Nem lát tisztán a nyugdíjvitában? Mi segítünk!

- Milyen pillérekre épül a jelenlegi magyar nyugdíjszisztéma?

- A magyar nyugdíjrendszer jelenleg még négy pillérre épül. Az első az úgynevezett kirovó-felosztó állami rendszer: az aktív munkavállalók járulékából fizetik ki a jelenlegi nyugdíjasok járandóságát. A második a jelenleg kormányzati össztűz alatt álló magánnyugdíjpénztárak: az ide kerülő járulékokat a kasszák befektetik, majd később nyugdíj formájában visszafizetik a tagoknak. A visszafizetéssel (járadékszolgáltatással) kapcsolatos szabályozás azonban a mai napig sem készült el. A harmadik pillér az önkéntes pénztárak világa, vagyis amikor valaki az adózott nettó keresetéből tesz félre időskorára bizonyos összeget. A negyedik pillér az úgynevezett nyugdíj-előtakarékossági számla, amely valójában az önkéntes öngondoskodás egyik további lehetősége.

- Eddig hány százalékot vontak le a béremből nyugdíjjárulék címén?

- A nyugdíjjárulék régóta két összetevőből áll. Az egyiket a munkavállaló bruttó béréből vonják, ennek mértéke évek óta fokozatosan emelkedik, az 1998-as 7 százalékról mára 9,5 százalékra nőtt, jövőre pedig 10 százalékra emelkedik. A másik rész a munkáltató oldalán jelenik meg (vagyis nem a munkavállaló keresetét csökkenti), úgynevezett élőmunkateher formájában, e járulék mértéke – szintén a bruttó bérre vetítve – 2008 óta 24 százalék. Vagyis a teljes nyugdíjjárulék teher az idén még 33,5 százalék, jövőre pedig 34 százalék lesz.

- Milyen alapon fizetett korábban az állam évi 360 milliárd forintot a magánnyugdíjpénztáraknak?

- Az állam valójában soha nem fizetett egyetlen forintot sem a magánkasszáknak. A gyakran emlegetett 360 milliárd forint úgy jön össze, hogy a munkavállalók meghatározott köre a járuléka egy részét nem a „közös kalapba”, a tb-kasszába utalta, hanem az általa választott magánkasszába. Ez a „kettősség” a pályakezdők számára régóta kötelező volt, mások számára szabadon választható. A megosztás mértéke az utóbbi időben úgy alakult, hogy a 9,5 százalékos járulékból 8 százalék a magánnyugdíjpénztárakhoz került, 1,5 százalék pedig a tb-kasszába. Ez a 8 százalék természetesen hiányzott a tb-kasszából, és e mínusz mértéke 1998 óta fokozatosan érte el az évi 360 milliárd forint körüli összeget.

- Milyen nyugdíj jár a jelenlegi szabályok szerint az embereknek az első és a második pillérben?

- Az állami társadalombiztosítás keretében a majdani nyugdíjat nem a befizetett járulék összege, hanem különböző – időről időre változó – szabályok határozzák meg. Jelenleg az adott munkavállaló átlagos nettó keresetének 80 százaléka a nyugdíj induló összege, amennyiben mind a korhatárra, mind a szolgálati időre vonatkozó feltételeknek megfelel. 2013-tól ugyanezen feltételek teljesítése mellett a bruttó keresetük 66 százalékát kapják majd meg a friss nyugdíjasok. Az eddigi szabályozás szerint Magyarországon nem voltak olyanok, akiknek időskori járandósága csak a második pillérből, a magánnyugdíjpénztáraktól származott volna. A magánkassza-tagok nyugdíjuk negyedét kapták volna a második pillértől (az ott lévő számlájuk, a befizetéseik és az erre rakódó hozamok alapján), háromnegyed-részt őket is az állami kassza fizette volna. Ez a járulék-arányok ismeretében nem is meglepő: a magánnyugdíjpénztári tagok is az állami tb-be fizették és fizetik ugyanis be összes járulékuk mintegy háromnegyedét.

- A magánnyugdíjpénztári tagok mások rovására kapnának magasabb nyugdíjat?

- Ez így félrevezető kijelentés. Valójában a magánnyugdíjpénztári tagok járulékuk egy részét – mintegy negyedét – „félretették” időskori ellátásuk finanszírozására a kasszáknál. Tény, hogy ez az összeg hiányzott a közös társadalombiztosításból, amit adókból kell és kellett kipótolni. Ettől azonban senki nem kapott kevesebb nyugdíjat, mint amennyi járt neki. Ha pedig mégis megmarad a második pillér, idővel – 2013-tól egyre erőteljesebben – a magánnyugdíjpénztári tagok nyugdíjának egy részét már nem a „közös kalapból” kell finanszírozni, vagyis csökken a tb-re háruló teher. Valójában tehát több évtizedes távon a járulékok és megtakarítások egy részének időbeli átcsoportosításáról van szó, nem pedig arról, hogy valakik jobban járnak, mint mások. Az igaz, hogy a magánnyugdíjpénztári megtakarítások hozama hozzáadódik a majdani ellátáshoz, ám éppen az okoz heves vitákat, hogy ez a hozam eddig alig haladta meg az infláció mértékét.

- Miért nevezik sokan zsarolásnak a kormányzati terveket? 

- Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter november 24-én azt jelentette be, hogy azok, akik a jövőben is magánnyugdíjpénztári tagok maradnak, időskorukban nem kapnak állami nyugdíjat. Ez annyiból mindenképpen igazságtalan, hogy az utánuk fizetett járulék 70-75 százaléka is az állami tb-be kerül (eddig is, és ezután is). Vagyis ez alapján jogosultak lennének nyugellátásra. A dilemma jogi részét a kormány most azzal igyekszik áthidalni, hogy az idén 33,5, jövőre 34 százalékos összes nyugdíjjárulék 24 százaléknyi, munkáltató által fizetett részét adóvá alakítják át. Márpedig az adó nem keletkeztet nyugdíjjogosultságot. Ettől azonban a morális aggály ugyanúgy megmarad: jelenleg hárommillió ember szembesül azzal a helyzettel, hogy jövedelmének 24 százalékát úgy lesz köteles befizetni nyugdíj-célokra, hogy ő maga sem fog részesülni állami ellátásban.

- Mit ígér a kormány a visszalépőknek?

- Aki nem nyilatkozik arról, hogy magánnyugdíjpénztári tag kíván maradni, 2011. január 31-ével automatikusan átkerül az állami tb-be. Amennyiben a magánnyugdíjpénztári számláján az inflációt meghaladó mértékű hozam (vagyis reálhozam) található, ezt az összeget adómentesen kiveheti vagy önkéntes pénztári számlára (a harmadik pillérbe) utalhatja. A jövőben pedig az állami társadalombiztosítás teljes jogú tagja lesz, teljes értékű időskori ellátását a majdani hatályos szabályok szerint állapítják meg. Magánnyugdíjpénztári vagyona egyéni számlára kerül az állami tb-nél.

- Mi a jelentősége az állami nyugdíjbiztosításnál bevezetendő egyéni számlának?

- Jelen formájában szinte semmi. A magánnyugdíjpénztári tagok vagyonát a kormány részben folyó kiadásokra, részben az államadósság csökkentésére fordítja, vagyis az egyéni számlára – jelen tudásunk szerint – egy virtuális összeg kerül. Ez nemhogy hozamot nem termel, de valójában egy nem létező (már elköltött) összeget takar. Egyelőre nem tudni, milyen változások lesznek az állami nyugdíj-megállapítás terén, de nagyon valószínű, hogy a majdani nyugellátás összegére ez az egyéni számla nem lesz hatással. Egyetlen előnye, hogy a nyugdíjjogosultságot (nem az összeget, csupán a jogot) a házas- vagy élettárs örökölheti.

- Milyen kilátások várnak a magánnyugdíjpénztári tagokra?

- Az, aki nyilatkozik arról, hogy a magánkasszák tagja marad, a jelenlegi elképzelések szerint nem kap állami nyugdíjat. Vagyis időskori ellátásának egy jelentős részétől elesik. Az eddigi jogosultsága nem vész el, tehát ha tíz éve fizet nyugdíjjárulékot, akkor ezen időszak után jár neki az állami nyugdíj. Az más kérdés, hogy a hatályos szabályok szerint a nyugdíj minimálisan húsz évnyi szolgálati idő után jár. Nem tudni, ezeket a szabályokat módosítják-e annak érdekében, hogy a magánnyugdíjpénztári tagokat legalább ez a hátrány ne érje. Emellett az állam visszafizeti a magánnyugdíjpénztári számlájára a 14 hónapig „eltérített” járulékát, a jövőben pedig a 10 százalékos, a munkavállaló által fizetett járulék teljes egészében a magánnyugdíjpénztári számlájára kerül. Ebből és ennek hozamából kellene tehát kigazdálkodnia időskori megélhetésének teljes vagy meghatározó részét. Emellett havi 24 százaléknyi járulékot úgy fizet be az államkasszába (immár adó formájában), hogy onnan ellátásra nem számíthat.

- Menni vagy maradni? Melyik éri meg jobban?

- Kettőt, de könnyebbet! Első ránézésre nyilvánvalónak tűnhet, hogy az új kormányzati bejelentések fényében a visszalépés az egyetlen lehetőség, biztosat azonban lehetetlen mondani. Egyfelől, még mindig nem készültek el a magánnyugdíjpénztárakat érintő járadékszolgáltatási szabályok, vagyis nem tudni, megtakarításunkat milyen formában, milyen ütemezéssel kapjuk vissza. A kasszánál lévő pénzünk a hozamok, vagyis a gazdasági folyamatok függvényében is változik. Dinamikus bővülés esetén akár jól is járhatunk. Másfelől az állami nyugdíjellátás mindig az adott költségvetési és demográfiai folyamatokon múlik. Az utóbbi két évtizedben – politikai okokból – számos kedvezményt kaptak az idősek, a válság nyomán azonban egy-két éve komoly szigorításokat foganatosítottak. Emelkedik a korhatár, csökken az induló helyettesítési ráta, változott az indexálás. Ilyesmire a jövőben is bármikor sor kerülhet. Hosszabb távon fokozatosan nő a nyugdíjkassza hiánya, ez csak radikális demográfiai fordulattal kerülhető el. Egyelőre nem tudni, a családi adókedvezmény képes lesz-e ezt elérni. Ha az idősek aránya folyamatosan nő, a költségvetési egyensúly érdekében előbb-utóbb újabb szigorítások válhatnak szükségessé. Akár egy valódi egyéni számlás rendszer is megvalósulhat, ez azonban biztosan csökkentené a nyugdíjak összegét és értékét.

- Valóban rosszul gazdálkodtak a magánnyugdíjpénztárak? 

- Rosszul talán nem, de sikersztoriról valóban nem lehet beszélni. A megtakarítások éves átlagos reálhozama 0,73 százalék volt az utóbbi 12 év – vagyis az indulás óta eltelt időszak – átlagában. Ennek azonban az is az oka, hogy a korábbi állami szabályok nem tették lehetővé, hogy a pénztárak részvényekbe vagy más, jövedelmezőnek ígérkező befektetésekbe tegyék a járulékfizetők megtakarításait. Jogos kifogás ugyanakkor az, hogy igen magasan alakultak a működési költségek, az utóbbi években ezek a bevételek 5-9 százalékát felemésztették. Ugyanez a mutató tavaly még mindig 5 százalékon alakult, holott a már akkor is hatályos szabályozás szerint a működési kiadás a bevételek maximum 4,5 százalékát emésztheti fel. Az új törvényjavaslat ugyanakkor 0,9 százalékban maximálná a bevételarányos működési költséget, ami irreálisan alacsony összeget jelentene. A vagyonkezelési díj maximuma 0,8 százalékról 0,2 százalékra csökkenne.

- Mekkora hozamtól esnek el a jelenlegi magánnyugdíjpénztári tagok visszalépésük esetén?

- Ezt nehéz megítélni, az eddigi éves átlagos reálhozam a kasszáknál 0,73 százalék volt. Ezzel a mértékkel számolva, és a magánnyugdíjpénztári megtakarítások átlagos méretét figyelembe véve (ami mintegy 880 ezer forint / fő) az éves reálhozam 6500 forint körül alakulna. Amennyiben azonban folytatódik a világgazdaság kilábalása, különösen a növekedési portfoliók esetében van – vagy legalábbis lehetne – remény arra, hogy évi több tízezer forintos hozamot biztosítson a tagoknak.

- Pontosan mekkora pénzekről van szó a nyugdíjakkal kapcsolatos vitában?

- Az a járulék-kiesés, amelyet a második pillér létezése az államkasszának okoz, évi 360-400 milliárd forint körül alakul. Vagyis alakult, 2010. november 1. és 2011. december 31. között ugyanis ez a járulék-rész is az államháztartásba kerül. Ha tömegek lépnek vissza a magánnyugdíjpénztárakból a tb-kasszába, ez a hiány a töredékére csökkenhet. Ami a teljes magánnyugdíjpénztári vagyont illeti: idén év végére ennek értéke elérheti a háromezer milliárd forintot (a 2009-es év végi adatszolgáltatás 2649,3 milliárd forintot mutatott, 2010 októberében pedig már átlépte a 3000 milliárdos határt is). Ha ez a tetemes összeg teljes egészében visszakerül jövőre az államháztartáshoz, a költségvetés 6-7 százalék közötti többletet mutatna. Vagy pedig az államadósságot lehetne lecsökkenteni a jelenlegi 80 százalék közeli mértékről a GDP 70 százaléka környékére.