OECD-jelentés a gazdasági kilátásokról

Megjelent az OECD júniusi előrejelzése a gazdasági kilátásokról. Ezek szerint a gazdasági növekedés a világgazdaságban 2023-ban 2,7, 2024-ben 2,9 százalék körüli lehet. Ez az előrejelzés közelíti az IMF áprilisi 2,8 és 3,0 százalékos értékeit. Ezek az értékek jóval alacsonyabbak, mint a pandémiai előttiek, vagyis még nem látszik, hogy elindult volna a fellendülés, a korábbi növekedési adatokhoz való visszatérés. Ugyanakkor a kínai és indiai gazdaság, ahogyan az alábbi táblázatban látjuk, továbbra is erős növekedési pályán marad. 

A gyenge európai növekedés okai között találjuk a makacsul magas inflációt és a magas adósságszintet, amelyek – részben – a pandémia következményeit mérsékelni próbáló fiskális költekezés és az emiatt megugró államháztartási hiányok okoztak. A magas infláció ugyanakkor gátolja a növekedést segítő fogyasztást és beruházás bővülést. A monetáris politika egymaga nem tudja megoldani a problémákat, ezért költségvetési szigorra is szükség van: jegyzi meg a tanulmány. Kiemelten fontos feladat lenne a termelékenység és a hatékonyság általános javítása, beleértve az állami kiadások hatékonyságának növelését is. A termelékenység javítás másik fontos területe a tudásba és képességekbe való beruházások szintjének emelése azért, hogy az új technológiák és a digitalizáció lehetőségeit ki lehessen használni, ezzel is javítva a termelékenységet. Szükség lenne továbbá a piaci verseny erősítésére is, figyelmeztet az OECD, mivel a verseny csökkenése, a monopolhelyzetek kialakulása gyengíti az innovációs és termelékenység javítási kényszert. A növekedési esélyeket pedig erősítené a termelékenységi szint emelkedése. Sőt, nemcsak általában a növekedési esélyeket javítaná, hanem a növekedés minőségére és fenntarthatóságára is kedvező hatással lenne – figyelmeztet az OECD.  

A tanulmány még egy fontos jellemzőre kitér. Rámutat arra, hogy a gyorsan változó környezetben fontos a gazdaság rugalmassága, amelyhez hozzájárul a részmunka idős foglalkoztatás, amely segíti, hogy a kismamák, és – igény esetén – a nyugdíjasok is megjelenjenek a munkaerőpiacon. Régiónkra azonban nem jellemző a részfoglalkoztatás elterjedtsége: a V4 országokban ez a foglalkoztatási forma az összes foglalkoztatott két százalékát sem teszi ki. A vizsgált 35 ország között Csehország a 28., Magyarország a 31., Lengyelország a 33. és Szlovákia a 34. helyen van a részfoglalkoztatottak aránya tekintetében. Ez összefüggésben lehet a helyi foglalkoztatás tipikus jellemzőjével, az összeszereléssel, amelyre leginkább a három műszakos munkaszervezés a jellemző. A magas termelékenységű és versenyképes Svédországban és Finnországban ugyanakkor ez arány 7 százalék körüli, ami segíti a piaci változásokhoz való gyorsabb alkalmazkodást. Az általános elemzésen kívül a tanulmány részletesen vizsgálja az egyes OECD tagországok helyzetét is. Nézzük melyek a tanulmány legfontosabb megállapításai és előrejelzései a V4 országok esetén!

Az első összefoglaló táblázatban az OECD főbb megállapításait és ajánlásait, a második táblázatban a legfontosabb makroadatokra vonatkozó előrejelzéseket látjuk. Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a V4 országok helyzetének megítélésében, illetve annak várható alakulásában nincsenek jelentős eltérések. A költségvetési fegyelem erősítése mindenhol feladat, éppen úgy, mint a termelékenység javítása, amelyet leginkább a digitalizáció és a tudásberuházások támogathatnak. Magyarország esetén arra kell felfigyelnünk, hogy az EU-s források elmaradása csökkentheti a befektetési bizalmat és a beruházási kedvet, amelyet a gazdaságpolitika ellensúlyozhat erős ösztönző politikával, jelentős állami támogatással, de ezzel ronthatja egyrészt az egyébként is magas hiány- és adósságszintet, másrészt erőforrásokat von el a termelékenység növeléséhez elengedhetetlen tudás- és egészségügyi beruházásoktól. Ez viszont rontja a fenntartható növekedési és fejlődési útra való gyors áttérés esélyét.