A gazdasági növekedés nem gyógyír

A közgazdászok korábban sem vallották, hogy a növekedés mindent megold, de nem figyeltünk rájuk kellőképpen – mondta Kerekes Sándor, a Budapesti Corvinus Egyetem rektor-helyettese egy Gutmann Bank által szervezett sajtóbeszélgetésen. A környezetgazdálkodási szakember rámutatott: több ponton tévedett a környezeti gondolkodást elindító 1972-ben elkészült Római klub jelentése, a Növekedés Határai. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatói által készített anyag 30-40 évre előretekintő jóslatai részben a technikai fejlődés miatt nem váltak valóra, például az előre vetített réz-hiányt elkerültük az optikai kábelek térnyerésével.

Hasonló hibába már többször is estek a történelem során a tudósok, ettől azonban még az alapvető trendeket jól ismerték fel 38 évvel ezelőtt is a tudósok – vélekedik a professzor. Új, ijesztő jelenségekre is felhívta a szakértő a figyelmet, olyanokra, amelyeket mára természetesnek veszünk. A munkatermelékenység növekedésétől ugyanis azt várták a közgazdászok néhány évtizeddel ezelőtt, hogy az embereknek átlagosan több szabadidejük lesz, amit aztán szabadon eltölthetnek. Ez azonban úgy következett be, hogy sokan egyáltalán nem tudnak bekapcsolódni a termelésbe, míg mások napi 12 órát dolgoznak, és hiába van aránylag magas jövedelmük, nem tudják úgy elkölteni, hogy a boldogságszintjük emelkedjen tőle.

Az emberiség sikertelen fele pedig kirekesztettségre van ítélve, ez a világon 3-3,5 milliárd nincstelent jelent. A legnagyobb gond, hogy a jelenlegi válságra is azt a receptet próbálják alkalmazni, mint az 1929-33-masra, mégpedig a fogyasztás mesterséges fokozását. Pedig most sokkal komolyabb dologról van szó, mint az akkori túltermelési krízisben: az emberek a jövőképüket veszítették el.

A versenyképességet „szent tehénnek” nevezte, holott egyáltalán nem biztos, hogy helyes a nemzetek közötti versengésről beszélni – folytatta a közgazdász. Ebből ugyanis rendszerint viszályok keletkeznek, az együttműködés a mindennapi tapasztalatok szerint sokkal kifizetődőbb, jobb eredményeket lehet elérni vele. Ez már csak azért is fontos, mert kizártnak tartja a rektor-helyettes, hogy az európai életszínvonal elérhető a fejlődő világ számára. A vándorlás viszont súrlódásokat, konfliktusokat okoz, mivel az emberek még mindig igen zárkózottak a mássággal kapcsolatban.

A helyben gondolkodás jelentőségére is felhívta a szakember a figyelmet, sokszor nem gondolja át az ember például, hogy mit és mennyit fogyaszt. A foglalkoztatás megoldása kulcsfontosságú, hiszen az „ingyenélők” életminősége sokkal rosszabb, mint a munkával rendelkezőké. A munkanélküliség egyben veszélyforrás is, és egyáltalán nem tartja kecsegtetőnek a szakember, hogy törvényekkel próbáljunk úrrá lenni az ilyen gondokon. Az elektromos kerítések vagy a széles körű fegyverviselés legalizálása nem jelentenek valódi megoldást.

A gazdasági növekedést már az is fenntarthatóbbá tenné, ha nem akarnánk annyi tárgyat birtokolni, ehelyett csak a használatot fizetnénk meg – hívta fel Kerekes Sándor a figyelmet. A tárgyaink 60 százalékára nincs valódi szükségünk, viszont megszerzésükért értékes szabadidőnket áldozzuk fel. A legtöbb használati tárgy szolgáltatással is kiváltható, ami lényeges spórolást jelent az erőforrásokat tekintve, emellett valószínűleg a minőségük is javulhatna – mondta el a szakember. Példaként hozta fel, hogy egy mai autón akár százezres tétel lehet az ajtózárak kicserélése, ami nyilván olcsóbb lenne, ha nem a használót, hanem a gyártót terhelné ugyanez a költség, hiszen ez szempont lenne a tervezés során.