New York Times: Orbán hazárdjátéka

Az európai vezetőknek bőven lesz alkalma találkozni Orbán Viktor miniszterelnökkel az elkövetkezendő hónapokban, akinek így alkalma lesz megmagyarázni elképzeléseit. Eddig ugyanis a kormányfő többnyire ellenszegülést tapasztalt európai partnerei részéről - kezdi a cikket Judy Dempsey.

Az EU-s vezetők megkérdőjelezték Orbán médiapolitikáját, amely szerint gyűlöletbeszéd miatt betilthatnak sajtótermékeket, a kiadók pedig a szabályok folyamatos megsértése miatt bírságolhatóak lesznek.

A kritikusok szerint a törvény eszközt ad a kormány kezébe, hogy elhallgattassa ellenfeleit, ám Orbán ezt tagadja.

A bírálók szerint a kormányfő gazdaságpolitikája elrettenti a külföldi befektetőket - írja Dempsey a különadókat említve példaként.

A szerző idézi Angela Merkel német kancellárt, aki szerint Magyarországnak természetesen különleges felelőssége van az EU imidzsével kapcsolatban.

Szerencsétlen kezdet Magyarország első EU-elnöksége számára. A lap idézi Hegedüs Istvánt, Magyar Európa Társaság vezetőjét, aki úgy véli, a magyar ellenzék gyakorlatilag nem létezik, a civiltársadalom pedig gyenge, ám a politikai eliten belül mély megosztottság uralkodik a történelmi múlt megítélésében, de Orbán kritikusai által autoriternek tartott vezetési stílusa miatt is. A nagy kérdés Hegedüs szerint, hogy Orbán képes lesz-e legyőzni ezt a megosztottságot, hogy valami tényleg újat hozzon az ország számára.

A korrupció nemcsak Magyarországot jellemzi, ez a térség többi országát is mélyen érinti. A cikk szerint a magyar politika abban különbözik a térség többi országától, hogy a folyamatos társadalmi feszültségek idegengyűlölethez, antiszemitizmushoz, valamint a roma közösség ellen erőszakos támadásokhoz vezettek.

Ehhez jön még a két politikai tömb alapvetően eltérő ideológiája: míg a Fidesz az állam szerepét erősítené, a baloldali csoportok inkább laissez-faire politkát követne.

Gyarmati István, a Demokratikus Átalakulásért Intézet elnöke szerint, ha a komrányfőnek sikerül a gazdasági fordulatot végrehajtania, akkor talán konszolidálhatja a társadalmat is.

Orbán a Széll Kálmán alapítványnál tartott beszédében célként tűzte ki, hogy Magyarországot  egy versenyképes, biztonságos és sikeres országgá tegye. És bár az ország exportvezérelt gazdasága a globalizációtól függ, Orbán hisz abban, hogy Magyarországnak nem kell hálásnak lenni a nemzetközi pénzügyi szektornak vagy a külföldi befektetőknek, sőt, a piacok helyett az államnak kell központi szerepet játszania.

A lap idézi a miniszterelnököt, aki szerint az állam szerepe felértékelődik, míg az önszabályozó piacé veszít értékéből.

A lap megemlíti, hogy Orbán nem hisz a megszorításokban, ehelyett a döntően német és osztrák cégek által dominált szektorokra vetett ki különadót, valamint lebontotta a nyugdíjrendszer második pillérét, amelynek eredményeképpen a megtakarítások többsége államosítják.

Orbán mindezt annak reményében teszi, hogy új társadalmi konszenzust teremtsen Magyaországon. A kockázatok jelentősek, hiszen szembeszegül a nemzetközi pénzügyi intézményekkel, európai vezetőkkel, akikre szüksége van az ország finanszírozásához. Gyarmati szerint mindez hazárdírozás.