BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Lejár a járulékmegállapítás határideje - Tudnivalók

Képzettség, gyakorlat, egészségi állapot, a tevékenység sokfélesége, fő-, kiegészítő vagy másodállás jellege, a ráfordított vagy kieső idő – íme néhány azon tényezők közül, amelyeket a vállalkozásoknak figyelembe kell venni ez év elejétől járulékalapjuk megállapításakor.

Ismeretes: a tavaly nyári adócsomag úgy módosította a vállalkozók járulékfizetési szabályait, hogy a minimálbér kétszerese helyett immár a tevékenységükre jellemző kereset után kötelesek leróni a tb-nek fizetendő összegeket. Ez utóbbi fogalom már hónapok óta vitát kavar még a szakemberek körében is, egy-egy ágazatot jellemző jövedelmet ugyanis még „békeidőben” is nehéz előre megállapítani, nemhogy egy válság és az abból történő kilábalás időszakában.

Márpedig sok idejük nem maradt a társas vállalkozásokban személyesen közreműködőknek és az egyéni vállalkozóknak, az első, új alapokon nyugvó járulékbevallás ugyanis e hónap 12-én válik esedékessé. A zavart az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) igyekezett egy héttel a határidő lejárta előtt enyhíteni, közleményben részletezvén és magyarázván az új szabályokat.

A vállalkozások ennek ellenére nem dőlhetnek hátra. A legsúlyosabb dilemmák a szokásos piaci érték fogalmát övezik, ennek meghatározására az APEH három módszert is felvázol. Az első szerint arról az ellenértékről van szó, amely a tevékenység folytatásának térségében, adott körülmények között, hasonló munkakör, szakmai végzettség és gyakorlat mellett az adott színvonalú tevékenységet folytató munkavállalót megilleti vagy megilletné. Ehhez jönnek még a fentebb említett további tényezők. Ám hacsak a vállalkozók nem szerveznek térségi vitafórumokat a kérdéses tételek összehangolására, e magyarázattal valószínűleg nem jutottak közelebb a járulékalap számszerűsítéséhez.

Ezt minden bizonnyal az APEH-nél is érzékelték, a második módszer szerint ugyanis a szokásos piaci érték nem más, mint a bevételből a – személyes közreműködők díja és a vállalkozói kivét nélkül számított – költségek és a szokásos vállalkozói haszon levonásával meghatározott összeg. Mivel azonban ez sem nevezhető túl precíz iránymutatásnak, a harmadik módszer a szokásos piaci értéket a bevételből a költségek levonásával meghatározott összeg 80 százalékában nevesíti. Ám hogy ez a „hivatalos” arány milyen megfontolásból ered, a lapunknak megszólaló szakemberek számára is talány maradt.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.