A jövő energiája

Néhány hete érkezett a hír: 2019 második felétől fizikailag lehetővé válik, hogy Magyarország Horvátország irányából vezetékes földgázt vásároljon. Ezt a meglévő határkeresztező vezeték kétirányúsítása teszi lehetővé a horvát oldalon, jelenleg ugyanis csak hazánk képes a délnyugati szomszédnak földgázt szállítani. A horvátországi Krk szigetre tervezett, cseppfolyós földgázt befogadni és vezetékes gázzá alakítani képes terminálon keresztül Magyarország végre beszerezhet nem oroszországi eredetű földgázt is. Szintén az elmúlt hónapok fejleménye, hogy 2022-re elkészülhet a Bulgária–Románia–Magyarország–Ausztria (BRUA) gázvezeték, amely egyszerre lesz képes a fekete-tengeri román földgázkészleteket és potenciálisan a Törökország felől és a Kaszpi-tengeri lelőhelyekről érkező nyersanyagot hazánkba szállítani.

Az időzítés rendkívül fontos, hiszen hazánk érvényes hosszú távú földgázszállítási szerződése az orosz féllel 2020-ban lejár. Ha a magyar kormány szükségesnek ítéli, egy következő többéves szerződés feltételeinek kialakításánál már figyelembe veheti az új forrásokat és útvonalakat, így Oroszország részéről jelentősebb árengedményre számíthatnánk.

Hazánk számára az energiaellátáshoz kapcsolódó kérdések stratégiai jelentőségűek. Egyrészt az energiaellátás biztonságát, folytonosságát kell garantálni a magyar háztartásoknak, vállalkozásoknak és közintézményeknek. A biztonságpolitikáról folytatott diskurzusnak világszerte meghatározó eleme az energiabiztonság felértékelődése, még az egyéb új típusú biztonsági kihívások és fogalmak (terrorizmus, kiberhadviselés, kritikus infrastruktúra) esetében is gyakran az energiaellátás megvédése a legfontosabb cél. Az energiaellátás biztonságát egyszerre növeli az országhatárainkon belüli saját termelés erősítése, valamint a behozatal útvonalainak és forrásainak minél diverzifikáltabb módon történő biztosítása. Az energiaellátás minősége ugyanakkor versenyképességi kérdés is.

Szinte mindegy, hogy a napjainkban felvázolt technológiai jövőforgatókönyvek közül milyen utakra lép az emberiség, gazdasági szempontból értelmezhető értéket a továbbiakban is energia felhasználásával tudunk előállítani.

Villamos energia kell az elektromos autókhoz, a mesterséges intelligenciához, a robotokhoz, a számítási kapacitások és szervertárhelyek növeléséhez és a telekommunikációs kulcsalkatrészek előállításához is.

Hazánk energiapolitikai víziója a szemünk előtt bontakozik ki és válik majd valósággá a következő évtizedben. A magyar villamosenergia-termelés robusztus, folyamatosan zakatoló részét az új, korszerű paksi nukleáris reaktorblokkok biztosítják majd, melyek a következő évtized végére bizonyosan termelésbe állnak. A megújuló energiaforrások közül Magyarországon a napenergia emelkedik ki, amely fotovoltaikus erőművek és háztartási célú szolárpanelek formájában adja majd egyre nagyobb hányadát a hazai energiatermelésnek. Ezen a téren fontos megemlítenünk a kínai gyártású napelemek behozatalának uniós szintű megkönnyítését, ami már pár éven belül is olcsóbbá teheti a napenergia-beruházásokat. Előremutató tényező továbbá ezeknek a hazai kormányzati támogatása.

A fenti biztonságpolitikai és versenyképességi célú beruházások mellett sem érdemes feledni: a legolcsóbb, legbiztonságosabb energia az, amit nem fogyasztunk el, így megtermelni vagy importálni sem kell.

Magyarország e tekintetben 2010–2016 között jelentős megtakarításokat ért el, különösen a szolgáltatási szektor energiafelhasználásában. A következő lépésben, a 2020-as évek közepére, az eddiginél is ambiciózusabb eredményekre van szükségünk, ezúttal a háztartási energiahatékonyság terén, ahol még rengeteg a tennivaló.

Magyarország leverte a jövő energiaellátásának cölöpjeit, és e stratégia mentén haladva 2030-ra Európa éllovasai közé tartozhat az energiaellátás biztonsága és versenyképessége terén egyaránt. Ehhez pedig szükség lesz a kitartó kormányzati akaratra és az állam innovatív kezdeményező szerepének erősítésére.