Az automatizálás új korszaka kezdődik

A 19. század eleje óta, amikor textilmunkások szétrombolták a megélhetésüket veszélyeztető szövőgépeket, az automatizálásról szóló vitákban szörnyű szcenáriók fogalmazódnak meg a munka jövőjével kapcsolatban. Azzal, hogy az automatizáció újabb korszaka közeleg, mennyire kell aggódnunk jövőbeli megélhetésünkkel kapcsolatban?

A McKinsey Global Institute friss tanulmányának becslése szerint egy adott ország fejlettségi szintjétől függően az automatizáció előrehaladása miatt 2030-ra világszerte a munkások 3–14 százalékának kell foglalkozást váltania vagy továbbképeznie magát.

Európában az állások mintegy 10 százaléka tűnt el 1990 óta a technológiai változások első hulláma során. A mesterséges intelligencia fejlődése révén ez az arány megduplázódhat a következő években.

Ha visszatekintünk a történelemben, azt látjuk, hogy a munkahelyek megszűnése hullámokban történt: először a mezőgazdaságból az iparra történő strukturális átállásnál, aztán az iparról a szolgáltató szektor felé történő átalakulásnál. Ezen folyamatok során azonban a termelékenységből adódó nyereséget befektették új innovációk, munkahelyek, iparágak megteremtésébe. A régi, kevésbé termelékeny foglalkozások magasabb képzettséget igénylő szakmák általi felváltása gazdasági növekedéssel járt együtt.

A belső égésű motor például kiszorította a lovas kocsikat, ám a találmány sok új iparágat teremtett az autókereskedéstől a motelekig. Az 1980-as években a számítógépek az írógépeket tették fölöslegessé, de a komputer számos új szakmát hívott életre, kezdve a call center szolgáltatásoktól a szoftverfejlesztőkig.

Miután az új technológiák messze ható gazdasági és társadalmi haszna jellemzően kevesebb figyelmet kap, mint az adott munkahelyek megszűnése, érdemes megjegyezni, hogy az automatizációs technológiák már bizonyítékul szolgálnak arra, hogy képesek jobbá tenni az emberek életét. Novemberben a Stanford Egyetem kutatói bemutatták, hogy egy mesterséges intelligencián alapuló rendszer a radiológusoknál jobban tudja azonosítani a tüdőgyulladás jeleit a röntgenfelvételből. Amikor Kínában, Németországban és a világ más helyein megtorpant a termelékenységi növekedés, és csökken a munkaképes korú lakosság, akkor az automatizálás lökést tud adni a gazdaságnak. A magasabb termelékenység gyorsabb gazdasági növekedést, a fogyasztói kiadások emelkedését, a munkaerő iránt kereslet növekedését, és így nagyobb mértékű munkahelyteremtést idéz elő.

Mindamellett a mesterséges intelligencián alapuló automatizációról szóló vitáknak figyelembe kell venniük a közvélemény aggodalmait is.

Bár az új szakmák várhatóan pótolják majd az automatizálás során megszűnő foglalkozásokat, időre lesz szükség, amíg a bérek szintje alkalmazkodik a magasabb munkatermelékenység realitásához.

A 19. század elején a bérek csaknem ötven éven át stagnáltak, mire emelkedésnek indultak. Ez talán egy extrém helyzet volt, ám az alacsonyabb képzettségű munkavállalók számára a mostani átalakulás szintén elég fájdalmas időszaknak bizonyulhat. Miután a megnövekedett egyenlőtlenséggel kapcsolatos félelmek már amúgy is erősödnek, a kormányzatoknak majd át kell gondolniuk azokat az intézkedéseket, amelyek anyagi és egyéb álláskeresési támogatást nyújtanak az új technológiák alkalmazása miatt elbocsájtott dolgozóknak.

A jövőre nézve a politikusoknak és az üzleti élet szereplőinek öt fontos dologra kell figyelniük. Az első, hogy a mesterséges intelligencián alapuló rendszereket és az automatizálást mindenképpen támogatniuk kell. Hiba lenne fékezni ezt a folyamatot, még akkor is, ha lehetőség lenne a változás ütemének lassítására.

A másik szükséges dolog, hogy a munkavállalókat megfelelő képzettséggel kell felruházni. A munka jövőjéről szóló eszmecserék gyakran túllépnek azon a kérdésen, hogy a munkapiac helyzete miként fog alakulni, illetve az sem kap kellő figyelmet, hogy javulni vagy rosszabbodni fognak-e a képzettségek terén meglévő hiányosságok – ez már most is igen súlyos probléma a fejlett országokban.

Az OECD friss kutatásai szerint a legfejlettebb gazdaságokban a munkavállalók kapacitásainak egyharmada nincs megfelelően kihasználva, vagy a munkavállalók egyszerűen nem képesek ellátni az aktuális feladatokat.

A jövő foglalkozásai nemcsak több kognitív ismeretet követelnek majd meg, hanem több kreativitást és szociális készséget is igényelnek. Számításaink szerint, ha a munkavállalók képzettségét nem fejlesztik, akkor az adott munkakörökhöz szükséges követelményeknek való nem megfelelésből adódó probléma nagysága kétszeresére növekedhet tíz éven belül, ami a termelékenység jelentős csökkenését és magasabb szintű egyenlőtlenséget eredményezhet.

A képzettségek széles körben történő fejlesztése megköveteli majd a szülők, az oktatók, a kormányzatok, a munkaadók és a munkavállalók közötti együttműködést. Sajnos az elmúlt két évtizedben a munkapiacra fordított állami kiadások GDP-hez viszonyított mértéke 0,5 százalékponttal csökkent az Egyesült Államokban, illetve több mint 3 százalékponttal Kanadában, Németországban és a skandináv országokban.

A harmadik fontos dolog, hogy fókuszálni kell az automatizáción alapuló munkalehetőségekre. A régebbi ipari robotokkal szemben az újabb technológiák biztonságosan és hatékonyan tudnak kommunikálni az emberekkel, akiknek egyre inkább zökkenőmentes módon kell majd algoritmusokkal és gépekkel dolgozniuk. Egy orvos munkáját például jelentős mértékben segíteni fogják a diagnosztikai algoritmusok. A politikusoknak és az üzleti élet szereplőinek arra kell törekedniük, hogy

a lehető legnagyobb mértékben kihasználják az automatizációnak ezt a kiegészítő jellegét minden gazdasági szektor vonatkozásában.

Negyedsorban a cégeknek innoválniuk kell majd, és ki kell használniuk az új piaci lehetőségeket ugyanolyan ütemben, ahogyan az emberek által betöltött feladatkörök megszűnnek. A robotika első hullámában például olyan országokban, mint Németország és Svédország autóipari munkahelyek szűntek meg a CAD-robotok alkalmazása miatt (a CAD mozaikszó a computer aided design, vagyis a számítógéppel segített tervezés rövidítése – a szerk.), ám ezzel egy időben ezekbe az országokba Ázsiából hoztak vissza munkahelyeket, illetve még új állásokat is teremtettek az elektronikai iparban. Hasonlóképpen a mesterséges intelligencia számtalan lehetőséget kínál fel az innovációra és a globális értékláncokba történő belépésre. Ezen lehetőségek gyors kihasználásával biztosítani tudjuk a régi típusú foglalkozásokról az újak felé történő gördülékeny átállást.

Végezetül szükséges az is, hogy a mesterséges intelligencia által előidézett termelékenységi hasznot minél több gazdasági szektorban újra befektessük. Az ilyen reinvesztíciók a fő okai annak, hogy a technológiai változások miért hatottak kedvezően a foglalkoztatásra a múltban. A mesterséges intelligencián alapuló erős helyi ökoszisztéma nélkül azonban a mostani termelékenységi hasznot nem lehet oly módon befektetni, hogy fokozza a fogyasztást, és növelje a munkaerő iránti keresletet. A politikusoknak sürgősen biztosítaniuk kell, hogy erős ösztönzők álljanak rendelkezésre az ilyen befektetésekhez.

Az automatizálást jogtalanul szokták azzal vádolni, hogy felszámolja a munkahelyeket. Mindamellett annak biztosításához, hogy az automatizációból eredő hasznok meghaladják a potenciális károkat, a magán- és az állami szektor szereplőinek közösen kell fellépniük, és legfőbb prioritásként kell kezelniük az automatizáció új korszakára vonatkozó öt fontos szempontot.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org