Rokkantnyugdíjtervek - Kinéz a szigorítás

Nyugdíjcsökkenésről természetesen szó sem lehet, „a nyugdíjak értékét megőrizzük” – ezt válaszolta Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő tegnapi sajtótájékoztatóján arra a kérdésre, hogy ha a nyugdíjkasszában csak a nyugdíj jellegű kifizetések maradhatnak, akkor a rokkantsági kifizetések és a szociális járadékok hova kerülnek, illetve várható-e a nyugdíjak esetleges csökkenése az új rendszerben. Míg tehát a kormány kitartóan állítja, hogy a februári reformtervek kapcsán nem csökken a nyugdíjasok és rokkantnyugdíjasok által havonta kapott pénz, továbbra sem tudni, a kabinet mit tervez a rokkantnyugdíjak rendszerével. Szakértők szerint a reformcsomagban olyan elemek szerepelhetnek, mint a képzési lehetőségek, a jogosultságok megállapításának szigorítása, a rehabilitációs időszakra járó összeg mérséklése – az időközi orvosi felülvizsgálatok gyakoribbá tétele, rendszeres behívásuk a munkaügyi központokba.

A korábbiakhoz képest már az új jogi szabályozás is óriási szemléletváltást jelent a háromévnyi rehabilitációs időszakkal, hiszen ez alatt rehabilitációs munkahelyen kell dolgoznia az érintettnek, azaz nem „züllesztik rokkanttá egy életre” – mutatott rá lapunknak Máté Levente nyugdíjszakértő. A további változás egyik kulcspontja a képzés lehet, a rendszerben meg kellene találni a rokkantak rejtve maradt képességeit, nem azt nézni, mit vesztettek el, hanem azt, mi maradt nekik. Mindez Nagy-Britannia által 2003-ban bevezetett, meglehetősen költséges, ám kétségkívül hatékony rokkantnyugdíjreformjának alapelve is. A rokkantnyugdíjrendszer átalakítását megkerülhetetlenül a gazdaság fellendülésének, a foglalkoztatás bővülésének kell kísérnie, amely a rokkantság helyett alternatívát tudna kínálni – hangsúlyozta Máté Levente.
Vannak más, a szigorítás elemeit jobban hangsúlyozó szakértői modellek is a rendszer átalakítására. A Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet egy 2009-es (tehát már a rehabilitációs törvény után született) tanulmánya a rendszer konszolidációjának érdekében javasolja a jogosultságok megállapításának további jelentős szigorítását és a rehabilitációs időszakra járó összeg mérséklését. Lehetséges megoldás, hogy ez utóbbi, három évig járó összeget az álláskeresési járadék szintjére csökkentik a jelenlegi nyugdíjhoz hasonló összegről. Ezt kiegészítenék az egészségromlásból adódó kiadások (például a gyógyászati segédeszköz, a gyógyszer ára) kompenzálásával. További szigorításra nyílik mód az időközi orvosi felülvizsgálatok gyakoriságában és a bírálóbizottságok munkájában. Abban egyetértés mutatkozik, hogy a rendszer átalakítását mindenképp a munkavégző képességet javító és a munkavállalást támogató szolgáltatásokkal kell kiegészíteni, amely persze költségvetési terhekkel jár.

További elem lehet a rendszer átalakításában az együttműködési feltételek kiterjesztése és szigorúbb érvényesítése az aktív korú rokkantnyugdíjasok esetében. Az említett tanulmány azzal a feltételezéssel él, hogy mindez 5 százalékkal csökkentené a korhatár alatti rokkantnyugdíj (valamint a baleseti és szociális járadékok) igénybevételét a munkába állás növekedése és a visszaélések csökkenése miatt. Ez becslések szerint éves átlagban 30 ezer fővel csökkentené az inaktív ellátottak számát, és mintegy 20 milliárd forinttal mérsékelné a kiadásokat. Ha pedig az ellátásból kikerülőknek csak a fele minimálbéren bejelentve munkába állna, az közel 8 milliárd forintos bevételt hozna a költségvetésnek. Igaz – teszik hozzá a szakértők – az együttműködés kikényszerítése kapacitásbővítést és fejlesztést igényel a munkaügyi kirendeltségeken, amelynek költségeit szintén az államnak kellene állnia.

Menekülési útvonal

A rokkantnyugdíjak rendszere a magyar költségvetés egyik kiemelkedő, régi és makacs tétele. A 90-es évek elején tapasztalt munkaerő-piaci sokk egyik tüneti kezelése volt, hogy a munkanélküliek óriási táborából sokakat az állam meglehetősen engedékenyen hagyott átmenni a szociális rendszerbe. Ennek eredményeképp hazánkban csaknem 800 ezer rokkant van, ennek fele, 380 ezer fő még aktív korú rokkantnyugdíjas. Öszszehasonlításul: a szomszédos, 5 millió lakosú Szlovákiában mindössze 70 ezer rokkantnyugdíjas él.

Az óriási magyar rokkantnyugdíjrendszer költsége is hatalmas. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok ellátására havi 25,5 milliárd forintot költ az állam (a 62 év feletti rokkantnyugdíjasokra fordított kiadások nélkül). A számlát tovább növelik a rendszer adminisztratív költségei. A rokkantnyugdíj-rendszer jelentősen rontja a teljes nyugdíjszisztéma egyensúlyát: Magyarországon hiába 62 év a nyugdíjkorhatár, a nyugdíjba vonulás tényleges életkora átlagosan 58-60 év, a rokkantsági nyugdíjasokkal együtt mindez 55-56 év.

A rokkantnyugdíj-igénylések elbírálása 2008-ban szigorodott ugyan, de összegét továbbra is az öregséginyugdíj-megállapítás szerint számítják, így az kedvezőbb, mint a munkanélküli-ellátások. Álláslehetőség hiányában tehát még mindig jobban megéri „rokkantosítani” magunkat, mint regisztrált munkanélkülivé válni.

A rokkantak épen maradt, a munkavállalásban hasznosítható képességeire fókuszáló program fő célja, hogy visszaterelje a megváltozott munkaképességűeket a munkaerőpiacra. A heti 16 órás állás esetén is jár már anyagi támogatás. Azemélyes mentorral való konzultációra, tréningre, próbamunkára van lehetőség.

A program költségei eddig több tízmillió fontra rúgtak, ám jelentős eredményeket hoztak: a program hatására 7,4 százalékponttal nőtt az elhelyezkedők, 6,3 százalékponttal csökkent a rokkantsági támogatást igénylők aránya.

A rokkantak épen maradt, a munkavállalásban hasznosítható képességeire fókuszáló program fő célja, hogy visszaterelje a megváltozott munkaképességűeket a munkaerőpiacra. A heti 16 órás állás esetén is jár már anyagi támogatás. Azemélyes mentorral való konzultációra, tréningre, próbamunkára van lehetőség.

A program költségei eddig több tízmillió fontra rúgtak, ám jelentős eredményeket hoztak: a program hatására 7,4 százalékponttal nőtt az elhelyezkedők, 6,3 százalékponttal csökkent a rokkantsági támogatást igénylők aránya. -->