Bős-Nagymaros: magyar-szlovák stratégiai környezeti vizsgálat

E munka nyomán indulhat meg a környezeti rehabilitáció a Szigetközben, a Csallóközben és a bős-nagymarosi projekt más érintett szakaszain – tájékoztatta a VGO-t a szaktárca.

Az Erdey György szakállamtitkár - egyben a magyar kormányküldöttség vezetője -, valamint Gabriel Jencik, a Szlovák Köztársaság kormányküldöttségének vezetője által jegyzett megállapodás rögzíti a magyar-szlovák közös stratégiai környezeti vizsgálat menetét, az azt irányító testület feladatait és a vizsgálat elvégzéséhez szükséges kiegészítő adatgyűjtés és adatcsere alapszabályait. Az irányító tanács két héten belül megkezdheti munkáját. A környezeti vizsgálatot magyar, szlovák és nemzetközi szakértők végzik, az legkésőbb 2009 végére készül el.

Az 1997-es hágai Nemzetközi Bíróság ítélete a Duna közös hasznosítása során a legkorszerűbb környezeti követelmények teljesülését írja elő. Magyarország és Szlovákia 2006 októberében állapodott meg abban, hogy a hágai ítélethez legjobban illeszkedő műszaki megoldások kiválasztása érdekében közös stratégiai környezeti vizsgálatot készítenek elő. Az eljárásba a magyar és szlovák szakemberek mellett független, harmadik felet is bevonnak, hogy közösen határozzák meg az érintett Duna-szakaszokon a környezeti célokat és kiválasszák az azok eléréséhez szükséges intézkedéseket, valamint környezeti szempontból értékeljék a folyó energetikai és hajózási hasznosítását szolgáló meglévő és lehetséges beavatkozásokat.

A stratégiai környezeti vizsgálat elvégzésének eredményeképpen környezeti rehabilitáció indulhat a Szigetközben, a Csallóközben és a Bős-Nagymaros projekt más érintett szakaszain. A stratégiai vizsgálat lehetővé teszi azt is, hogy a vizsgálat eredménye a 2009 végéig elkészítendő uniós Víz Keretirányelv Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervéhez is illeszkedjen. VGO

A bős-nagymarosi vízlépcső története

A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer története a 20. század harmincas éveiben kezdődött, amikor a Duna-menti országok kormányai foglalkozni kezdtek a Duna hajózhatóságának javításával és azzal, hogy a szabályozás egyúttal vízi energia termelésére is lehetőséget biztosítana. 1963. április 20-án Magyarország és Szlovákia kormánybizottságai megállapodást kötöttek arról, hogy közösen beruházási programot dolgoznak ki a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítésére. A beruházás célkitűzései között az áramtermelés, a hajózóút mélységének növelése és az árvízvédelem fejlesztése kapott prioritást. 1977-ben Szlovákia és Magyarország aláírta a Szerződést a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer közös megépítésére és üzemeltetésére.
Az 1980-as évek közepén erőteljes tiltakozás kezdődött Magyarországon a gátrendszer ellen. 1983 decemberében a Magyar Tudományos Akadémia elnökségi állásfoglalása és a megfelelő környezeti hatástanulmány hiánya miatt Magyarország 1989-ben felfüggesztette a munkálatokat Nagymarosnál. 1989 és 1992 között sikertelen tárgyalások folytak a nézeteltérések megoldására a két ország között. 1992-ben a két ország a köztük lévő jogvitát közösen a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztette.
1997. szeptember 25-én a hágai Nemzetközi Bíróság ítéletet hirdetett a bős–nagymarosi ügyben folyó peres eljárásban. Az ítélet mindkét felet elmarasztalta különféle jogsértésekért. Az ítélet szerint Magyarország jogtalanul szüntette meg az 1977. évi vízlépcsőszerződést. Szlovákia jogtalanul helyezte üzembe a bősi erőművet. A Bíróság az ítélet végrehajtását a felek közötti megegyezésre bízta, miközben részletes iránymutatással szolgált, melyek között kiemelt hangsúllyal szerepel a környezetvédelmi szempontok figyelembevétele.