A budapestiek 100 ezer forinttal keresnek többet a vidékieknél

A Merces két szempont szerint csoportosította a munkavállalókat: életkor és lakóhely. A 19 megye és a főváros adta a húsz földrajzi egységet, míg a munkavállalókat öt csoportra bontották koruk szerint: 17-24, 25-34, 35-44, 45-54 életév közöttiek, végül az 55 fölöttiek.

Az átlagbér volt a kutatás tárgya, függetlenül a végzettségtől és szakmai tapasztalattól. Az eredmény sok korábbi tapasztalatot igazol, elsőként azt, hogy a budapesti munkavállalás jóval az országos átlag feletti, akár másfélszeres munkabért jelenthet a munkavállalóknak.

Mint írják, az is borzolhatja a kedélyeket, hogy a középkorúaktól (35+) felfelé az idősebbek rendre kevesebbet kapnak, mint a fiatalabbak, majd csak a pálya vége felé lassul a csökkenő tendencia, de akkor sem éri el a huszonévesek szintjét. Budapesten a 25-34 éves korosztály keres a legjobban, míg pl. Győr-Moson-Sopron megyében az 55 fölöttiek.

A táblázatot böngészve kirajzolódik egy, a többiek fölé emelkedő régió, ami nagyjából Pest, Nógrád, Heves, Fejér és Komárom-Esztergom megyéket jelenti. Minden korcsoportban ezek a megyék az első 5-6 helyezés egyikén állnak.

Tőlük kissé lemaradva a Nyugat-Dunántúl megyéi következnek: Vas és Győr-Sopron-Moson, de Zala már csak a középkorúakat tekintve van ebben a bolyban. A következő csapatot az Alföld és Észak-Magyarország jelenti, ez lenne a középmezőny, a megyék egymás közt a korcsoportonként változó helyezéseken osztoznak. A legalacsonyabb átlagbéreket Tolnában és Somogyban fizetik a kezdő munkavállalóknak, ez alig valamivel több, mint a minimálbér.

Az adatokból egyértelmű: ha a somogyi, tolnai, szabolcsi fiatal vagy középkorú itthon keresne jobban fizető munkahelyet, akkor mindenképpen Budapest nyújtja a legjobb esélyt. A Nyugat-Dunántúl és az ország központi régiója pedig az átlag felett van, különösen a 24-44 évesek számára. Bár a magyar munkaerő sokkal kevésbé mobilis, mint ahogy arra a saját igényei és a munkáltatók szükségletei szorítanák.