Mit kell tennünk a versenyképesség javításához?

Erre a kérdésre két friss elemzés is megfogalmazott javaslatokat. A Fitch Ratings hitelminősítő július 31-én adta ki jelentését, amely szerint a magyar adósságfinanszírozás biztonságát tekintve megmaradt a stabil kilátású BBB  államadósság-osztályozásunk. Az elemzők kiemelték, hogy a stabil besorolás annak köszönhető, hogy az állam intenzív szerepvállalása révén a 2020. évi 5,1 százalékos GDP-csökkenés után, optimista esetben, 2021-ben 6,5 és 2022-ben 4,8 százalékos lehet a gazdaság bővülése. Befolyásolhatja a növekedés alakulását a pandémia esetleges újabb hulláma, ha csökkenti a nemzetközi és hazai keresletet. Hatással lehet rá természetesen az eurózóna országainak teljesítménye, és az ázsiai, főleg a kínai adatok alakulása. Gondot okozhat az EU-val való vita elhúzódása, mivel hatással van arra, hogy mikor kapja meg Magyarország a 2021. májusban benyújtott nemzeti helyreállítási és ellenállóképesség-javító terv (National Recovery and Resilience Plan) elfogadásával járó 10 milliárd eurót, ami 2021-ben a GDP közel 7 százalékának megfelelő összeg. A Fitch Ratings szokása szerint arról is nyilatkozott, hogy milyen változások esetén javulna a BBB-s minősítésünk. Olyan feltételeket sorolt fel, amelyek már a hosszabb távú versenyképességre is jobbító hatással lennének. Az egyik ilyen feltétel a Ftich Ratings szerint az üzleti környezet további javítása, különös tekintettel a gazdaságpolitikai döntések kiszámíthatóságára, és általában az úgynevezett kormányzási mutatók értékének javítására, például a kormányzati munka hatékonyságának növelésére. Az ezeken a területeken elért eredmények nyilvánvalóan növelnék a versenyképességet, és ezen keresztül hozzájárulnának a gazdasági növekedéshez is.

Hasonló javaslatokat fogalmaz meg a másik friss elemzés, az OECD július 30-án megjelent országtanulmánya, amely részletesen vizsgálja a magyar versenyképesség javításának feltételeit.

A jelen helyzetben az OECD is javuló, bár a Fitch Ratingsnél alacsonyabb, 4,6 százalékos gazdaságbővülést vetít előre 2021-re és 5 százalékosat 2022-re.

A hosszabb távú, fenntartható növekedéshez azonban szintén versenyképesség-javító lépéseket javasol.

Közöttük kulcskérdésként említi a termelékenység javítását és a tudásszint emelését. De szóba hozza környezetünk állapotának – mint az életminőség javításának – feladatait is. Ami a termelékenységet illeti – a magyar 33. hely 2020-ban a vizsgált 36 OECD-tagország között (csak Mexikót, Chilét és Görögországot előzzük meg) –, sürgős javításra szorul. Ehhez két fontos programot javasol: a digitalizáció felgyorsítását, és a képzési színvonal jelentős javítását minden oktatási szinten, de különösen a szakképzésben és a felsőoktatásban. A két feladat egyébként össze is függ egymással, mivel éppen a digitalizáció terjedéséhez szükséges tudás megszerzése lenne az egyik legfontosabb oktatási feladat. Ahogyan szinte valamennyi versenyképesség-kutató intézet, úgy az OECD is rámutat arra, hogy

hiába áll jól Magyarország a technológiai fejlesztések terén, ha az alkalmazást nehezíti a tudáshiány.

2020-as adatokra hivatkozva az OECD szerint Magyarországon az infokommunikációs megoldásokat használó, 10 fő fölött foglalkoztató cégek aránya jelentősen alacsonyabb, mint az OECD-átlag. Fel kell figyelnünk arra, hogy a statisztikában csak a 10 fő fölötti cégek szerepelnek. Vélhetően a 10 fő alatti vállalkozások esetén még rosszabb a helyzet. De a közszolgáltatások digitalizáltságában is jelentős az elmaradásunk. Az oktatás terén pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a szakképzésben még mindig nem hangsúlyos az új technológiákkal kapcsolatos ismeretek átadása, és a hallgatók többségének nincs olyan gyakorlati munkahelye, ahol a felmerülő új tudás- és képességigényeket megismerhetné. A felsőoktatás esetén pedig elsősorban az egyre fontosabb soft skills, azaz puha képességek megszerezhetőségének hiányára mutat rá. Ilyen, a versenyképesség javításához szükséges képesség a kritikus gondolkodás, a problémák átfogó értelmezése, a rendszerszemlélet, az együttműködési képesség, a bizonytalanságkezelés és a kreativitás. A két kiemelt területen kívül a versenyképesség javításához az OECD, a Fitch Ratingshez hasonlóan, az üzleti környezet javítását, a munkát terhelő adók csökkentését – a munkaadók és a munkavállalók számára egyaránt –,  a korrupciós helyzet javítását, továbbá a vidéki vasút- és úthálózat javítását emeli ki. Az utóbbi különösen fontos lenne a munkanélküliségben érzékelhető nagy regionális különbségek csökkentéséhez. Az adókkal kapcsolatban felhívja a figyelmet arra is, hogy az adóék egy egyedülálló és átlagos keresetű munkavállaló esetén Magyarországon még mindig 40 százalék fölött van, az OECD-tagországok között csak hat országban magasabb. Igaz, ez a hat ország mind fejlett gazdaságú ország: Csehország, Olaszország, Franciaország, Ausztria, Németország és Belgium. Az OECD-átlag 35 százalék. Az adóbevételek növelésére javasolja a környezeti adók emelését, mivel ezek nálunk sokkal alacsonyabbak, mint az EU-s és az OECD-s átlag. Ugyanakkor súlyos környezeti problémáink vannak: például az OECD-átlag fölött van Magyarországon a levegő részecskeszennyezettségének kitett lakosság aránya, illetve a kezelés nélkül földbe temetett háztartási hulladék aránya.

Jelentős versenyképesség-rontó gyakorlatként említi az OECD, hogy a közbeszerzéseknél kicsi a verseny, ami gátolja az innovációt, a sok jó ötlet közül a legjobb kiválasztását. Adatai szerint, ahogyan az ábrán látjuk,  2019-ben az összes közbeszerzés 40 százalékánál csak egy ajánlattévő volt, aki aztán meg is kapta a munkát. Ez az adat Dániában és Finnországban csupán 12 százalék körül van.

Végül felhívja a figyelmet arra, hogy a lakosság fogy, és nő az idősek aránya, ami munkaerő-problémákat okoz. Megoldásként azt javasolja, hogy 2022-től emelkedjék 65 évre a nyugdíjkorhatár, persze, ha ezt a várható élettartam növekedése indokolja. Ezzel a javaslattal két probléma is van. Egyrészt éppen most csökkent nálunk az egyébként is alacsony várható élettartam, ami nyilván összefügg a nem túl jó általános egészségi állapottal, a pandémia hatásával és az esetleg elmaradt orvosi kezelésekkel. Az általános érték 75,52 év, a férfiaké 72,21 év (KSH, 2020. évi adat).  Másrészt az időskorúak foglalkoztatása most is nagyon alacsony, az 55–64 éves korcsoportban 61,4 százalék (KSH-adat), egyrészt azért, mert a cégek fiatal, terhelhető és képezhető munkaerőre tartanak igényt, másrészt valószínűleg sokan éppen az egészségi állapotuk miatt nem is tudnak munkát vállalni.

Hasonlóképpen társadalmilag nehezen elfogadható az az OECD-javaslat, hogy a munkaerő számának növeléséhez meg kellene szüntetni a helyben maradást támogató közmunkát, és a helyi munkanélküliséget a mobilitás növelésével, azaz a munkavállalók utaztatásával kellene megoldani. Társadalmi szempontból nyilvánvalóan a helyi fejlesztés, a helyi munkahelyteremtés, a helyi kisvállalkozások helyzetének javítása lenne a jó megoldás. Hasonlóképpen nem támogatható ötlet, hogy a kismamák menjenek vissza előbb dolgozni. Ezek a javaslatok csak az üzleti érdekeket veszik figyelembe, és nem számolnak a társadalmi hatásokkal. Összefoglalva a két elemzés következtetéseit azt látjuk, hogy a mostani helyzetet jónak tartják. Ahhoz azonban, hogy újabb visszaeséstől ne kelljen tartanunk, stratégiai szemlélettel kell cselekednünk. Ennek fő elemei az üzleti környezet javítása, az állami döntések kiszámíthatóságának növelése, a korrupció csökkentése mellett a tudásszint emelésébe való jelentős befektetés, a digitalizáció alkalmazásával a termelékenység jelentős növelése és a piaci verseny fokozása, különös tekintettel a közbeszerzésekre. Ezek a lépések érezhetően járulnának hozzá nemcsak a gazdaság újraindításához, hanem a tartósan eredményes, versenyképes és válságálló működéséhez is.