis az, hogy ezrelék alatti genetikailag módosított (GM) összetevőket tartalmazó, gyanús tételek ilyen nagy mennyiségben kerültek Magyarországra. Nem véletlenül használtam a gyanús kifejezést, hiszen az érintett cégek független, nemzetközileg akkreditált laborban végzett negatív vizsgálati eredmények birtokában vitatják a hatóság által nyilvánosságra hozott pozitív eredményeket. Anélkül, hogy a hatósági munka szakszerűségét megkérdőjelezném, annyi azért bizton megállapítható, hogy a mérési és mintavételi metodika minden esetben szükségszerűen magában hordozza a mérési hiba lehetőségét. Így a leggondosabb eljárás mellett is előfordulhat, hogy két labor eredménye különbözik egymástól. Sajnálatos, hogy ezt a kérdést most már csak vélhetően évekig húzódó bírósági eljárás során lehet majd tisztázni, több milliárd forintos kár terhe mellett. Véleményem szerint a jelenlegi helyzet a valós kockázatokkal arányos, valamint a rendelkezésre álló hatósági laborkapacitások korlátait figyelembe vevő, körültekintőbb jogszabályalkotással talán elkerülhető lett volna.

Azért, hogy a jövőben ne forduljanak elő hasonló események, alapvetően két dolgon szükséges változtatni. Mindenekelőtt nélkülözhetetlen olyan akkreditált hatósági laboratóriumi rendszer kialakítása és működtetése, amely megfelel a nemzetközi standardoknak, és amelynek transzparens gyakorlatában garantált, hogy vizsgálati eredményei – mivel mintavételi és vizsgálati metodikája megfelel a nemzetközi normáknak – megbízhatók és a legkevésbé vitathatók. A szakma emellett kívánatosnak tartja azt is, hogy az illetékes hatóság GMO-vizsgálati eredményeit még a vetési időszak előtt hozza nyilvánosságra, csökkentve ezzel megállapításainak lehetséges negatív következményeit.

Jó példáért pedig tényleg csak a szomszédba kell menni. A GMO-mentességi státusát talán még hazánknál is elszántabban védelmező Ausztriában ez a kérdés megfelelően szabályozott. A mintaküldésre, vizsgálatok elvégzésére és az eredményközlésre vonatkozó határidők jogszabályban rögzítettek, valamint a rendszer tekintettel van a mintavételből és mérésből eredő hibára is.

A napokban több szakértő is azt nyilatkozta, hogy hazánk GMO-mentességének fenntartása illúzió, hiszen a genetikailag módosított kukorica termesztése több szomszédos országban is engedélyezett, valamint nagy mennyiségű GM-szóját importálunk takarmányozási és élelmiszer-ipari célokra. Véleményem szerint annak ellenére, hogy a mezőgazdaság nyílt rendszernek tekinthető, a keresztbe porzások és a fizikai keveredés kockázata fennáll, már csak gazdasági érdekből is törekednünk kell a mentességünk fenntartására. Egységes uniós vetőmagpiac lévén a vetőmag-előállítás és -forgalmazás feltételei közösségi szinten szabályozottak, ezért ezt a problémát is ezen a szinten lenne célszerű hosszú távon rendezni. Az európai és a hazai vetőmagágazat számára a teljes jogbiztonságot elsősorban a gyakorlatban alkalmazható határérték megállapítása és egységes vizsgálati protokoll kialakítása garantálná.