ÁSZ-aggályok: a közbeszerzések ellenőrzése elhanyagolt terület

A vizsgálat alapvetően az eljárások szabályozottságára, a közbeszerzések központi intéz-ményrendszerének és jogorvoslati rendszerének működésére, az informatikai támogatottság színvonalára, a közbeszerzések monitoringjára és ellenőrzöttségére, továbbá a közbeszerzésre kötelezettek felügyeleti, belső, illetve tulajdonosi kontrolljára irányult.

Magyarország uniós tagállammá válása motiválta a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (új Kbt.) megalkotását, ami bár közvetítette az Európai Unió piacgazdasági alapelveit, az alkalmazásának hatékonyságát mégis visszavetette az esetenkénti túlszabályozás és a hiányzó előírások együttes jelenléte. A hatályba lépését követő többszöri módosítás a jogalkalmazók szempontjából nehezen átlátható és bürokratikus rendszert eredményezett.

Ez évben a közbeszerzési szakma valamennyi résztvevőjével lefolytatott egyeztetések során alakult ki az új törvénytervezet.  Ezzel együtt a törvénymódosító javaslat előkészítése – alap-vetően kiforrott közbeszerzési politika, a közbeszerzésre vonatkozó fejlesztési irányok és el-képzelések hatáselemzésekkel alátámasztott meghatározásának hiányában – nem zárult kellő konszenzussal, az egyeztetések a parlamenti tárgyalás során is folytatódtak.

A közösségi előírások keretei között tagállami kompetenciába utalt közbeszerzési politika kialakítása, kijelölve a közbeszerzés fejlesztési irányait, célirányosan behatárolható feladat-megosztást eredményezhet a kormány-független központi intézmények (mint a Közbeszerzé-sek Tanácsa - KT) és a kormányzati szektor között. Ezért tartotta az ellenőrzés elsődlegesnek és javasolta a Kormánynak, hogy határozza meg a nemzeti közbeszerzési politika és a közbe-szerzési rendszer fejlesztésének kormányzati felelősét hatáskörét, feladatait.

A közbeszerzési eljárásokban az elektronikus kommunikáció – a törvénymódosító javaslat előterjesztőjének álláspontja szerint – már rövidtávon is megvalósítandó, megvalósítható, at-tól az átláthatóság javulása és az eljárások időigényének csökkenése várható, amihez a felké-szülést fokozatos hatályba léptetéssel vélték biztosítottnak. Ugyanakkor ennek feltételei úgy a jogszabályi környezet, mint az érintett szervezetek informatikai rendszereinek funkcionális és technikai hiányosságai miatt (beleértve a jogorvoslatokban érintett Közbeszerzési Döntőbi-zottság, Fővárosi Bíróság felkészültségét is) még nem válhattak teljes körűvé.

Az e-közbeszerzés kialakítása Magyarországon már évek óta húzódott, aminek hátterében a fogalomrendszer meghatározásának, valamint a megvalósítható koncepciónak és stratégiának a hiányosságai álltak, az e-közbeszerzés átfogó koordinációjának nem volt felelőse.
Az adott körülmények között csak egyes területeken (hirdetményfeladás, központosított köz-beszerzés) indítottak elektronikus szolgáltatásokat, miközben ezeknél is mutatkoztak műkö-dési hiányosságok (tanúsítás, elérhetőség, dokumentálás, megrendelői támogatás terén). A tapasztaltak figyelembevételével célszerű megfontolás tárgyává tenni, hogy a közbeszerzési reform keretében – a törvény módosításával – az elektronikus kommunikáció rövid határidő mellett kötelezővé váljon az ajánlatkérők, ajánlattevők, valamint a felek, a hatóság, illetve a bíróság között.

Az ÁSZ problémásnak tartja, hogy nem készültek a közbeszerzési rendszer alakítását funkci-onálisan elemzések, melyek mentén a feladatmegosztás célirányosan behatárolható és kon-szenzusra vihető a kormány-független központi intézmények és a kormányzati szektor között.

A közbeszerzések belső ellenőrzése úgy a központi, mint a helyi önkormányzati szerveknél elhanyagolt terület, ami egyúttal korlátozta a felügyeleti kontrollok, az állami, önkormányzati érdekeltségű gazdasági társaságok tulajdonosi érdekeinek működtetését is – összegez a Szám-vevőszék. A jelentés az ÁSZ honlapján olvasható.