Elszámoltuk? - Nem teljesül a hiánycél

Tisztul a kép a tavalyi büdzsével kapcsolatban, de ami látszik, az nem valami biztató. Az államháztartás finanszírozási igénye tavaly a GDP 4,7 százalékát érte el, ez hajszálnyival kedvezőbb a 2009-es értéknél – derült ki a Magyar Nemzeti Bank előzetes pénzügyi számláiból. Hiába volt tehát nagy javulás az év második felében (a hiteligény a GDP 3 százaléka alá csökkent), mivel a 6 százalékot közelítette a hiány a második negyedévre. Tavaly pedig – 2009-cel ellentétben – már a GDP is enyhén növekedett, ami nemcsak azért hasznos, mert megnöveli a viszonyítási alapot, hanem azért is, mert egyúttal növekvő államháztartási bevételeket is lehetővé tenne, de ehhez változatlan adószabályok kellettek volna.

A hiányszám nem azonos azzal a statisztikával, amelyre a kormány 3,8 százalékos vállalása vonatkozott, ezt a számot a KSH április elejére készíti el. Közelítésnek azonban megfelelő az az adat, amelyet a jegybank tavaly elszámolt vesztesége nélkül kapunk, de még ez is jóval magasabb a célnál, 4,4 százalékos. Korainak bizonyulhat tehát a kormány bejelentése, miszerint teljesült a tavalyi hiánycél.

A részletes MNB-adatok alapján az önkormányzatok hiánya a GDP 0,8 százalékát tette ki a finanszírozási szemlélet szerint, miközben a központi költségvetés önmagában is 3,7 százalékkal járult hozzá a finanszírozási igényhez. Nem biztos tehát, hogy megállja a helyét a kormány érvelése, miszerint a túllépésért az önkormányzatok tehetők felelőssé, és ugyanezt sugallja a korábbi éveket jelentősen meghaladó ez év januári hiányszám is.

Bár azt eddig is sejteni lehetett, hogy az önkormányzati deficit jelentősen ronthatja a központi büdzsé számait, a hétfői adat mégis meglepetést keltett: az eltérés a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) által várt adatoktól akkora, hogy emiatt borulhat a 3,8 százalékos hiánycél – derült ki a tárca közleményéből. A tavalyi első három negyedév 97 milliárdos önkormányzati hiánya év végére 247,7 milliárdra emelkedett. Az NGM szerint a nem megfelelő ellenőrizhetőség jelent problémát, mert sok település a Magyar Államkincstár helyett kereskedelmi bankoknál tartja a pénzét. Emiatt a szaktárca keresi a megoldást, miként nyerhetnének nagyobb rálátást a helyhatóságok gazdálkodására.

Fájó, de halaszthatatlan politikai döntést kell meghozni arról, hogyan vegyenek le terheket a helyi önkormányzatok válláról, különben az ő hiányuk továbbra is nyomasztóan települ rá a költségvetésre – véli a kérdés kapcsán több polgármester is, pártállástól függetlenül. Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke szerint azonban szó sincs átláthatatlan gazdálkodásról, csupán az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentéseit kellene használni. Az ÁSZ szerinte már most is „felkészült és informált”, és a megyei kormányhivatalok is hozzáférhetnek minden adathoz. A gödöllői polgármester saját példájával illusztrálta a felügyelet aprólékosságát: a kormányhivatal nemrég jelezte, hogy a fizetése egy számítási hiba miatt havi 25 forinttal (!) magasabb a szabályosnál – ha ennek az ellenőrzésére van kapacitás, akkor az önkormányzatok kiadásait is képesek megvizsgálni.

Nehéz kérdés, hogy a legtöbb, kormánypárti vezetésű önkormányzat milyen határig tűrné, ha a kormány beleszólna a helyi gazdálkodásba. Zombor Gábor, Kecskemét fideszes polgármestere azt mondta: az államnak már most is vannak lehetőségei, hogy kövesse a helyi gazdálkodást, sokkal fontosabb lenne, hogy ne terheljenek az önkormányzatokra egyre több feladatot, amelyeket egyre kevesebb pénzből kell ellátni.

Az önkormányzati rendszerben nincsenek további tartalékok – állítja mindkét polgármester. Abban egyetértenek az NGM-mel, hogy a hitelállomány szerkezetét kellene vizsgálni, és hozzátették azt is: jó lenne meghatározni, mik azok a kötelező feladatok, amelyeket nem az önkormányzatoknak kellene finanszírozni. Esetleg az államnak sem – tehetjük ehhez hozzá azt, amit a politikusok nem szívesen mondanak ki, de tény: ha egy feladatot áthelyeznek a helyhatóságtól az államhoz, attól az összesített hiány nem csökken.

Csak ahhoz, hogy hazánk képes legyen megakadályozni az államadósság növekedését, legalább 5,5 százalékos GDP-bővülési ütemre van szükség, legalábbis akkor, ha nem történnek hathatós fiskális reformok – állapítja meg a Morgan Stanley egyik friss elemzése. A háttértanulmány ugyanakkor 70 százalék körüli GDP-arányos „induló” államadósság-rátával számol, lévén a második nyugdíjpillérből származó mintegy 2500 milliárd forint segítségével már az idén (de legkésőbb 2012 végére) 10 százalékpontos mérséklődés érhető el a jelenlegi 80 százalék körüli arány helyett.

A készítők megjegyzik: a magánnyugdíjpénztárak visszaszorítása ténylegesen javítja az adósság- és hiánymutatókat, miközben az átalakítás költsége csak 2040-től nehezedik az államháztartás vállára. Költségvetési megtakarítások nélkül (és 5,5 százaléknál alacsonyabb, 3 százalék körüli növekedés esetén) azonban az államadósság-ráta tíz éven belül ismét elérheti a 80 százalékos szintet – áll az elemzésben.

A korábban február végére – immár március közepére – beharangozott költségvetési „reformcsomag” kapcsán a Morgan Stanley megjegyzi: a „szokatlan” gazdaságpolitika és az államadóssággal kapcsolatos aggályok megemelték ugyan Magyarország kockázati felárát, ám a reformcsomag – amennyiben abban megfelelő átalakítások szerepelnek – képes lehet arra, hogy új irányt szabjon nemcsak a hiány és az államadósság alakulásának, hanem a magyar gazdasággal kapcsolatos vélekedéseknek is.

Csak ahhoz, hogy hazánk képes legyen megakadályozni az államadósság növekedését, legalább 5,5 százalékos GDP-bővülési ütemre van szükség, legalábbis akkor, ha nem történnek hathatós fiskális reformok – állapítja meg a Morgan Stanley egyik friss elemzése. A háttértanulmány ugyanakkor 70 százalék körüli GDP-arányos „induló” államadósság-rátával számol, lévén a második nyugdíjpillérből származó mintegy 2500 milliárd forint segítségével már az idén (de legkésőbb 2012 végére) 10 százalékpontos mérséklődés érhető el a jelenlegi 80 százalék körüli arány helyett.

A készítők megjegyzik: a magánnyugdíjpénztárak visszaszorítása ténylegesen javítja az adósság- és hiánymutatókat, miközben az átalakítás költsége csak 2040-től nehezedik az államháztartás vállára. Költségvetési megtakarítások nélkül (és 5,5 százaléknál alacsonyabb, 3 százalék körüli növekedés esetén) azonban az államadósság-ráta tíz éven belül ismét elérheti a 80 százalékos szintet – áll az elemzésben.

A korábban február végére – immár március közepére – beharangozott költségvetési „reformcsomag” kapcsán a Morgan Stanley megjegyzi: a „szokatlan” gazdaságpolitika és az államadóssággal kapcsolatos aggályok megemelték ugyan Magyarország kockázati felárát, ám a reformcsomag – amennyiben abban megfelelő átalakítások szerepelnek – képes lehet arra, hogy új irányt szabjon nemcsak a hiány és az államadósság alakulásának, hanem a magyar gazdasággal kapcsolatos vélekedéseknek is. -->