A jósprofesszor már az eurózóna végét várja

A New York-i Egyetem pontos előrejelzéseiről világszerte ismert gazdaságtan-professzora - aki már 2006-ban megjövendölte az amerikai jelzálogpiacról kiinduló pénzügyi válságot is - elemzésében kifejtette, hogy az euró soha nem teljesítette az optimális valutaövezetek fenntartásához szükséges feltételeket.

Az uniós vezetők ehelyett abban reménykedtek, hogy a költségvetési, a monetáris és az árfolyampolitika hiánya majd felgyorsítja a szerkezeti reformokat, e reformok révén pedig megindulhat a termelékenységi és növekedési konvergencia.

A valóságban azonban ez nem így történt. Paradox módon a korai kamatkonvergencia holdudvar-hatása még inkább széttartó költségvetési politikákat eredményezett, a szerkezeti reformok késlekedtek, és a bérnövekedés is elszakadt a termelékenységtől, ami az euróövezeti periféria versenyképességének gyengülésére vezetett - írta keddi elemzésében az amerikai közgazdász.

Roubini szerint Európa "elakadt" a politikai unió felé vezető úton is, a költségvetési unió megteremtését célzó lépések pedig jelentős "szövetségi-központi" bevételeket igényelnének, valamint euróövezeti kötvények széleskörű kibocsátását is feltételeznék. Ez utóbbi esetben Németország - és más vezető eurótagországok - adófizetői nemcsak saját országuk, hanem a periféria országainak adósságát is támogatnák, márpedig valószínűtlen, hogy a nagy valutauniós országok adófizetői ezt elfogadnák - írta a neves közgazdász a keddi Financial Timesban.

Roubini szerint az esetleges euróövezeti adósságcsökkentés vagy "átprofilírozás" segíthet egyes fizetésképtelen gazdaságok adóssághelyzetén, ám semmiben nem járulna hozzá a gazdasági konvergencia helyreállításához, ehhez ugyanis a versenyképességi konvergencia helyreállítása lenne szükséges.

Az euróövezeten belüli gazdasági és versenyképességi konvergencia hiányára, sőt a gazdasági folyamatok inkább széttartó jellegére nemrégiben londoni hitelminősítői elemzők is felhívták a figyelmet.

A Fitch Ratings által az euróövezet jövőjéről Londonban rendezett szakszemináriumon David Riley, a nemzetközi hitelminősítő globális szuverén adósbesorolásokért felelős igazgatója kijelentette: az adósságválság azért is sújtja különös erővel az euróövezetet, mivel az európai szintű monetáris unió kialakult ugyan, a gazdasági unió azonban nem, és ennek következményeként széttartó folyamat indult meg a versenyképességben és a magánszektorok működésében.

Egy másik nagy nemzetközi hitelminősítő, a Standard & Poor''s nemrégiben kiadott londoni elemzésében kiemelte, hogy az euróövezeten belüli gazdasági növekedési folyamatok is széttartó pályára kerültek, ami azzal a kockázattal jár, hogy a jól teljesítő tagországok versenyképességi előnye a többiekhez képest hosszú távra rögzül. Ha e versenyképességi rés tartósan fennmarad, vagy akár tovább szélesedik, a valutaunión belüli széttartó teljesítményfolyamatok egyre inkább strukturális jellegűvé válhatnak - állt a hitelminősítő elemzésében.

A Cityben vannak olyan vélemények is, hogy Kelet-Európa euróvárományos országai a jelenlegi körülmények között valószínűleg jobban járnak, ha nem vezetik be a közös valutát.

A Capital Economics, az egyik legnagyobb londoni pénzügyi-befektetési elemző és tanácsadó csoport szakértői minapi átfogó elemzésükben közölték: szerintük "meggyőző bizonyítékok" vannak arra, hogy a saját fizetőeszközök megőrzése kínálja a legjobb megoldást a felzárkózó európai gazdaságoknak. A ház szerint az elmúlt évtized nagy részében az általánosan elfogadott vélekedés az volt, hogy az euró meghonosítása jelenti középtávon a legmegfelelőbb utat a gazdasági felvirágzás felé, mivel a valutauniós tagság jelentős kereskedelmi előnyökkel és alacsonyabb tőkeköltséggel jár a kelet-európai térség számára. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ezeket az előnyöket "túlhangsúlyozták".

A Capital Economics e következtetésének alátámasztására szintén az optimális valutaöveztek elméletét idézte. Ez azt mondja ki, hogy egy valutaunió akkor megfelelő a tagországok számára, ha azok elfogadják a tőke és a munkaerő szabad áramlását, hasonló szerkezetű gazdaságaik vannak, munka- és termékpiacaik rugalmasak, és teljes mértékben összehangolják költségvetési politikájukat. A felzárkózó európai országok zöme az első kivételével egyik kritériumot sem teljesíti. A gazdaságszerkezeti konvergenciától messze járnak, a térség munkapiacai még mindig túl merevek, a költségvetési politikák összehangolása pedig a régió legtöbb országában szóba sem kerül - állt a Capital Economics minapi londoni elemzésében.

A ház szerint mindez a jelenlegi euróövezeti tagállamok legtöbbjére is igaz, és éppen ez az oka annak, hogy "súlyos kételyek" övezik a közös valuta jövőjét.

Keddi cikkében Roubini arra a következtetésre jut, hogy más valószínűsíthető opciók híján egy kiút maradt: egyes eurótagállamok visszatérnek saját nemzeti valutájukhoz, amely ezután jelentős nominális és reál-leértékelődésen megy át. A közgazdász szerint az euróövezetben - mivel a konvergencia megszűnt, a reformok lefulladtak, a költségvetési és politikai unió pedig "távoli álom" csupán - az esetleges adósságcsökkentés sem lenne elégséges a versenyképesség és a növekedés helyreállításához. Ezek nélkül pedig a bent maradás egyes perifériális országok számára kevesebb előnnyel járhat, mint a távozás, bármekkora felfordulással járna is a kilépés - áll Roubini cikkében.