Sokat gondolkoztam az elmúlt hetekben, megírjam-e ezt a cikket vagy sem, de úgy gondolom, hogy a közgazdászszakma nem maradhat csöndben, mint ahogy hallgatott 2002–08 között – fogalmaz Heim Péter lapunkban. A pénzügyi helyzet megítéléséhez érdemes végigmennünk az intézkedéseken, amelyeket a kormány eddig bejelentett, illetve bejelenteni készül. A nyugdíjrendszer parametrikus változtatása nagyjából rendben van, kisebb-nagyobb változtatások célszerűek lehetnek még, de iránya és nagysága helyes volt. A többi intézkedés azonban komoly kételyeket ébreszt bennem.
A költségvetési hiány a jelenleg tervezettnél jóval nagyobb lesz 2010-ben , hiszen az általam számoltak szerint közelebb lesz a GDP 5 százalékához, mint a 4-hez, további kiadáscsökkentő intézkedések nélkül. Úgy tűnik tehát, a kormányzat fedezet nélküli adó- és járulékcsökkentéseket jelentett be. Furcsa, hogy a jegybank nem emeli fel szavát ezzel kapcsolatban, pedig a tavalyi IMF-szerződést a kormány a központi bankkal közösen írta alá. Egy magát valamire is tartó, független intézménynek kötelessége a veszélyekre felhívni a figyelmet, és nem elbújni ilyen esetekben. Remélhetőleg ez inkább tudatlanság, mint szándékosság, bár az előbbi sem vetne túl jó fényt hazánkra. Nem értem, hol marad a válságkezelő kormány akkor, amikor teljesen nonszensz módon 7 milliárd forinttal akarják emelni a Margit híd költségvetését. Még akkor is tiltakozhatna, ha alapvetően önkormányzati és európai uniós forrásból fedeznék a többletet, ugyanis nem mindegy, mire fordítjuk a forrásokat.
A kezdeti jó lépések után úgy látszik, a károkozás kezd dominánssá válni a pénzügyi irányítás tevékenységében, és felsejlik egy ehhez asszisztáló jegybank képe is. A kívülállók számára úgy érződhet tehát, hogy a gazdaságpolitika irányítóinak egyre kevésbé az ország érdeke, mint a következő – valószínűleg jobboldali – kormány tevékenységének elaknásítása jár az eszében. Csak remélni tudom, hogy a kívülállók érzései nem igazolódnak be, és valami csoda folytán nem 2005-öt ismétli meg a kormányzat, amikor a költségvetési helyzetet a társadalom előtt eltitkolták, nehogy már a választások előtt derüljön ki, hogy a pannon puma hosszú időre pannon lajhárrá fog válni.
A helyzet most annyiban súlyosabb, hogy akkor a jegybank felemelte a szavát, és volt még hitelessége. Ma azonban hallgat, emellett a hitelessége és a szakmai hozzáértése is súlyos kívánnivalókat hagy maga után. Jó lenne, ha a miniszterelnök úr megtartaná azt az egyik első ígéretét, hogy a haza mindenek felett áll, s ezek nemcsak szavak maradnának, hanem valós tettek állnának mögötte.
Az adórendszer átalakítása egyelőre nem azt mutatja, hogy komoly szakmai munka állna a változtatások mögött. Erre példa az ingatlanadó szerencsétlen és teljesen értelmetlen bevezetése, de én idesorolnám az áfa drasztikus emelését is vagy a szuperbruttósítást, nem beszélve a pénztári rendszerbe való – meglehetősen felelőtlen és átgondolatlan – belepiszkálásról. A magam részéről nem akarok most személyi kérdéseket feszegetni, mert az nem tisztem, de a bevezetendő intézkedéseknek legalább szakmailag és a számok szintjén rendben kellene lenniük. Mindezek alapján az első ötven nap semmilyen hurráoptimizmusra nem ad okot.
A bizonytalan kilátásokat jól jelzi, hogy a kezdeti pozitív reakciók után az államkötvénypiacon a kiábrándulás kezd úrrá lenni, a tízéves kamatok továbbra is stabilan 10 százalék felett vannak. Az MNB és a Pénzügyminisztérium továbbra sem képes beindítani az állampapírpiacot, s ez igen komoly problémát jelent a jövőre nézve. Mint egy korábbi cikkemben már írtam, nem lehet mindig a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió pénzéből élni. Az IMF–EU-pénzek felhasználását egyébként is minél hamarabb be kell fejezni, nehogy a következő kormányra tényleg egy teljesen kifosztott és finanszírozhatatlan államháztartás várjon. Kíváncsi vagyok arra, vajon az IMF–EU tolerálna-e egy 5 százalék közeli hiányt 2010-ben. Az az érzésem, hogy nem, márpedig ez igen súlyos következményekkel járhat.
A szerző az Atticus Investments Zrt. vezérigazgatója
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.