Mérlegen az innovációs alap

Miközben a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap gazdaságra gyakorolt hatása kimutatható, pozitív és jelentős volt az elmúlt hat évben, az innováció kormányzati szintű támogatása nem egyértelmű. Ez az egyik fő megállapítása annak az értékelési tanulmánynak, amelyet az Ernst & Young és a GKI Gazdaságkutató Zrt. készített a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) megrendelésére a 2004. január 1.–2009. december 1-jéig terjedő időszakra. Az értékelésből kiderül többek között, hogy leginkább a gépipar, az informatika, a gyógyszeripar és a biotechnológia profitált ebből a támogatási lehetőségből.

A projektek szintjén vizsgálva a közvetlen azonnali hatásokat, a vállalati eseteknek 10-15 százalékánál van egyértelmű visszajelzés sikeres termékről vagy sikeres eljárásról, de a közvetett gazdasági hatások ennél lényegesen jelentősebbek, ebben szerepe van az egyéb támogatott szektoroknak – egyetemeknek, kutatóintézeteknek stb. – is – számolt be Borsi Balázs, a GKI kutatásvezetője a tapasztalataikról. Elmondta, hogy a vizsgálat keretében az alap hatásait, elköltését és annak módját elemezték, hogy mennyire volt szakszerű a felhasználás. A támogatott, illetve nem támogatott pályázói körben végzett kérdőíves felmérésnél a válaszadási ráta csaknem 40 százalékos volt, a kiküldött 5700 kérdőívből 2129-et töltöttek ki, és ez nagy érdeklődésről tanúskodik.
Úttörő munka a tanulmány, ez az első átfogó értékelés az alapról, amely 2004-től működik – hangsúlyozta Bindics Judit, az Ernst & Young Tanácsadó Kft. igazgatója. Az innovációs szakma kiemelt érdeklődését bizonyítja az is, hogy rendkívül sokan reagáltak a megkeresésükre. A kérdőíves felmérés mellett mélyinterjúkat és fókuszcsoportos vizsgálatokat is készítettek, és az Ernst & Young ügyfelei körében külön felmérést is végeztek.
A tanulmány szerint a gépipari vagy az informatikai cégeknek nyújtott támogatás áttételes pozitív hatásai jelentősek, és ez más szektorokra is igaz. Az időszak során az értékelők szerint látványosan fejlődött az innovatív vállalatok és a kutatóműhelyek – egyetemek, főiskolák, intézetek – közötti együttműködés.
2004. január 1-jén széles körű szakmai és politikai támogatással jött létre a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap. Az alap erős legitimációját egyrészt a parlamenti pártok, a vállalkozói szektor, a felsőoktatási intézmények és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) támogatása adta, másrészt az Európai Unió 2000 óta explicit módon is kifejezett törekvése az innováció támogatása és erősítése. Ugyanakkor az erős legitimáció dacára sem a stratégiai szintű jogszabályok, sem a szakpolitikai eszközök alkalmazása nem tükröznek megfelelő elkötelezettséget az innováció következetes kormányzati támogatására.
Az alap 2004-es megalapításától 2007 elejéig nem volt a kormányzatnak elfogadott és írásban rögzített innovációs stratégiája. Az alap működését ekkor elsősorban az NKTH felső vezetése által megfogalmazott víziók határozták meg, melyek később is alapvetően determinálták a hivatal által meghirdetett főbb programokat és pályázati konstrukciókat. A később készült stratégiák sem nevezik meg a célok elérése érdekében használandó eszközrendszert és az alap szerepét a stratégiai célok elérésében.
Az alap a 2004–09 közötti időszakban összesen megközelítőleg 180 milliárd forint összegű pályázati, pályázaton kívüli és nemzetközi feladatokból eredő kifizetést teljesített, s ennek mintegy 95 százalékát pályázati úton ítélték oda. A fennmaradó mintegy 16 milliárd forintot az alap működtetésére, egyes további kötelezettségek (pl. tagdíjak) kifizetésére, a TéT attaséi hálózat működtetésére stb. használták fel.
A kutatás-fejlesztési ráfordítás 2004–09 között a bruttó hazai termék 0,8-1 százalékát tette ki. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a vizsgált időszak alatt az alapból származó k+f támogatás részesedése az államháztartási finanszírozási forrásban 11,5 százalékról csaknem 25-re nőtt. A többi államháztartási forrás tehát csak folyó áron őrizte meg értékét (reálértéken az alapon kívüli államháztartási k+f finanszírozás csökkent), azaz a kormányzat az alaptól független direkt k+f finanszírozási forrásokat csökkentette. Ennek következményeként a rendszer egyes szereplői (elsősorban a közfinanszírozású k+f szektor, az egyetemek, MTA stb.) részéről az alapból való finanszírozás biztosítására mind a mai napig erős nyomás figyelhető meg. Így az alap nélkülözhetetlennek bizonyult a hazai kutatás-fejlesztés és innováció állami finanszírozásának szinten tartásához, ez öszszefügg azzal is, hogy 2006-tól robusztus költségvetési konszolidáció ment végbe.
Az alap legfontosabb input hatása, hogy a támogatottak számára új k+f eszközök és berendezések vásárlását, illetve korszerű k+f infrastruktúrához való hozzáférést tett lehetővé. Néhány nagy technológiai (Tech) program és annak elődei a kutató-fejlesztői állások finanszírozásához is jelentősen hozzájárultak.
A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló törvény indoklása célként rögzíti, hogy a vállalkozások részére legalább a befizetett járulékok összegét „vissza kell juttatni”. Bár a tendenciák javulást mutatnak, 2004–09 között összességében nem teljesült a jogalkotó szándéka, mely szerint makrogazdasági szinten a vállalati szektor terhelése az innovációs járulék miatt nem nőhet.
Az alap által finanszírozott támogatások koncentrációja jelentősen különbözik az egyes szektorokban. Az államháztartás néhány nagy intézménye (pl. MTA, nagy egyetemek) jelentősen több támogatást kapott a szektor egyéb szereplőihez képest. A támogatások koncentrációja a természetes személyek körében is magas volt, ugyanakkor a vállalati szektorban mérhetően alacsonyabb, de még a vállalatok körében is található néhány kedvezményezett, amely jelentős támogatásban részesült. Nemzetgazdasági méretekben az alap támogatása csak a vállalati szektor nagyon kis hányadához, viszont a közfinanszírozású k+f intézményi szektor nagy hányadához jut el. Ugyanakkor az alap finanszírozása a kkv-körben jól eléri a k+f intenzív szegmenst.
A kutatók meglátása szerint az alap működése és működtetése a jövőben jelentősen továbbfejlesztendő. A kutatás-fejlesztés és innováció kormányzati támogatási eszközrendszerét – a nemzetközi gyakorlatot követve – erős szakmai-társadalmi kontroll alatt kell tartani. Az alap működését ugyanis folyamatosan intézményi és jogszabályi bizonytalanság jellemezte és jellemzi a mai napig. A pályázati programok kialakítása és megvalósítása nem tudott egy hosszú távú stratégiához illeszkedni, a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap mint a hazai kutatás-fejlesztésnek és innovációnak az egyik direkt finanszírozási rendszere „kvázi-független” rendszert alkot.
Az alap alapszerű működését folyamatosan gátolta, hogy a kormányzati/parlamenti döntések visszatérően felülírták a fokozatosan felhalmozódott maradvány felhasználhatóságát, valamint olykor felfüggesztették a már megítélt pályázati pénzek kifizetését – a közelmúlt 16 milliárdos zárolása sajnálatosan illeszkedik ebbe a trendbe. Ráadásul az alap törvényben foglalt eredeti céljait időnként módosították a költségvetési törvények azzal a szándékkal, hogy a költségvetés bizonyos kötelezettségeit az alapra hárítsák át. A nem innovációs célú felhasználást engedélyező jogszabályi változtatásokat az alap 2004-es indulását egységesen támogató szakma ellenezte.
Mindezek negatív hatással voltak a független működésre, a tervezhetőségre, valamint a programok kialakítására és végrehajtására a vizsgálati periódusban. A stabilitás hiánya miatt a pályázatmenedzsment (pl. a szerződéskötés vagy a támogatások kifizetése) rendkívül egyenetlen időbeli ütemezéssel zajlott és zajlik. A pályázatok bírálati (döntés-előkészítési) rendszerének működtetésében jelentős hiányosságok tapasztalhatók (pl. hiányos eljárásrendek, felületes dokumentálás, nem kielégítő mélységű és tartalmú indoklás az elutasításról, illetve a támogató döntésről). Néhány esetben, elsősorban az értékelt időszak első felére utalva, a döntés-előkészítés folyamatában nem tisztán szakmai szempontok érvényesüléséről (elsősorban az alap működtetési-szabályozási kérdésein túlmutató külső hatásokról), illetve szakmai és etikai jellegű összeférhetetlenségi problémákról számoltak be egyes interjúalanyok.
Az NKTH a vizsgált időszak végéig hiányos szakmai monitoringtevékenységet végzett, ezáltal egyáltalán nem vagy csak hiányosan valósult meg az egyes pályázatok nyomon követése, az eredmények számonkérése, a visszacsatolás a programtervezésbe és a bírálati rendszerbe. Ezeket a hiányosságokat az NKTH 2008 vége óta hivatalban lévő vezetése is érzékelte, és az elmúlt időszakban erőfeszítéseket tett a felsorolt legfontosabb területek fejlesztésére. VG