Ha hasznos, miért nem szeretjük a felsőfokú szakképzést?

Ráadásul a végzősök közül nagyon sokan egyetemen, főiskolán folytatják tanulmányaikat, ahelyett, hogy dolgozni mennének – derül ki az Educatio Kht. megbízásából készített legfrissebb elemzésből. A felsőfokú szakképzésekre felvettek száma ugyan emelkedett az elmúlt esztendőkben, ám ennek üteme nem egyenletes, sőt egy-két évben létszámcsökkenésre is volt példa.

Kilenc évvel ezelőtt mindössze 1412-en kezdték meg tanulmányaikat a tizenegyféle képzés keretében. Az idén már 7871 hallgató tanul az 58 szak valamelyikén, de ez kevesebb mint kétharmada a kormány által meghirdetett 12 500 államilag támogatott helynek.
A képzési formának számos előnye van.

A hallgatók amellett, hogy élvezik az ebből a státusból fakadó jogokat – kapnak például diákigazolványt, kollégiumi ellátást –, két év után elvileg piacképes tudást és szakmát szereznek a gyakorlatorientált oktatásnak köszönhetően. Ráadásul az utóbbi pár évben mintegy 90 százalékuk állami finanszírozásban tanulhatott.

És a négy félév elvégzése után úgy is dönthetnek, nem helyezkednek el, hanem az addigi tanulmányaikhoz illeszkedő alap-, illetve mesterképzésre jelentkezhetnek át, úgy, hogy a korábban tanult tárgyak, a megszerzett kreditek beszámíthatók. Szakértők állítják, épp ez a baj: túl kevesen kívánnak a két év után dolgozni, inkább továbbtanulnak.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható