Alig van valaki, aki pénzt adna Európának

Első pillantásra úgy tűnik, ezek az országok "zsebből" megsokszorozhatnák az EFSF maradék kölcsönzőképességét, amely Portugália, Írország és Görögország eddigi támogatása után már csak mintegy 250 milliárd euró. A csúcsértekezlet résztvevői úgy vélték, és meg is hirdették, hogy az euróövezeten kívüli tőke bevonásával az EFSF helytálló képessége egy csapásra egybillió euró (ezer milliárd euró) környékére növelhető még ez év végéig.

Ennyi minimálisan szükséges lenne például máris ahhoz, hogy az EFSF a piac számára hiteles garanciát tudjon állítani mindenekelőtt az olasz államadósság mögé, sőt, ha ez a fajta feltöltés és módszer beindult volna, később a spanyol vagy akár a francia adósság mögé is. Olaszország államadóssága 1,84 billió euró volt tavaly év végén, Spanyolországé 642 milliárd, Franciaországé 1,59 billió euró.

A tervet azonban a G20 múlt heti, cannes-i csúcsértekezletén megtorpedózták. "Alig van itt valaki, aki hajlandó pénzt tenni az EFSF-be" - panaszolta már a múlt hét végén Angela Merkel német kancellár. A BRIC-országok egyik érve az volt, hogy az euróövezet előbb tegyen rendet a saját háza táján, vagy legalábbis adja jelét erre való készségének. A kommunista Kína egyik illetékese például nehezményezte, hogy a nyugat-európai jóléti rendszerek még mindig túl költségesek, és a munkaügyi szabályok nem ösztökélnek serény munkára.

Azóta Kína és vele a többi BRIC-ország emelte a tétet: ha az euróövezet gondja immár világgazdasági bajforrássá nőtte ki magát, akkor a felzárkózók panaszait is magasabb szinten kell kezelni. Vagyis az euróövezet ma már túl kis hal a számukra. A G20-as csúcs óta elhangzott nyilatkozatokból kiderül: immár közös álláspontjuk az, hogy az EFSF-nek közvetlenül nem, hanem csak a Nemzetközi Valutaalapon (IMF) keresztül adnának pénzt, az IMF forrásait bővítve. Cserébe nem csupán az EU-tól kérnek "bátor lépéseket", hanem az Egyesült Államoktól és mindenki mástól is. A mostani alkupozíciót kihasználva erősíteni akarják szavukat az IMF-beli és általában a világgazdasági döntéshozatalban. Így akár az a Kínában nagyon utált amerikai követelés is bekerülhet az egyenletbe - azaz kikerülhet a képből -, hogy Kína értékelje fel gyorsabban a valutáját.

A megemelt tétekkel folyó küzdelemnek a legközelebbi áldozata Olaszország lehet: új államkötvényeinek hozama hetek óta euróövezeti rekordokat dönt, több mint 6,5 százalékon áll, közelítve ahhoz a 7 százalékhoz, amelyet a pénzügyi szakma a kezelhetőség és az özönvíz határvonalának tart. A mentőcsónak pedig egyelőre lyukas.