A hazai gazdaságpolitikai vitákban az eurózónához való sikeres csatlakozás kapcsán a balti országok gyakran jelennek meg a régió pozitív példáiként. A balti országok reálgazdasági értelemben sikeresen teljesítettek az euróövezeti csatlakozásuk után. Negatívumként elsősorban azt szokták megjegyezni, hogy a 2008-as válság miatt szükséges belső leértékelés felgyorsította az elvándorlást a balti országokból. 2022 elején azonban egy teljesen újszerű kérdést is körbe kell járni a költség-haszon elemzés kapcsán.
A közös pénz bevezetése óta az euróövezetben az inflációs ráta megközelítőleg sem alakult olyan magas szinten, mint az elmúlt időszakban. Az euróövezeti éves inflációs ráta 5,1 százalékra emelkedett idén januárban. A tagországok közötti inflációs eltérések szintén historikus csúcsra nőttek. Ennek a folyamatnak jelenleg egyértelmű vesztesei a balti országok.
- Észtországban tavaly decemberben 12,2, majd 2022. januárban az előzetes adatok szerint 11,7 százalékos inflációs rátát mértek,
- míg Litvániában rendre 10,7 és 12,2 százalékon alakultak a ráták.
- Lettországban némileg kedvezőbb, 8 százalékot alulról közelítő éves áremelkedéseket mértek.
Hogy jön a magas infláció az euróhoz való csatlakozáshoz?
Az euró közös monetáris politikán alapul. Ez azt jelenti, hogy az azt bevezető tagországokban azonos kamatrátákat és monetáris politikai eszközöket alkalmaznak. Akkor is, ha Franciaországban 3,3 százalékos az infláció, miközben a balti országokban 12 százalék körül alakul. Emiatt a tagországi szintű inflációs problémát nem tudják külön eszközökkel kezelni.
Ezért egy átlagos észt vagy litván állampolgár folyószámlán tartott pénze egy év alatt több mint 12 százalékot veszít az értékéből a negatív alapkamat következtében.
A negatív reálkamatnak az előbbieknél is súlyosabb következménye a túladósodás, amit a 2008-as válság előtt a balti országok már átéltek.
Az EKB azonban továbbra is kivár a kamatemeléssel és folytatja az állampapír-vásárlásokat. A balti országok az EKB állampapír-vásárlásaiból sem profitálnak, mert a legtöbb euróövezeti országhoz képest nagyon alacsony az államadósságuk. Másképp fogalmazva, esetükben érdemben szigorítani kellene a monetáris kondíciókat, ehelyett az Európai Központi Bank a vásárlásokkal tovább lazít. Eközben a nem euróövezeti régiós jegybankok – köztük a Magyar Nemzeti Bank is – önálló monetáris politikájukkal élve jelentős szigorítást hajtottak végre, hogy visszaszorítsák az emelkedett inflációs rátákat.
Az euróval kapcsolatos vitákban újra kell gondolni az alacsony inflációs érvet. Korábban állandó érv volt az euró mellett, hogy ott, ahol bevezették, alacsonyan alakulnak az inflációs ráták. A legfrissebb adatok azonban azt mutatják, hogy nemcsak érvényét vesztette ez a szempont, hanem egyes tagországok a közös monetáris politika foglyává válhatnak.
Az EKB úgy vár ki a kamatemeléssel és úgy folytatja a lazítást az állampapír-vásárlással, hogy a jegybankok döntő többsége már a kamatemelési ciklust is megkezdte, és leállította az eszközvásárlásokat. A kivárással számos euróövezeti tagországban tovább súlyosbodhat az inflációs helyzet.
2022-ben új fejezet nyílt az euró gazdaságpolitikai értékelésében. A balti országokban kulcstéma lett az infláció kérdése, miközben az euróövezeten belül fokozódtak az országok közötti gazdasági különbségekből fakadó viták. A folyamatnak közel sem látjuk a végét, de az kimondható: a régióban eddig kiemelkedően jól teljesítő balti országok most jelentős gazdaságpolitikai nehézséggel szembesülnek, és monetáris politikai szigorítás hiányában csak a globális inflációs folyamatok csillapodásában bízhatnak. Az euró objektív értékelésében mostantól ezt az árat is fel kell tüntetni a számlán.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.