A világjárvány után az energiakrízist már meg sem érzi az euróövezet gazdasága

Nemrég megérkeztek a tavalyi évi utolsó negyedéves euróövezeti GDP-adatok, amelyek továbbra sem mutatnak visszaesést negyedéves szinten, vagyis a technikai recesszió előkészületei még mindig nem zajlanak, holott erre gyakorlatilag nyár óta készült a nagy elemzőházak többsége. Az első és a második negyedévben 0,6, illetve 0,9 százalékkal bővült a kibocsátás. A harmadikban eredetileg már csak stagnálást várt a többség, ezzel szemben 0,3 százalékos növekedés könnyedén összejött, az utolsó negyedéves 0,3 százalékos visszaesésre vonatkozó konszenzussal szemben pedig ugyanilyen mértékben nőtt tovább a gazdaság. Az éves index persze a negyedik negyedévben 1,9 százalékra lassult, holott az első negyedévben még 5,5 százalék volt, ez azonban csak a kép kitisztulása a pandémia okozta bázishatások lassú felszívódásából fakadóan. A 2021-es 5,3 százalékról ezzel együtt 2022 egészében 3,5 százalékra lassult tovább a GDP-növekedés, amely még mindig magasabb a békeidők átlagánál, a mélypontot azonban az idén éri el a gazdaság, noha komolyabb visszaesés már nem várható. Emlékezetes, hogy 2009-ben a globális pénzügyi válság derekán 4,4, 2020-ban a pandémia legrosszabb évében pedig 6,1 százalékkal zuhant az euróövezeti GDP, holott az ezeket megelőző bázis évek még nem is voltak olyan erősek. Jelenleg a piac 2023 egészében a legrosszabb esetben is csak stagnálást vár, 2024-ben pedig a hosszú távú trendhez való visszatérést. Az EKB ennél is optimistább, látva a mögöttes inflációs folyamatokat, az idei évre ugyanis annak ellenére is megelőlegez 0,5 százalék körüli bővülést, hogy a tavalyi adat a valaha volt harmadik legmagasabb, jövőre pedig már 1,9 százalékos folytatással számol (a legutóbbi, azaz decemberi hivatalos várakozása legalábbis ennyi volt), ami az elmúlt két évtized átlagának közel kétszerese.

A várakozások persze folyamatosan javulnak, ami nem meglepő, hiszen a beérkező adatok egyelőre rendkívül pozitívak már az évkezdés kapcsán is. Januárban a BMI-k többsége visszament 50 fölé, ami a magánszektor egészségének javulását tükrözi, a kínálati oldali szűkösség enyhül, vagyis a költségoldali nyomás is mérséklődik, emellett pedig a megtakarítások még mindig nagyon magas szinten vannak, és a tengerentúlon látott nagyobb elbocsátások sem gyakoriak. Decemberben a munkanélküliségi ráta 6,6 százalék volt, ahogy októberben és novemberben is, ami rekordalacsony szint. A feszes munkaerőpiac persze még a pandémia utóhatása, most azonban nagyon jól megtámasztja a fogyasztást, illetve a bérnövekedést, ami egyelőre nagyon nem akar kikopni az inflációból. A járvány miatti elhalasztott fogyasztás pótlását az energiakrízis nem hagyta lankadni, inkább kiegészítette előre hozott fogyasztással, ami egyelőre nem nagyon adta át a helyét az erősödő megtakarítási hajlandóságnak. Ez persze idővel bekövetkezhet, ha az EKB-nak sikerül horgonyozni az inflációs várakozásokat a tartósan magasabb (reál)-kamatkörnyezettel. 

A földgáz európai tőzsdei ára hónapok óta zuhan. Január végén már olcsóbb volt, mint az ukrán háború kezdete előtt. Az energia inflációja az októberi 41,5 százalékos csúcsáról le is esett 17,2-re, ami még mindig nagyon magas, de ez még lejjebb jön, ahogy a magas bázis elkezd dolgozni az év derekán. A headline infláció ennek köszönhetően az októberi 10,6 százalékos tetőzése után januárban már csak 8,5 százalék, de a következő hónapokban feltehetően tovább mérséklődik. Lehet arról vitatkozni, hogy az euróövezet vagy lényegében egész Európa energiaellátása a közeljövőben veszélybe kerülhet-e, visszatérhetnek-e jóval magasabb árszintek az energiahordozók piacán, most azonban szemlátomást sokkal jobban aggaszt mindenkit a mögöttes infláció, ami ettől szinte teljesen független. A maginfláció például 5,2 százalék volt januárban, ahogy decemberben is, holott az EKB és a piac is fordulatot várt. Az élelmiszer-infláció 14,1, a nem energiajellegű termékinfláció 6,9 százalék volt az előzetes adatok alapján. Mindkettő újabb rekord. A szolgáltatói infláció 4,2 százalék volt, ez azonban még mindig a valaha volt harmadik legmagasabb adat, vagyis olyan áttörő javulás egyelőre itt sem figyelhető meg. Havi szinten előfordul néha árcsökkenés itt-ott, de egyelőre semmi tendenciózus. A januári print mutatott némi áresést decemberhez képest a nem energiatermékekben és a szolgáltatások árában, de ez inkább az év eleji árleszállításoknak tudható be. Olyannyira, hogy az élelmiszerek decemberhez képest is tovább drágultak, ráadásul 1,4 százalékkal, ami azért nyugtalanító. Ebben még vannak kínálati oldali költségsokkok is, de már látni az éledező ár-bér spirált, aminek megpróbálja elejét venni az EKB.

Frankfurt sokat javított a hitelességén az elmúlt időszakban azáltal, hogy többek között igyekezett behozni korábbi lemaradását a rohamtempójú kamatemelésekkel, ami az idei év első felében is még folytatódik. Februári ülésén újfent 50 bázisponttal emelt, márciusra pedig fixre bemondta ugyanezt, vagyis a vita, mivel mindezt a piac is nagyjából így gondolta korábban, továbbra is elsősorban a májusi emelés mértékéről, illetve az esetleges júniusi folytatásról szól. 

Ez az árazás néha 3,5 százalékra kúszik fel annak függvényében, hogy a szalagcímek éppen mennyire borzolják a befektetők kedélyeit. Ha a következő hónapok inflációs adatai sem mutatnak megnyugtató fordulatot a mögöttes folyamatokban, úgy az előrejelzési pálya újfent felfelé tolódhat. Akár annál is jobban, mint néha az elmúlt hónapok során.

Felhúzni a kamatokat persze csak a munka egyik fele, ott is kell tartani őket sokáig, hogy a fogyasztás megtakarításba csapjon át lehetőleg a gazdaság minél több szereplőjénél. Frankfurtban tudják, hogy milyen az, amikor az infláció elszabadul, és úgy tűnik, hogy a Monetáris Tanács tisztában van a kockázat mértékével. Ha csak a stáb decemberi prognózisát vesszük alapul, ami azért valószínűleg szépül tavaszra, 

Nagyjából az inflációkövető állampapírok is ugyanezt mutatják a bankközi piacon. Úgy árazzák őket, mintha az öt év múlva kezdődő ötéves időszak átlagos inflációja 2 százalék feletti lenne. Ezek alapján az euróövezetben első blikkre elképzelhetetlennek tűnik az, amit a Fed szintén az idén februárban a kamatemelés alkalmával jelzett a piacnak, vagyis, hogy a tengerentúlon az év végén akár egy óvatos lazítás is beleférhet, igaz, 5 százalékról, vagyis jóval magasabbról.