Van néhány rossz hírünk

A Görögországnak nyújtott új  mentőcsomag (az 159 milliárd eurós keretből várhatóan 50 milliárdot a magánszektor áll 2011 és 2014 között) alacsonyabb kamatokat, hosszabb futamidőt, a lejáró állampapírok piaci értéken való visszavásárlását, valamint a kötvények egy részének bankok és biztosítók általi önkéntes alapon történő hosszabb futamidőre való cserélését tartalmazza. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a görög állam finanszírozása a következő években nem függ a piacok ítéletétől.

Az első kommentárok ugyan azt emelték ki, hogy az immár sokadik európai szintű válság-egyezmény túlmutat a legégetőbb görög fizetőképességi probléma megoldásán, s egy új  Európa-szintű adósságkezelési, megelőzési mechanizmus elemeit – az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) hatásköreinek kiszélesítését – hordozza magában, azonban a kezdeti optimizmus hamar alábbhagyott. Ennek oka pedig továbbra is az, hogy a kiszélesített  hatáskörök, mechanizmusok is „csak” egy görög (legfeljebb portugál, ír) méretű problémára lettek szabva és nem adnak választ olyan nagy tagállamok fizetési problémáinak kezelésére mint például Spanyolország vagy Olaszország. Augusztus 1-én éjjel, a végső határidő előtt néhány órával az amerikai képviselőház és szenátus is egyezségre jutott adósságügyben, s elfogadta az amerikai adósságplafon megemelését – e nélkül az Egyesült Államokat a  fizetésképtelenség fenyegette volna. A kompromisszum eredményeként az idei év végig 1000, míg 2012 végéig újabb 1100 milliárd dollárral emelik meg az adósságlimitet, amelyre az 1960-as évek eleje óta immáron 79. alkalommal került sor.

A döntés ugyan lélegzetvételnyi időt ad az USA-nak a költségvetési kiigazítás alapos előkészítéséhez – amelyet a társadalom elöregedése, az egészségügyi reform és a megemelkedett katonai kiadások is egyre jobban megterhelnek –, azonban az amerikai államadósság további növekedése a kötvénybefektetőket bizonytalaníthatja el, a kétpárti megegyezés fejében vállalt állami kiadáscsökkentés pedig az amerikai gazdaság, illetve áttételesen a világgazdaság növekedésére vet komoly árnyékot. A kompromisszum fogadtatása néhány órás megkönnyebbülést okozott a piacokon, azonban mivel az amerikai gazdaság a legfrissebb adatok szerint tovább lassult és a Standard & Poor’s augusztus
5-én az USA leminősítése mellett döntött, a befektetői hangulat rövid időn belül pesszimizmusba váltott át.

Miközben a legfrissebb (júliusi) adatok már egyértelműen a gazdasági hangulat borúsabbá válását jelzik mind az eurózónában, mind a közép-kelet-európai régióban, a májusi külkereskedelmi statisztika alapján a hazai export a második negyedévben is jól szerepelt. Az év ötödik hónapjában a kivitel volumene 15,6, míg a behozatalé 10,9 százalékkal nőtt az egy évvel korábbi értékhez képest, a 195 milliárd forintot meghaladó egyenlege pedig az idei év harmadik legnagyobb aktívuma. A világgazdasági konjunktúra lassulása már a májusi adatok alapján jelentkezett az ipari termelés növekedésének visszaesésében. Az export-orientált feldolgozóipar éves bővülési ütem áprilist követően májusban is egyszámjegyű (8,0 százalék) volt, amelynek hátterében az új export megrendelések növekedésének jelentős visszaesése áll. A konjunkturális okok mellett azonban ebben jelentős szerepe van a bázishatásnak is. Az éves visszaesés (4,4 százalék) mellett halvány optimizmusra adhat okot, hogy áprilishoz képest 6,4 százalékkal bővült az építőipar termelése, illetve az új megrendelések mindössze 4,1 százalékkal maradtak el tavalyhoz képest. A lakásvásárlási kedv második negyedéves jelentős zuhanása ugyanakkor gátat szabhat az ingatlanpiac regenerálódásának.

A három hónapja folyamatosan csökkenő üzleti hangulat mellett a fogyasztói bizalom már a 2010. év eleji szintre esett vissza Magyarországon. A tavalyi év végéhez képest a lakosság saját finanszírozási helyzetével, a gazdaság általános állapotával kapcsolatos értékelése és a munkanélküliség esélyének megítélése is jelentősen romlott. Ez pedig (a svájci frank brutális erősödése által okozott sokkal kiegészülve) jelentős akadálya a belső fogyasztás bővülésének,
amely a májusi kiskereskedelmi adatok (éves szinten 0,7 százalék) alapján talán már éppen elmozdulni látszik a mélypontról. Az élelmiszerek értékesítése nem változott, míg a nem élelmiszer jellegű termékek (1,7 százalék), elsősorban az illatszer és a könyv, újság, papíráru cikkek eladása nőtt. Ismét a 2010 végi szintre (10,8 százalék) süllyedt a munkanélküliségi ráta az április és június közötti időszakban, elsősorban annak köszönhetően, hogy közel 30 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma az egy évvel korábbihoz képest. Azonban a válság előtti (2008. április - júniusi) szinthez viszonyítva a foglalkoztatottak száma még mindig közel 60 ezerrel alacsonyabb, s a nem támogatott (piaci) új állások alakulása továbbra sem bíztató.

A problémás vállalatok és vállalati hitelek számának év eleje óta tartó csökkenése némileg lelassult a tavaszi hónapokban, a vállalati szektor azonban a korábban vártnál lassabban juthat túl a válság mélypontján. A vállalati hitelállomány az áprilisi átmeneti emelkedést leszámítva egy éve folyamatosan zsugorodik, a júniusi csökkenés árfolyamhatástól megtisztítva 87,3 milliárd forint, 2010. március óta a legnagyobb volt. A következő 12 hónapban az energetikai, a szállítással, raktározással foglalkozó, és a mezőgazdasági cégek között várható a banki források iránt nagyarányú kereslet az MFB vállalati felmérése (MFB-INDIKÁTOR) alapján.

A régióban Magyarországtól eltérően a vállalati hitelállomány egyre gyorsabban bővül, így a hazai vállalatok forrásszerzési hátránya régiós versenytársaikhoz képest egyre nagyobb. Magyarországon a hitellkínálat mellett a banki források ára is kedvezőtlenül alakul: a vállalati forinthitelek kamata 2010. januári, az euróhiteleké pedig 2009. februári szintekig emelkedett júniusban. A szlovák és lengyel vállalati hitelek fokozatos drágulása ellenére nem szűkül a köztük és a magyar hitelkamatok közti különbség, ugyanakkor a bolgár, román és magyar nemzeti valutában kínált hitelkamatok közötti eltérés egyre kisebb.

Júniusban tovább csökkent a fogyasztói árak növekedésének dinamikája (éves szinten 3,5 százalék), sőt májushoz képest még csökkentek is az árak. Ennek köszönhetően az EU-s „rangsorban” is egyre jobb helyezést ér el Magyarország a pénzromlás ütemét tekintve.

Ugyanakkor a hosszabb távú trend szempontjából fontosabb maginfláció folyamatos emelkedése jelzi az év eleji ársokkok (olaj, élelmiszer) beépülését a várakozásokba, ami a globális kockázati hangulattal kiegészülve továbbra is óvatosságra inti a monetáris politika döntéshozóit. Hiába csökkentek májushoz képest 1,0 százalékkal az élelmiszerek árai, ez egyelőre csak a nyersanyagok áresésének köszönhető, míg a feldolgozott élelmiszerek belföldi értékesítési ára 10 százalék feletti ütemben drágult. Az ipari szektor többi szegmensében ugyanakkor – a termelői árakkal összhangban – jelentős árzuhanás bontakozott ki nem utolsósorban a nyersolajár-rally csillapodásának köszönhetően. Intő jel ugyanakkor, hogy júliusban ismét emelkedni kezdett a fekete arany árfolyama a világpiacon, jelentős és tartós emelkedést azonban a fundamentumok nem indokolnak.

Az európai és amerikai adósságválsággal kapcsolatos félelmek felerősödése a biztonságos eszközök iránti kereslet megugrásához vezetett júliusban: az arany világpiaci ára (1623 dollár/uncia) és a svájci frank euróárfolyama (1,1418 CHF/EUR) is új rekordot döntött. A közép-kelet-európai devizák különösen a hónap első felében gyengültek az euróval szemben, júliusban a régióban a forint nyújtotta a leggyengébb teljesítményt (1,5 százalékos leértékelődés).

A forint árfolyamát alapvetően a világpiaci befektetői hangulat hullámzása mozgatta: a forint/euró árfolyam és az S&P 500 tőzsdeindex közti korreláció május után ismét szoros (-0,61) volt. Június után júliusban is a lengyel zloty és a forint euróáfolyama között volt a legerősebb a szinkron (a korreláció 0,92 volt), míg a cseh korona egyre látványosabb régiós menedékdeviza szerepet vív ki magának. A forint svájci frank árfolyama július 29-én új rekordot döntött (236,4 HUF/CHF) az alpesi deviza szárnyalása következtében. A forint gyenge teljesítménye ellenére a hazai állampapírok a regionálisan magas kamatok és a javuló költségvetési helyzet miatt továbbra is népszerűek külföldön, ugyanakkor egyre inkább a rövidebb lejáratú papírok a keresettek.