Mit ér önmagunk felfedése, ha közben félrevezetjük a hatóságot?

Egy nemrég zárult versenyhivatali ügy egyértelművé tette, hogy ha a vállalkozás engedékenységi eljárásában bizonyítékot tart vissza vagy más módon félrevezeti a Gazdasági Versenyhivatalt (GVH), a jogsértés feltárására irányuló erőfeszítései értelmetlenné válnak. 

A GVH által folytatott eljárások többféleképpen indulhatnak el. Az ügyek jelentős részének lefolytatására azért kerül sor, mert a vállalkozást bejelentik.

A bejelentő lehet egy versenytárs, a verseny tisztaságát féltő érdekvédelmi szervezet vagy akár egy megkárosított fogyasztó. Emellett ott vannak azok az ügyek, amelyeket a GVH a hatáskörében eljárva maga indít az észlelt piaci folyamatokra tekintettel, vagy pedig valamely más hazai vagy külföldi hatóságtól kapott jelzés alapján. Az ügyindítás harmadik útja antitrösztügyekben pedig az, amikor az eljárás megindítását maga a jogsértő vállalkozás kezdeményezi úgy, hogy engedékenységi kérelmében feltárja és bizonyítja a jogsértést, amelynek maga is résztvevője volt. 

Mi vesz rá egy vállalkozást arra, hogy felfedjen egy jogsértést, amelynek éveken keresztül maga is a résztvevője volt? 

Számos egyedi tényező befolyásolhatja a vállalkozás ilyen irányú döntését, azonban abban a GVH-nak a jogsértést feltáró vállalkozások irányában tanúsított engedékenységi politikája is minden bizonnyal szerepet játszik. 

A GVH-val való együttműködés esetén ugyanis lehetőség van a bírság alól teljesen vagy részlegesen mentesülni, mivel a kartellek és az egyéb felfedhető jogsértések felderítéséhez és megszüntetéséhez fűződő közérdek fontosabb, mint a jogsértő megbírságolásához fűződő közérdek.

Az engedékenységi kérelmet a teljeskörűségre törekedve, valós információkat szolgáltatva kell benyújtani. Ellenkező esetben a GVH-val való együttműködés nem szolgálja a közérdek érvényesülését, és a GVH nem tudja honorálni a jogsértést felfedő erőfeszítéseit. 

Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint az a közelmúltban lezárult ügy, amelynek során

a GVH mintegy 135 milliós bírságot rótt ki három, mezőgazdasági gépek és alkatrészek kereskedelmével foglalkozó vállalkozásra, amiért azok színlelt ersenyben felosztottak egymás között legalább 16 különböző, mezőgazdasági és egyéb gépek beszerzésére kiírt hazai tendert,

és amelyben a GVH-hoz engedékenységi kérelemmel forduló vállalkozások nem mentesülhettek a bírság kiszabása alól. Az ügy érdekessége, hogy a háromból két vállalkozás önfeladással jelentkezett a GVH-nál a bírság csökkentésének reményében, utóbb azonban kiderült, hogy félrevezetően informálták a hatóságot. A két vállalkozás néhány nap különbséggel fedte fel kartelltevékenyégét a benyújtott engedékenységi kérelmében.

A GVH azonban feltárta, hogy a vállalkozások nem folytattak jóhiszemű együttműködést, ugyanis eseti, elszigetelt egyeztetésekként írták le az összejátszásaikat, de valójában minden közbeszerzési pályázaton egyeztettek egymással, amelyen indulni tudtak, vagyis rendszerszerűen hangolták össze a közbeszerzésekkel kapcsolatos tevékenységüket. Emellett a GVH részére szolgáltatott bizonyítékok csak részlegesek voltak, ezért a jogsértés jellegét, formáját, terjedelmét illetően félrevezetőnek bizonyultak. Emellett letagadták a kartell írásos bizonyítékainak létét is, amelyek a GVH vizsgálata során utóbb felbukkantak.

A versenytanács hangsúlyozta, hogy az engedékenységi kérelmezőkkel szemben támasztott együttműködési elvárás a teljes eljárásra irányadó, azaz még ha a kérelmező meg is ad valamennyi rendelkezésre álló információt a jogsértésről az ügyindítást megelőzően, akkor is szükséges folyamatosan együttműködnie a hatósággal, ennek hiányában az engedékenységi politika által kínált kedvezményekben nem részesülhet a vállalkozás.

A két vállalkozás azzal védekezett, hogy az engedékenységi kérelmeik benyújtásakor csak kevés idő és részleges információk álltak rendelkezésükre, ezért nem tudták a megjelölt pályázatok teljes kontextusát megfelelően bemutatni. 

A GVH azonban nem vette figyelembe az érvelést, egyrészt a hiányolt információkat a vállalkozások később sem önként, hanem a GVH felhívására osztották meg a hatósággal, másrészt mindkét kérelmező először nem végleges kérelmet nyújtott be, azaz a GVH időt biztosított számukra, hogy a jogsértés bizonyításához, tisztázásához szükséges belső vizsgálatokat még az engedékenységi fázisban lebonyolítsák, és a feltárt információkat a GVH rendelkezésére bocsássák.

A jogsértést felfedő két vállalkozás a hiányos és félrevezető tájékoztatás miatt nem részesülhetett az engedékenységi kérelmezőknek járó bírságkedvezményekben.

A GVH ugyan honorálta, hogy a vállalkozások önként szolgáltattak bizonyítékot, valamint nem vitatták a feltárt tényeket, emiatt 8 és 12 százalékos bírságcsökkentésben részesültek, azonban megállapítható, hogy a jogsértést felfedő vállalkozások jóval rosszabbul jártak, mintha valóban együttműködtek volna a GVH-val. Jogsértés feltárásakor elengedhetetlen, hogy az a megfelelő formában és módon történjen meg, ellenkező esetben a GVH engedékenységi politikájában rejlő kedvezmények nem aknázhatók ki.