Kormányközi vitáig fajult az eldobott sörösdobozok ügye

Az ügyben immár kormányközi vita pattant ki, annak ellenére, hogy fegyelmezettebb fogyasztói magatartással a problémát könnyen meg lehetne előzni. A polémia világosan jelzi, hogy az agyonszabályozott Európai Unióban milyen környezetvédelmi bajokat tud okozni egy – akár minimális – joghézag.

A két kormány mindegyike kötelezővé tett betétdíjat a sörösdozokra, azzal a különbséggel, hogy a németek ezt elengedhetővé tették, ha a vevő vállalja, hogy külföldre viszi – és ott fogyasztja el – az italt. E rendelkezés lehetővé tette, hogy a határ déli oldalán esetenként fele áron kínálják a sört, amit emiatt tucat számra hordanak haza a dánok. A német kereskedők a dobozok betéti díja által indokoltnál is olcsóbban adják a sört, mert tudják, hogy az északi szomszédok – ha egyszer átjönnek – akkor mindenből ott tankolnak fel. A dolog visszájaként a dánok – hazaérve – nagy mennyiségben hajítják ki az üres fém-csomagolóanyagot, már útközben is.

Dán környezetvédők legutóbb rendeztek egy akciót, amelynek keretében eldobott sörösdozokat gyűjtöttek be. Az utak mentén összeszedett 170 ezer dobozból azonban csak 11 ezer darabon volt rajta az egy koronás (13,5 centes) betéti-díj embléma, a többit a határon keresztül vitték északra. Egy becslés szerint évente 570-600 millió doboznyit visznek át a határon a dánok, amit – skandináv pedantéria ide, környezetvédelmi előírások oda – gyakran könnyedén eldobnak, annak ellenére, hogy a felhasznált alumíniumnak mintegy 200 évre van szüksége a lebomláshoz.

A kialakult helyzet miatt a dán környezetvédelmi miniszter levélben kért megoldást német kollégájától. Mindenkit kielégítő rendezésre azonban aligha van kilátás, mert a határhoz közel létesített német bevásárlóközpontok számára az olcsó sör hozza a dán vásárlóerőt. A megoldást a német kiskereskedelmi ágazat csak egy, uniós léptékben egységesített betéti díj-rendszertől várna.