Tavalyi hó maradhat az eho?

Mivel azonban a hosszabb távon a költségvetési egyenleg 600-650 milliárd forintos javulását előrevetítő reformokkal kapcsolatos kormányzati döntés csak a hónap végén születik meg, egyelőre nem lehet biztosan kizárni, hogy „más irányokból” mégiscsak bekerül egy tudomásunk szerint havi egy-kétezer forintos tételes eho a csomagba.

A tételes eho mint közteherforma első bevezetése az előző Fidesz-kormány idejére esett, 1999-re. Az eho eddigi „csúcsa” havi 4500 forint volt (2002-ben), gazdasági kamarák azonban már évek óta napirenden tartják a havi 8-10 ezer forintos ehóról szóló javaslatot is. A 2008-as úgynevezett Big Four-csomag havi nyolc-, Bokros Lajos havi tíz-, a Reformszövetség 2009-ben pedig havi ötezer forintos mértéket látott kívánatosnak. Utóbbi akkori indoklása szerint „méltánytalan, ha a járulékfizetést csak és kizárólag a jövedelmi viszonyokhoz kötjük, míg a szolgáltatás értéke mindenki számára ugyanaz marad”.

Ezzel szemben kormánykörökben úgy vélik: az alacsonyabb keresetű emberekkel szemben lenne méltánytalan, ha a személyi jövedelemadózás után az egészségügyi közteherviselést is úgy alakítanák át, hogy rájuk arányában nagyobb teher hárul.

A Reformszövetség annak idején persze úgy gondolta, hogy a tételes eho növelésével párhuzamosan megszűnik a százalékos egészségügyi hozzájárulás. Utóbbi jelenleg két – 27 és 14 – százalékos kulccsal üzemel, és meglehetősen bonyolult szabályok övezik. A magánszemélyek például bizonyos jövedelmek után csak addig kötelesek 14 százalékos ehót fizetni, amíg teljes egészségügyi hozzájárulásuk el nem éri az évi 450 ezer forintot. A százalékos eho megszüntetése tehát valóban jelentős mértékű egyszerűsítéssel érne fel.

A kétféle eho között egy alsó küszöb bevezetése jelentené a kompromisszumot, így bizonyos összeget – például havi ezer forintot – mindenkinek kötelező lenne lerónia. Mellette szólhat az is, hogy százalékos ehóból – a kormányzati tervek szerint – az idén alig 36 milliárd folyik be, ez az Egészségbiztosítási Alap (EA) teljes bevételének mindössze 2,6 százaléka. Akármi is lesz az „ehók” sorsa, az tény, hogy a járulékbevételek az EA összes kiadásának felét fedezik. Korábban ez az arány 80 százalék felett is járt, ám azóta a 17 százalékos rekordról 8-ra apadt az egészségügyi járulékok bruttó bér után fizetendő mértéke – ebből 2 százalék terheli a munkáltatót, 6 pedig a munkavállalót. Nem meglepő, hogy az EA idén 637 milliárd forintos támogatásra szorul.

Kérdés tehát, hogy a nyugdíjalap után az egészségbiztosítás terén is helyet kap-e az a kormányzati elképzelés, hogy a bevételek fedezzék a kiadásokat. Amennyiben igen, akkor radikális átalakításokra lesz szükség. Igaz, a jogszabályok már most is előírják a bevételek és kiadások egyensúlyát, ám ez az EA 1993-as megalakulása óta csupán kétszer vált valóra. A hiány lehet a magyarázat arra is, hogy míg a tavalyi adótörvények első verziójában szerepelt a járulékfizetési plafon bevezetése a munkáltatók körében is, ez végül kikerült a jogszabályból. Bár az idén nem egészen 7,7 millió forint ez a limit (amely jelenleg csak a munkavállalókat érinti), számítások szerint még egy 15 milliós foglalkoztatói járulékplafon is 30 milliárd forinttal csökkentené a bevételeket. Gazdasági érdekképviselők viszont úgy érvelnek: egy-egy befektetői döntésnél fontos szempont, hogy a jól kereső menedzserek után a járulékfizetés nem érheti el a csillagos eget.