A pandémia és a háború a mai napig erős hatást gyakorol az ellátási láncok működésére. Ezt a hatást elemzi az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) friss, november 22-én Transition Report 2022–23 (Átalakulási Tanulmány 2022–23) címmel megjelent tanulmánya (elérhető a https://2022.tr-ebrd.com honlapon).
Az elemzők 15 EBRD által támogatott országban, több mint 800 vállalat helyzetét vizsgálták meg, és a következő megállapításokra jutottak:
Az ellátási láncbeli problémák nagymértékben érintették a V4-országokat, mivel gazdaságuk erőteljesen függ ezektől a globális kapcsolatoktól. Említsük meg, hogy szakmai elemzésekben elsősorban az értéklánc fogalmát szokás használni, mivel ez fejezi ki, hogy a teljes értékteremtés folyamata hogyan oszlik meg az egyes országok között. Az ellátási lánc inkább technikai fogalom, a beszerzési-termelési-értékesítési rendszer megszervezését mutatja. Az EBRD-elemzés elsősorban az utóbbit vizsgálta: azt, hogy milyen megszakadások keletkeztek ebben a korábban olajozottan működő rendszerben. A V4-ek esetén a gond különösen megnőtt, mivel a globális láncok tevékenysége jelentős arányt képvisel a gazdaságukban. 2020-ban a legnagyobb aránnyal, 37 százalékkal Magyarország vezet, ami 2007-hez képest 15,6 százalékos növekedés. Második helyen, 36 százalékos értékkel Szlovákia következik, esetében a növekedés 12,5 százalék. A cseh érték 32 százalék, ami 14,3 százaléknyi növekedés 2007-hez viszonyítva. A lengyel érték alacsonyabb, 25 százalék, viszont a növekedése magas, 31,6 százalék. A román adat csak 19 százalék.
Az EBRD-tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy minden vizsgált ország esetén növekedés tapasztalható, ami azt érzékelteti, hogy nő a globális láncoktól való függőségük.
Ez pedig olyan külső váratlan események esetén, mint például a pandémia és a háború, nehezen kezelhető, bizonytalan helyzetbe hozza ezeket az országokat.
Lényeges kérdés az is, hogy az egyes országok milyen módon vesznek részt a globális láncok kutatás-fejlesztési, gyártási, értékesítési rendszereiben. Ebben az esetben más értékláncfogalomra kell gondolnunk. A tanulmány arra mutat rá, hogy míg a fejlett országokban a globális láncok nagy hozzáadott értéket előállító tevékenységei zajlanak, addig ez a régiónkra nem jellemző.
Meg kell említeni azonban azt is, hogy a helyi értékteremtés nagysága és a gyártott termékek komplexitása, bonyolultsága eltérő fogalom.
Az adott helyszínen előállított termék ugyanis lehet nagyon bonyolult – ilyen például egy magasabb kategóriás személyautó –, ám ha a bonyolultsága, azaz a tudástartalma nem helyben keletkezik, hanem „importként” kerül a termékbe, akkor végső soron helyben csak az alacsony hozzáadott érték előállításával járó összeszerelés történik. Magyarország esetén éppen ez a helyzet. Az itt gyártott termékek komplexitása magas, viszont a nagy hozzáadott értéket képviselő kutatás-fejlesztési, szervezési és menedzsmenttudás nem helyben keletkezik, hanem importból származik. Ezt bizonyítja az is, hogy az egy foglalkoztatott által előállított bruttó hozzáadott érték a járműgyártásban csupán az osztrák érték 47,4 százaléka volt 2020-ban. (Forrás: Eurostat)
Fontos kérdés a tevékenységek színessége, diverzifikáltsága is, amin azt értjük, hogy hányféle termék gyártása zajlik egy gazdaságban, és a termékek hányféle exportpiacra kerülnek.
A diverzifikáltabb termékösszetétel kisebb kiszolgáltatottságot, sérülékenységet biztosít. Az EBRD kiszámít egy diverzifikációs indexet, de ennek értékét csak országcsoportokra adja meg. Azt találja, hogy a magas egy főre jutó GDP-jű országok esetén sokkal nagyobb a diverzifikáltság, mint az alacsonyabb egy főre jutó GDP-jűeknél, és az utóbbi országcsoport esetén a pandémia és a háború óta az index még csökkent is.
A láncok működése tetemes hasznot hoz az anyavállalatnak, hiszen általában a munkaigényes tevékenységeket az alacsonyabb bérű országokba helyezve jókora költségelőnyre tesznek szert. Azonban ezt az előnyt csökkentik a növekvő szállítási és készletezési költségek, ezért egyre több cég veszi fontolóra ellátási lánca rövidítését, az alapanyag- és részegységgyártás közelebb hozását az összeszerelő helyekhez. Más elemzések azonban arra figyelmeztetnek, hogy további problémák is jelentkezhetnek. Ilyenek lehetnek az alacsony bérek és a rossz munkakörülmények miatti sztrájkok, illetve a nem motiváló szervezeti kultúra és vezetés miatti munkavállaló-elvándorlás. Egy kilenc EU-s országban kb. 16 ezer munkavállalóra kiterjedő felmérésben a McKinsey szaktanácsadó cég például azt találta, hogy a megkérdezettek átlagosan 33 százaléka tervezi, hogy a következő három-hat hónapban felmond. A legnagyobb arányt, 50 százalékot Lengyelországban, a legkisebbet, 26 százalékot Ausztriában mérték. Magyarország nem szerepelt a mintában.
Problémát okozhatnak a globális láncoknak az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási jelenségek is, amelyek miatt egyes telephelyeiket elhagyni kényszerülhetnek a cégek.
Az EBRD-tanulmány szerint a tapasztalt problémák a közeljövőben nem szűnnek meg. A cégek menedzsmentjét és szervezeti rendszerét kell ezért ellenállóbbá tenni, ennek a módszerei között találjuk a jobb környezetelemző és előrejelző tevékenységet, valamint a folyamatok digitalizálását azért, hogy a környezeti jeleket minél gyorsabban lehessen észlelni és értékelni. Továbbá, annak ellenére, hogy a cégek költségei növekednek, az értékes munkaerő megfizetésén és megbecsülésén nem szabad spórolni, hiszen felkészült és motivált munkavállalók nélkül nem lehet a gyorsan változó és bizonytalan helyzeteket jól kezelni. De megnő az ellátási menedzsment területén – beleértve a klímaproblémákat is – magas szintű ismerettel rendelkező szakemberek iránti igény is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.