Válságtompító védőháló

Továbbra is elérhetetlen a világ legtöbb dolgozója számára a társadalombiztosítás, jóllehet a tágan értelmezett szociális védőháló válság idején jelentősen tompíthatja a krízis negatív társadalmi és gazdasági hatásait – ez a fő megállapítása annak a jelentésnek, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bocsátott ki a közelmúltban. A Társadalombiztosítási világjelentés című kiadvány egy kétévente megjelentetni tervezett sorozat első része. Az anyag részletesen vizsgálja a munkavállalók hozzáférési lehetőségeit a szociális háló olyan elemeihez, mint az egészségügyi ellátás, a nyugdíj vagy a munkanélküli-segélyezés, valamint kitér a társadalombiztosítás és a válság kapcsolatára is.

A jelentés egyik legfontosabb további megállapítása az, hogy nem feltétlenül célravezető krízis esetén takarékossági okokból szűkíteni a társadalombiztosítási szolgáltatások körét, vagy csökkenteni az erre fordítható erőforrásokat. Ennek ugyanis nem csupán a nyilvánvaló negatív hatásai érintik a társadalmat, de az életszínvonal csökkenése és a kereslet visszaesése révén jelentősen elodázhatják a kilábalást. A kiadvány szerint a társdalombiztosítás rendszere rendkívül fontos szerepet játszik válság idején, a szociális háló az egyik első számú, mással nem helyettesíthető gazdasági, társadalmi és politikai stabilizátor.
A nyilvánosságra hozott anyagból kiderül: világszinten a gazdaságilag aktív népesség mindössze húsz százaléka részesül valóban hatékony társadalombiztosítási ellátásban. Az ezzel járó előnyök ráadásul rendkívül egyenetlenül oszlanak el. A globálisan megtermelt GDP nem kevesebb mint 17,2 százalékát fordítják a szociális ellátás, társadalombiztosítás valamely elemére. Ez ugyan óriási összegnek tűnik, de jelentős részét a gazdag országok költik el az említett célokra. A tehetősebb régiók államaiban a 65 éven felüliek háromnegyede kap nyugdíjat vagy részesül valamilyen nyugdíjszerű ellátásban, míg a szegény országokban mindössze 20 százalék ez az arány.

A jelentés egészen tragikus állapotokra is rámutat: jóllehet a világ népességének nagyobb részének elérhető valamilyen szintű egészségügyi ellátás – ha anyagi segítséget nem is remélhetnek az országuktól –, a föld minden harmadik lakosa úgy éli le az életét, hogy semmiféle segítségre nem számíthat betegség esetén. Számukra teljességgel elérhetetlen bármilyen egészségügyi ellátás, még a legelemibb szintű is.
A jelenlegi válság rávilágított arra, milyen kedvező hatásai vannak már a társadalombiztosítás minimális szintjének is – mondta el a jelentéssel kapcsolatban Juan Somavia. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főigazgatója hangsúlyozta: a szervezet ezért hangsúlyozza a társadalombiztosítás fontosságát.

Az amerikaiak is aggódhatnak
Nem csak a szegény országoknak kell problémákkal szembenézniük. A New York-i Commonwealth Fund által kiadott, 11 fejlett országot összehasonlító kutatás eredménye szerint az Egyesült Államok egészségügyi ellátórendszere a legrosszabb a vizsgált országok közül. Az USA mellett a felmérés Ausztrália, Új-Zéland, valamint több nyugat- és észak-európai ország egészségügyi ellátását vetette össze.