A tőkebeáramlás tartósságának kulcsa

Az elmúlt hónapokban egymást érték az újabbnál újabb külföldi beruházások bejelentései. A kapacitások bővítése beruházásként nem csupán a gazdasági növekedést hajtja, hanem rengeteg új munkahelyet is létrehoz a gazdaságban.

Valóban, ha a külföldi működőtőke-beáramlást (FDI) nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy rekordmennyiségű befektetés érkezik a magyar gazdaságba, elsősorban a multinacionális vállalatokon keresztül. Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy a dinamikus bérnövekedés – tehát a relatív értelemben dráguló munkaerő – ellenére mitől maradt mégis olyan vonzó befektetési célpont Magyarország.

A kelet-közép-európai régióban Ma­gyar­­országon nőttek legnagyobb mér­tékben (euróban kifejezve 50,5 százalékkal) a nettó bérek a 2008-as szinthez képest, felülmúlva a cseh, a szlovák, a lengyel, a német, de még a román bérnövekedést is. Ennek alapján úgy tűnhet, hogy a magyar munkaerő a régiós versenytársaihoz képest drágább most, mint tizenegy éve, azonban az FDI-beáramlás másról árul­kodik. Egyrészt, habár relatív értelemben a magyar bérek nagymér­tékben nőttek az utóbbi években, euróban kifejezve, vagyis nominálisan Nyugat-Európában jóval nagyobb mértékű emelkedést láthattunk.

Másrészről, a multinacionális cégek szempontjából nem kifejezetten a nettó bér a releváns mutatószám, hanem sokkal inkább az egységnyi termék előállításához szükséges munkaerő ára, vagyis az egységnyi munkaerőköltség (ULC).

Ez a mutatószám nemcsak a nettó munkabért tartalmazza, hanem a munkát terhelő összes adót és támogatást, valamint a munkahatékonyságot is figyelembe veszi.

Magyarország esetében elmondható, hogy a munkaerőhiány miatt egyre magasabbra kúszó béreknek a versenyképességre gyakorolt negatív hatását egyrészt a termelékenység javulása, másrészt pedig a nagymértékű adócsökkentések és a forint romlása is ellensúlyozta. Mivel 2012-ben Magyarországon európai viszonylatban kifejezetten magas volt a munkát terhelő adók mértéke, bőven volt lehetőség a csökkentésükre. Mind a 2012-ben bevezetett egykulcsos jövedelemadó, mind a 2016-ban kezdődő hatéves járulékcsökkentő program a bérversenyképesség fenntartását segítette.

Ami a termelékenységet illeti, éppen az FDI járul hozzá a javulásához, ugyanis a tőkeintenzív termelési technológiákkal, a robotizációval és a digitalizációval az egyszerűbb emberi munka kiváltható, vagyis ugyanannyi terméket kevesebb munkával lehet előállítani. A feszes munkaerőpiac és az emiatt növekvő bérek rákényszerítik a Magyarországon működő vállalatokat a hatékonyságnövelő beruházásokra, például gépek, berendezések vagy éppen szoftverek beszerzésére.

Az alacsony kamatkörnyezet is kifejezetten kedvez a beruházásoknak, hiszen a finanszírozás sok esetben hitelből történik, így az alacsony, akár fix kamatozású hitelek is előmozdíthatják a működő tőke beáramlását. Természetesen az Európában rekordalacsonynak számító társasági adó is kecsegtető.

Előre tekintve úgy látom, hogy a következő időszakban mind a fiskális, mind pedig a monetáris politika is a kedvező munkaerőpiaci helyzet fenntartását igyekszik támogatni.

A kormány részéről már évek óta beszédtéma a személyi jövedelemadó 9 százalékra való mérséklése, és a szociális hozzájárulási adó további csökkentése is a jövő évi lehetőségek között szerepel.

Ezek a lépések, hasonlóan a korábbi adócsökkentésekhez, egyrészt a nettó bérek növekedésében, másrészt pedig a munkaerőköltség mérséklődésében csapódnának le.

Az általános forgalmi adó mértékének csökkentése nem kifejezetten a bérversenyképességre lenne pozitív hatással, ugyanakkor a munkaerőköltségek növekedéséből származó inflációs nyomást (a bérinflációt) enyhíteni tudná, részben tehermentesítve ezzel a monetáris politikát.

Összességében tehát azt láthatjuk, hogy egyrészt nőnek a bérek a munkaerőhiány következtében, ami egyben a hatékonyság javításába hajszolja a vállalatokat. Eközben a gazdaságpolitikák a bérnyomást adó- és járulékcsökkentéssel, valamint kedvező kamatkörnyezet fenntartásával igyekeznek ellensúlyozni. A külföldi tőkebeáramlás elsősorban a vállalati költségcsökkentés és hatékonyságnövelés jegyében továbbra is magas szinten alakulhat, elősegítve az erős munkaerőpiac fennmaradását és a gazdaság versenyképességének javulását.