Az alapoktól építik fel a pénzügyileg tudatos fogyasztót

Miért volt fontos, hogy a kormány nemzeti stratégiát fogadjon el a pénzügyi tudatosságról?

Azt gondolom, több szempontból is példaértékű a kezdeményezés. Egyrészt jelzi: komolyan gondolja a kormány, hogy a pénzügyi tudatosságon – a kiérlelt egyéni döntéseken, a családok, közösségek felelős döntésein – keresztül vezethet az út oda, hogy Magyarországon a pénzügyek terén hosszú távon fennmarad a stabilitás, ami alapja lehet a gazdaság növekedésének. Másrészt ritka az olyan kezdeményezés, amely ilyen széles körű összefogáson alapulna – ne feledjük, a stratégia megalkotásában intézményi oldalról az NGM és az Emberi Erőforrások Minisztériuma mellett aktív szerepet vállalt a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Számvevőszék, a Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar Államkincstár is, míg piaci oldalról a Pénziránytű Alapítvány, a Magyar Bankszövetség és a pénzintézetek szintén támogatták a stratégiát. A program tehát nyitott, eddig is meghívtuk és a jövőben is hívni fogjuk a külső támogatókat, a piaci szereplőket, szervezeteket, akik segítségünkre lehetnek tudásukkal, a területen eddig megszerzett tapasztalataikkal. Ne feledjük azt sem, hogy kormányokon átívelő, hosszú távú tervet fogadott el a kabinet: a hétéves koncepció megvalósulása ráadásul hosszabb távra, reményeink szerint évtizedekre kihatva segíti majd a pénzügyi kultúra minél szélesebb elterjedését.

A hétéves ciklus kétéves szakaszokra bomlik. Miért van erre szükség?

A cél az, hogy minél konkrétabb tervek szülessenek, és a teljesítésüket folyamatosan monitorozni lehessen, az elkészült feladatok kapcsán pedig legalább ilyen fontos annak visszamérése, hogy valóban sikerült-e velük az előzetesen meghatározott célt elérni. A kétéves szakaszolás e tekintetben aktív munkát követel meg; ha úgy tetszik, mi, az irányítók is tudatosságból vizsgázunk, hisz a folyamatosan újratervezett célok nekünk is segítenek abban, hogy mindig az adott pillanatra jellemző pénzügyi ismeretek megszerzésében segítsük a társadalmat. Ne felejtsük, ez a terület is rendkívül gyorsan változik: gondoljunk csak a fintech forradalomra!

No de azért az alapokat le kell rakni, nem? Az OECD-felmérés szerint már az alapismeretekben sem állunk jól, kamatos kamatot a megkérdezettek jó, ha 35 százaléka tud számolni…

Épp ezért kap kiemelt hangsúlyt a stratégia első két évében a pénzügyi alapismeretek oktatásának kérdése. A Nemzeti alaptanterv (NAT) jövő évi felülvizsgálata után a tanterv szerves része lesz a pénzügyi alapismeretek oktatása, remélhetően előre meghatározott külön óraszámmal – nem pedig a különböző diszciplínák között szétosztva. Példa már van rá: szeptember elejétől a szakgimnáziumokban sikerrel debütált a pénzügyi és vállalkozói ismeretek tantárgy, amelyet a Pénziránytű Alapítvány által gondozott, digitálisan ingyen hozzáférhető tankönyvből tanulhatnak a fiatalok. Ez esetben is látszik, hogy az ottani ismeretek sokkal jobban hasznosulnak majd, ha a diákok már korábban, az általános iskolában jártasságot szereznek a pénzügyi alapfogalmak terén. Fontos, hogy itt ne arra gondoljunk, hogy a gyerekeknek a derivatívákról fognak beszélni, hanem életszerű, életközeli szituációkat tudnak majd gyakorolni, mint például egy családi költségvetés tervezése.

Sokan vélik úgy, hogy ehhez hiteles, felkészült tanárok kellenek. Tervbe van-e véve, hogy a pedagógusképzésben is külön helyet kapnak majd a pénzügyi ismeretek?

Ne becsüljük le, hogy az országban több mint ezer pedagógus részt vett már ilyen képzésben, és azt gondolom, döntő részük nem csak az így megszerezhető kreditpontokért vette fel az adott tárgyat. Ugyanakkor osztom azt a véleményt, hogy meg kell találni a képzésen belül az említett tantárgynak is a rendes helyét. De nem várhatunk azonnal csodát: ezért van szükség hét évre a teljes stratégia megvalósulásához.

A stratégia megvalósulásában mennyire támaszkodnak a piaci szereplőkre?

Aktív együttműködésre törekszünk – mondom ezt annak ellenére, hogy az első kétéves cselekvési terv jórészt államigazgatási feladatokat tartalmaz. A NAT reformjában érthetően kevés szerep jut a piaci, intézményi szereplőknek, ám ahogy korábban is említettem, fontos a velük folytatott párbeszéd. Ezt mindennél jobban mutatja az MNB Pénziránytű Alapítványának sikeres munkája és az is, hogy az iskolai témahetek közül messze a legsikeresebb a Pénz7, amely a Pénziránytű és a Magyar Bankszövetség közös szervezésében nőtte ki magát Európa legtöbb diákot megmozgató pénzügyi témájú rendezvényévé. A stratégia hangsúlyosan evolutív – tehát folyamatos önfejlesztésre, öntanulásra képes. E tekintetben nagy öröm, hogy nem kell feltalálnunk a spanyolviaszt, a piaci szereplők egyedi CSR-vállalásait, edukációs programjait jól lehet szintetizálni a stratégiába. Mindezeken túl a jövő év elején induló pénzügyi tudatossági honlap a tervek szerint egyfajta hub gyanánt összegyűjti majd az egyedi kezdeményezéseket. Így a stratégia céljait szolgálva egy helyen koncentrálódnak majd azok a kezdeményezések, amelyek best practice-ként tudják segíteni mindazok munkáját, tanulását, akik öntevékenyen vagy szervezett formában bekapcsolódnak a stratégia megvalósításába.

Hornung Ágnes

A Nemzetgazdasági Minisztérium pénzügyekért felelős államtitkára 2003-ban jogász-, 2010 jogász-közgazdász diplomát szerzett, s 2007 óta okleveles adótanácsadói végzettsége is van. Az első diploma megszerzése után a Külügyminisztérium EU Koordinációs és Közösségi Eljárások Főosztályán helyezkedett el, innen került a PricewaterhouseCoopers Kft. adótanácsadói csapatába, ahol a ranglétrát járva 2011-től adótanácsadói menedzserként dolgozott. 2012–13-ban Magyarország európai uniós állandó képviseletének adóügyi attaséjaként tevékenykedett. 2013–15 között ugyanitt pénzügyi tanácsos és gazdasági-pénzügyi (ecofin) csoportvezető. Az NGM pénzügypolitikáért felelős államtitkári posztját 2015 októberétől tölti be.