Újabb csúcson a tartalék

A legutolsó nagyobb ugrást a Pénzügyminisztérium sikeres dollárkötvény-kibocsátása jelentette, amely közel kétmilliárd eurós növekedést eredményezett. A majdnem 300 millió eurós februári tartaléknövekedés nagyrészt a devizakövetelések növekedésére vezethető viszsza.
A 2008. októberi események kapcsán terelődött a figyelem a devizatartalékok szintjére, amikor a hirtelen jött likviditáscsökkenésre nem tudott reagálni az ország, így a Nemzetközi Valutaalaphoz és az Európai Unióhoz kellett segítségért folyamodni, az európai országok közül elsőként. Ekkor még 17,4 milliárd euróra rúgott az ország tartalékszintje, ez több mutató szerint is elégtelennek bizonyult. Ebből tavaly éles vita is kibontakozott. Az utóbbi időben az MNB-t is érte támadás ebben az ügyben, legutóbb Surányi György kritizálta a jegybankot a tartalékpolitikája miatt.
Az elhíresült Guidotti– Greenspan-szabály alapján a tartalékoknak elegendőknek kell lenniük az egy éven belül lejáró külső adósság törlesztéséhez, ugyanakkor sokan vitatták, hogy csak az állam vagy a magánszektor kinnlevőségeit is ide kell-e érteni. A másik alapvető fontosságú szempont, hogy hány havi importot lehet fedezni a tartalékból. Ez akkor fontos, ha egy esetleges gazdasági megrázkódtatás során az exportlehetőségek megszűnnek, ám létfontosságú cikkekből szorul behozatalra az ország. A mostani szint nagyjából féléves importigény fedezésére lenne elegendő, szakértők szerint azonban már négyhavi tartalék is kielégítő lenne.
A jövőben várható tartalékolási politikával kapcsolatban későbbre ígért lapunknak tájékoztatást az MNB. Az IMF–EU-hitelből lehívott, de adósságkiváltásra fel nem használt pénzek növelték meg a tartalékszintet, és a majdani törlesztéshez elméletileg ennek egy részét fel is lehetne használni. Kérdéses, hogy a nemzetközi hitelek törlesztéséhez felhasználható lesz-e a nagyra nőtt devizatartalék. A válság előtti szintre azonban nem szabad visszacsökkenteni a tartalékot – mondta Németh Dávid, az ING Bank közgazdásza. Szerinte szükség lehet kötvénykibocsátásra is a nemzetközi hitelek visszafizetéséhez. A szakértő kiemelte: a legnagyobb törlesztőrész 2011–12-re esik, akkorra viszont valószínűleg meg lehet mondani, helyreálltak-e a pénzpiacok, így annak fényében alakítható a tartalékolás.
Az állami vállalatok Fidesz által ígért konszolidációjára a tartalékokból közvetlenül nem kerülhetne sor, hiszen nem arra szolgálnak. Ha viszont esetleg emiatt kényszerülne az állam többlet-kötvénykibocsátásra, de a piacon nem tudná azt értékesíteni, akkor mégis meg lehetne találni Németh Dávid szerint annak a módját, hogy a tartalékokat át lehessen csoportosítani ilyen célra. Az utóbbi hónapokban mindenesetre elég jól felszívja a bankrendszer az éven belüli kincstárjegyeket, így ilyen jellegű likviditási probléma nem látszik a szakértő szerint. Elismerően szólt az ÁKK államkötvény-kibocsátással kapcsolatos utóbbi időben tanúsított rugalmasságáról is. A kincstár ugyanis a korábbi gyakorlatával szemben sűrűbben jön ki kisebb tételekkel, így nem okoz gondot, ha egyik-másik kibocsátáson nincs megfelelő érdeklődés. BD