Hát ez gyorsan eszkalálódott
A legnagyobb válságok általában egy aprósággal kezdődnek, és elsőre talán fel sem tűnik az első dominó eldőlése. Március 8-án a Silvergate Capital felszámolásával indultunk, de arra még senki fel sem kapta a fejét. Aztán március 10-én jött a Silicon Valley Bank (SVB) bedőlése, és két napra rá a Signature Bank is lehúzta a rolót, de itt már a felügyelet lépett közbe. Azt hiszem, erre mondják azt, hogy ez gyorsan eszkalálódott. Klasszikus bankpánik.
Ráadásul, ha mindez nem lenne elég, a fertőzés elérte az öreg kontinenst is: a Credit Suisse (CS) az elmúlt évek hánykolódása után újabb gyomrost kapott a befektetőktől. A nagy különbség az amerikai bankcsődök és a CS megroggyanása között, hogy ez utóbbi egy a harminc globálisan rendszerszintű bank közül. Vagyis ha itt baj van, akkor annak a globális fertőzési kockázata is jelentős.
De kezdjük az elején. A jövőben tankönyvben mutogatják majd az SVB csődjét, meg azt, hogy hogyan ne állítsunk össze egy banki portfóliót. Történt ugyanis, hogy állítólag a megroggyant eszközoldal miatt leminősítés veszélye fenyegette a hitelintézetet. A pedig jó ötletnek tűnt mintapéldája, hogy ezt igyekezve megelőzni, a bank megpróbálta magát feltőkésíteni azzal, hogy eladja a portfóliójában lévő hosszú lejáratú amerikai kötvényeket. A gond csak az volt, hogy a 21 milliárd dollár értékű állomány eladásával egyben közel 2 milliárdos veszteséget is realizált a bank. Az amerikai kötvények hozama az elmúlt év emelkedő hozamkörnyezetében szintén emelkedett, vagyis a papírok árfolyama drasztikusan csökkent. A veszteséget azonban semlegesíteni kellett, ezért piacitőke-emelésre készült a bank. Az ilyen gyors és nagy mennyiségű értékpapír-eladás, majd az, hogy ez a 2 milliárd dollár is annyira kellett volna, már gyanúra adott okot, és a betétesek nem voltak restek megrohamozni a bankot. Így lett hirtelen fizetésképtelen a hitelintézet. A pletyka pedig elindult és a Signature Bank is a bankpánik áldozata lett.
Ami az SVB esetén nagyon szokatlan volt, hogy a befektetéseinek túlnyomó részét hosszú lejáratú és fix kamatozású kötvényekben tartotta.
Ez pedig a jelenlegi piaci helyzetben a lehető legrosszabb befektetés volt. Az SVB így vált extrém érzékennyé a kötvényportfóliójának értékeltségére. A legnagyobb bankok stratégiája inkább az, hogy eleve drasztikusan kisebb arányban tartanak állampapírt a portfóliójukban, vagy ha már tartanak, azok alapvetően változó kamatozásúak, vagyis lekövetik a piaci mozgásokat, csökkentve a kockázatukat.
A CS esetén ilyen probléma nem merült fel. Velük szemben sokkal inkább a bizalom fogyott el az elmúlt évek botrányai és leépítései miatt.
Ahogyan azonban az USA jegybankja, a pénzügyminisztérium és a szabályozó hatóságok gyors fellépése és beavatkozása megállította az amerikai piaci összeomlást, úgy a svájci jegybank gyors intézkedése is segített stabilizálni az európai bankpiaci helyzetet. Egyelőre. Ugyanis nagyon emlékeztethet minket ez a helyzet a 2008–2009-es pénzügyi válság kirobbanására és az azt követő globális összeomlásra. Ami jó hír, hogy a hatóságok és az érdekelt felek tanultak a hibából, és amint lehetett, léptek, ezzel is visszanyerve a befektetők bizalmát, megelőzve a további bankrohamokat. Végső soron ugyanis a bankrendszer egy bizalomra épülő szisztéma, és ha az nincs, akkor semmi nincs.
Annak ellenére, hogy a világszintű pénzpiaci összeomlást talán sikerül elkerülni, a hullámok elértek minket is.
Ez van, amikor ketten kezelik a portfóliót: a befektető és a majré. A Fed és az EKB további komoly kamatemelésekre készült. A kialakult bankpánik azonban gyorsan lehűtötte a piaci kedélyeket, és hirtelen drasztikusan bezuhantak a kamatvárakozások és az állampapírpiaci hozamok. A befektetők mindenhol ugyanazt a kérdést tették fel: talán mindenhol túltolták a jegybankok a szigorítást? Így kezdte el a piac kiárazni a jegybankok monetáris szigorát. És itt lép a képbe az MNB. A befektetők ugyanis folyamatosan arra játszottak, hogy előbb-utóbb a magyar jegybanknak is lazítania kellene. Most, hogy globálisan mindenhol beszakadtak a kamatvárakozások, logikusnak tűnt, hogy a piac hirtelen beárazza a magyar lazítást.
Az MNB-nek azonban most két célja van: elérni az árstabilitást és fenntartani a piaci stabilitást. Az utóbbi napok eseményei a második célt veszélyeztetik. Egy ilyen környezetben, amikor az országspecifikus sokkok (uniós források bizonytalansága, gazdaságpolitikai viták) is inkább emelik a kockázati prémiumot a magyar eszközökön, vélhetően nagyon beszűkül a jegybank mozgástere a monetáris politikát illetően. Én eddig sem számítottam arra, hogy május-június előtt sor kerül a lazításra, így viszont végképp ködbe burkolódzik ennek lehetősége. Amennyiben a CS ügye végül egy pénzügyi válságot indít el, az már új helyzetet teremtene közép- és hosszú távon. Jelenleg azonban a rövid távú szemlélet kell, hogy domináljon.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.