Hogyan hat a háború az EU zöldítésére?
Janus a római mitológia kétarcú istene, egyszerre tekint a múltba és a jövőbe. Janus nem ad iránymutatást, nem tudjuk meg tőle, mi a sorsunk. Janus-arcát mutatja nekünk az európai klímapolitika, amiben vannak, akik a fejlődés, míg mások a visszalépés esélyét látják.
Az EU terve, hogy a következő évtizedben sok száz milliárd eurót költ zöld ügyekre olyan programokon keresztül, mint az EU Green Deal, a Next Generation EU és a ReRowerEU. Törekvésének része, hogy 2050-re az első olyan kontinens legyen, amelyik karbonsemleges, vagyis kevesebb üvegházhatású gázt (ÜHG), főként szén-dioxidot bocsát ki, mint amit meg tud kötni. Hogy a fél éve dúló háborúnak mikor lesz vége, és az hogyan befolyásolja a zöld átállást, ma még nehéz megmondani.
A borúlátók szerint baj van.
Ismerjük: az ipari működéshez, a fűtéshez gáz kell, amiből most kevés van, de azt kevesebben tudják, hogy a megújuló energiatermelés sem nélkülözheti a földgázt.
Minél szélesebb körben terjednek el a nap- és szélerőművek, annál több földgáz kell, hiszen amikor szélcsend van, vagy nem süt a nap, a villamosenergia-termelés hiányát főként gyorsindítású földgázos erőművekkel szokták pótolni. Ezt ismerte el az EU, amikor taxonómia rendeletébe a földgázos technológiát is belefoglalta. Kérdés, hogy ha a földgáz kell majd fűtésre, akkor mennyi marad majd belőle a kiegyenlítő erőművek üzemanyaggal való ellátására.
Az EU leválik az orosz fosszilis energiahordozókról. A kieső 153 milliárd köbméter földgázt zömében máshonnan importált cseppfolyósított földgázzal (LNG) akarja helyettesíteni. LNG azonban nem szerezhető be olyan mennyiségben a piacokról, amilyenre az EU-nak szüksége lenne, ráadásul környezetszennyezőbb is. Egy kg földgáz cseppfolyósítása körülbelül 1188 kJ, visszagázosítása pedig 830 kJ energiát emészt fel, ami azt jelenti, hogy az LNG kezelése sokkal energiaigényesebb és nagyobb ÜHG-kibocsátással jár. És akkor még nem beszéltünk a tankerhajókon történő szállítás klímalábnyomáról. Az Egyesült Királyság kormányának Üzleti, Energiaügyi és Ipari Stratégiai Osztálya (BEIS) által használt, nemzetközileg elfogadott módszertan szerint egy tonna LNG a lelőhelytől a felhasználásig (well-to-tank) átlagosan 0,88 tonna, a vezetékes gáz ugyanakkor 0,33 tonna szén-dioxidnak megfelelő kibocsátással jár.
Ha az orosz vezetékes gázt az EU LNG-vel akarja helyettesíteni, akkor nagyban hozzájárul az ÜHG-terhelés emelkedéséhez, még akkor is, ha a szóban forgó károsanyag-emisszió csak egy része jelenik meg az európai kontinensen.
Az LNG mellett beszélni kell a szénről. Az utóbbi fél évben tagállamok egész sora jelentette be, hogy újranyitják szénbányáikat, vagy eltolják a szén energiamixükből való kivezetésének korábban bejelentett dátumát. Többek között Csehország, Görögország, Ausztria, Hollandia, Olaszország, Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság is bejelentette, hogy a szénerőművek beröffentésével reagálnak az energiavészhelyzetre. Azok az EU-s tagországok, amelyek korábban sorra fogadkoztak, hogy 2025–2033 között felhagynak a szén nagy energetikai célú hasznosításával, most elkezdtek vadul szenet használni. Az EU-s szénfelhasználás a Covidot követő gazdasági felpattanás miatt 14 százalékkal ugrott meg 2021-ben, idén pedig ismét 7 százalékkal bővülhet a Nemzetközi Energia Ügynökség előrejelzése alapján. A szén a legszennyezőbb fosszilis energiahordozó. Egységnyi energia előállításakor a szén esetében minimum 50 százalékkal több szén-dioxid kerül a levegőbe, mint a földgáz égetésekor, így, ha a szenes kapacitásokat növeli az EU, az negatív hatással lesz a klímacélokra.
A biomassza égetése szintén fontos része az uniós energiatermelésnek. Az Eurostat adatai szerint 2020-ban az elsődleges energiatermelés alapanyaga több mint 40 százalékban megújuló energiaforrásból származott, aminek viszont több mint a fele volt biomassza. Láttuk, hogy Magyarország milyen célzott programokat vezetett be a fa kivitelének tiltására vagy a tüzelő hatósági árazására, és számos ország reagált hasonlóan.
Éves szinten 400 millió tonnát meghaladó CO2 kerül a levegőbe a fa égetésével, ami Olaszország vagy Lengyelország kibocsátásával egyenértékű,
és ha a fa energetikai felhasználása tovább nő az EU-ban, akkor a szén-dioxid-kibocsátás mértéke is emelkedni fog az energiaválság miatt.
A klímaoptimisták ezzel ellentétesen látják a folyamatokat. Szerintük az elszabadult infláció arra készteti a gazdaság szereplőit, hogy spóroljanak az energiával. A Fitch Ratings szerint az energiahelyzet miatt a fogyasztói magatartásból adódó megtakarítások 14 százalékkal nőhetnek az EU-ban. Ha csökken az energiafogyasztás, akkor az üvegházhatású gázok kibocsátása is mérséklődhet, vagyis a zöld átmenet gyorsulni fog. Ha 2023-ban az EU-ban is beköszön a recesszió, vagy csökken a GDP bővülésének üteme, az egyértelműen a termelés és a fogyasztás dinamikáját is visszafogja majd, ami a kisebb energiafelhasználáson keresztül szintén jótékony hatást gyakorolhat az ÜHG-kibocsátásra, úgy, mint ahogy a Covid-időszakban tapasztalhattuk. A most visszasírt, korábban olcsó és könnyen hozzáférhető fosszilis energiahordozó volt évtizedeken keresztül a legfőbb gátja annak, hogy klímabarát megoldásokra álljunk át. Az orosz szénhidrogénről való kényelmetlen leválással végre megteremtődött a lehetősége annak, hogy több befektetés érkezzen a tiszta és megújuló energiatermelés és energiatárolás ágazataiba.
Az energia magas ára miatt az akkumulátoripar, az okos mérés, az épületenergetika, a szigetelőanyaggyártás és a szénalapú energiahordozók égetésével szemben alternatívát kínáló energiatermelési módszerek továbbfejlesztésének területeire is hatalmas összegek áramolhatnak. Európában az energia magas ára ösztönzi majd azokat a kutatásokat és befektetéseket, amelyek a zöld és tiszta energiatermelési módok térnyerésének irányába hatnak.
A krízis nyomán nem csak a már ismert geotermiával, szél- és napenergiával kapcsolatos K+F tevékenység élénkülhet fel, de olyan újabb iparágak fejlődése is felgyorsulhat, mint a bioüzemanyagok gyártása vagy éppen a hidrogéntechnológia.
Összefoglalva: egyesek szerint a háború sajnálatos és fájó, mégis történelmi lehetőséget teremt Európának, hogy a tervezettnél gyorsabban leváljuk a fosszilis energiahordozókról, az energiaszűkösség a társadalmi gondolkodásban és a gazdaság működésében is forradalmi zöld változásokat hoz majd. Ha az orosz–ukrán konfliktus miatt lesz is megtorpanás a klímacélok teljesítésében, az csak ideiglenes lehet, és nem befolyásolja majd jelentősen az EU klímasemlegességi programját. Az optimisták úgy látják, az 1990-es években mért szintet nézve 34 százalékkal vágtuk vissza az üvegházhatású gázkibocsátásunkat, pedig még csak néhány éve vágtunk bele ebbe a munkába. Az energiaválság és a háború le fog zárulni, és a mostani kibocsátásban tapasztalt kiugrások csak ideiglenes vargabetűk lesznek a klímasemlegessé válás folyamatában.
A borúlátóbbak viszont úgy érzik, a katonai konfliktus maró egyértelműséggel rávilágít arra, hogy a gyakorlatban fosszilis energiahordozók nélkül Európa jelenleg még működésképtelen. Rá kell jöjjünk, hogy ma még nem állnak rendelkezésünkre azok a technológiák, amelyekkel egyszerre lehet biztonságos, olcsó, mindenki számára elérhető és környezetkímélő módon energiát előállítani vagy éppen tárolni. A háború nyomán ezért óhatatlanul megnő az ÜHG-kibocsátás szintje, a zöld átmenet folyamatai fékeződni fognak. Ez abban is tetten érhető, hogy az Eurostat adatai alapján 2022 első negyedévében az EU nagyjából 1 milliárd tonna szén-dioxidnak megfelelő üvegházhatású gázt bocsátott ki, ami 2021 azonos időszakéhoz képest 6 százalékos, 2020 első negyedévéhez viszonyítva 7 százalékos emelkedést jelent.
Az EU-s zöldpolitika sorsát egyedül Janus isten látja, adhatna nekünk is egy kicsit az előrelátás képességéből.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.