Vass László rektor szerint fenntartható pályára áll a Budapesti Metropolitan Egyetem

A 2014 végén többségi tulajdonossá vált CEE Equity Partners magántőkealap-befektetésének a hozadéka, hogy január 1-jén egyetemmé váltak és új szakokat indítottak?

– Nincs közvetlen kapcsolat, hiszen akkor még nem lehetett tudni, hogy egy törvénymódosítás létrehozza az alkalmazott tudományok egyeteme kategóriát, amelybe most bekerültünk. Ám a befektető megjelenése segített megvalósítani azon növekedési terveinket, amelyek e cím elnyeréséhez is vezettek.

Milyen változást hoz a Metropolitan életében, hogy immár egyetem?

– Ez a nemzetközi mozgásterünket, az elfogadottságunkat növeli, a külföldi hallgatók idehozatalát, a szakjaink pozicionálását jelentősen elősegíti. Az elmúlt évtizedben a bolognai folyamathoz kapcsolódó, az uniós tagországokban működő felsőoktatási intézmények közül a főiskolákat majdnem minden országban, például Németországban vagy Ausztriában, automatikusan az alkalmazott tudományok egyeteme kategóriába sorolták. Mivel mi nem tartoztunk ebbe, minket nem fogadtak be, hiába mondtuk, hogy ugyanazt csináljuk, mint ők.

Ennyire fontos a címke?

– Igen, mert alapvetően ez fejezi ki, hogy nem az alap-, hanem az alkalmazott kutatásokkal foglalkozó, a munkaerőpiac igényeire közvetlenül odafigyelő, gyakorlatiasabb intézmény vagyunk. Képzéseink még a mesterszakon is elsősorban az alkalmazható kompetenciák fejlesztését állítják a középpontba.

Friss diplomásaik hány százalékának sikerült elhelyezkednie?

– A nálunk végzettek átlagban 80 százaléka öt hónapon belül munkát talált, több mint ötven százalékuknak pedig már az oklevél átvételekor van állása vagy ajánlata. De számunkra az is fontos, hogy a féléves kötelező szakmai gyakorlatot teljesítők közül minden harmadik kap állásajánlatot.

Ez a kommunikációs szakoknál is így van?

– A kommunikációs és média szakjaink döntő többsége, a PR-es, a nemzetközi üzleti kommunikációs és a médiapiaci, üzleti. Noha arra törekszünk, hogy a diákok már a tanulmányaik alatt szerkesztőségekben, stúdiókban dolgozzanak, száz média szakosból csak huszonöt helyezkedik el a médiában, a többiek üzleti kommunikációs területre mennek.

Miért tartják fontosnak kihangsúlyozni, hogy a Metropolitan a legnagyobb magyarországi magánegyetem?

– Mert büszkék vagyunk arra, hogy míg a tizenöt évvel ezelőtti indulásunkkor a hallgatói létszám alapján a felsőoktatási intézmények alsó egyharmadába tartoztunk, addig ma már a hallgatók, a tanárok, a szakok száma alapján mi vagyunk a legnagyobbak a magán-felsőoktatási intézmények között, ahol azért elég nagy a verseny. Regisztrált diákjaink száma már a nyolcezret közelíti, miközben közel háromszáz főállású és hétszáz óraadó oktatónk van. Ráadásul egyre nehezebb körülmények között kell megállni a helyünket, hiszen 2012 óta egyetlen fillér állami támogatást sem kaptunk az alapképzéshez, s a mesterképzésben is csak néhány ösztöndíjas helyet, miközben nem részesülünk sem tudományos, sem hallgatókra jutó egyéb vagy fenntartói támogatásban. Ez azt jelenti, hogy olyan intézményekkel kell versenyeznünk, ahol ingyen lehet tanulni, míg nálunk mindenki fizet. E jelentős hendikep ellenére nagy azoknak aránya, akik elsőként hozzánk jelentkeznek.

Nem teszi lehetővé az igencsak borsos térítési díjaik mérséklését a tőkeerős befektetői háttér?

– A Metropolitan nem a legdrágább intézmény. Igyekszünk a minőséget garantáló és egyben a hallgatóink számára legelőnyösebb díjakat megállapítani. A most meghirdetett képzéseink között több olyan is található, amelynek az árát nem emeltük, sőt csökkentettük tavalyhoz képest. Sajnos a nagyon eszközigényes szakjaink, mint például a művészetiek, oktatási színvonalának fenntartása érdekében csökkenésre nem is gondolhatunk, miközben a törvény alapján eddig is csak akkor emelhettünk tandíjat, ha új szakokat indítottunk, és emiatt a költségeink kimutathatóan emelkedtek. A befektető a növekedésünket finanszírozza, ami azért jó nekünk, mert nem a bevételek növelésére kényszerít minket, hanem arra, hogy fenntartható növekedési pályára álljunk rá, és folyamatosan keressünk új lehetőségeket a diáklétszám és a minőség növelésére és a nemzetköziesedésre.