Ezért nem működött a kapitalizmus kiterjesztése

Pogátsa Zoltán, a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense szerint senki nem tudja megmondani, miért növekedne az elmúlt évek Keynes-i gazdaságpolitikája alapján a foglalkoztatás és a növekedés. Az a krízis, amiben élünk, egy 30-40 éves neoliberális hullám rendszerválsága. Ennek során jutottunk el oda, hogy a szegényektől a gazdagok felé történik ajövedelemátcsoportosítás.

Jól szemlélteti ezt a 80 százalék körüli legfelső adókulcs eltűnése, és a tizenszázalékos egykulcsos rendszerek terjedése. Az offshore rohamos terjedése is erre vezethető vissza, de nem egzotikus szigeteken, hanem a legfejlettebb államokon (Svájc, USA, Egyesült Királyság) belül. Ezzel párhuzamosan a pénzügyi szektor levált a termelő szféráról, és többszörösére növekedett a jövedelmezősége. Mindezek miatt a jelenlegi kapitalista rendszer nem nevezhető versenykapitalizmusnak, hanem a branding segítségével monopolisztikus pozíciót kiépítő nagyvállalatok versenyéről van szó.

A fenntarthatatlan jövedelmi folyamatok miatt, és a jövedelmi különbségek növekedése következtében választ kellett arra találni, hogy az egyre több megtermelt árut kinek lehet majd eladni. Erre volt az egyik válasz az eladósítás. A másik lehetőség, ami egy ideig segíteni tudott, a kapitalizmus kiterjedése, de ez ugyanúgy fenntarthatatlan, csakúgy mint a természet erőforrásainak lehasználása.

Az Egyesült Államokban a válságra válaszul fokozták az eladósodás, de ez alig mutatott eredményt például a foglalkoztatásban. Világos, hogy ez nem folytatható, különben összeomlik az USA gazdasága. Az eurózóna rosszul van összerakva, nem is tud jól működni, mert lassú és gyors gazdaságoknak nem megfelelő ugyanaz a kamatláb. Nem igaz például, hogy a görög állam túlméretezett lett volna, kisebb volt például mindvégig, mint a német. Ami nagy gondot okozott, hogy az állam a bevételeket nem tudta beszedni, többek közt az offshore terjedése miatt.

A görög problémát az okozta, hogy az EU-csatlakozásukat követően dezindusztralizálódott a gazdaságuk, mivel nem volt az iparuk versenyképes szinten a nyugati országokéval. Csak a turizmussal és a tengeri szállítmányozással maradtak versenyben, a legtöbb terméket északról kellett importálniuk. Az ezen keletkező profitot visszahitelezték számukra, ebből alakult ki az a helyzet, amit ma látunk – mondta el Pogátsa Zoltán. Ezzel persze lehet érvelni, hogy ezért rossz a protekcionizmus, mert versenyképtelen ipart hoz létre, ugyanakkor például Dél-Koreában éppen azt láttuk, hogy a vámvédelem nélkül nem lett volna képes a Daewoo vagy a Samsung sikeres exportőrré válni.

Az adósságteher az egyik tényező, ami lelassítja a bővülést – állapítja meg Barcza György, a K&H bank vezető elemzője. Az adósságállomány növekedése a Keynes-i, anticiklikus gazdaságpolitika eredménye. Kezdetben ezt sikerült még elinflálni, ez volt ennek a politikának a fő egyensúlyteremtő eszköze. Amióta a 80-as években sikeresen törték le a pénzromlást, azóta mutat növekvő tendenciát az adósságráta.

Európában is igaz ez a tétel, az alacsony adóssággal rendelkező tagországok ezért is mutatnak gyorsabb kilábalást. Itt is egyfajta fordulatra lenne szükség, de ehhez nincs még recept. Mára nem adósságválságról, hanem bizalmi válságról kell beszélni, ezért is merült fel a belső mag létrehozásának ötlete. Mára olyan országok is gondokkal küzdenek, mint Franciaország vagy Németország, de még az alacsony adósságrátájú Szlovénia is. Ráadásul gyorsul is ez a folyamat, egyre rövidebb ideig tart a piac türelme az újabb mentőcsomagok között. Az olasz és a spanyol állampapírpiac olyan jeleket mutat, ahonnan ország önerőből még nem jött vissza, a rövid kamatok magasabb szintre emelkedtek, mint a hosszúak.

A világ túlbankosított, exponenciálisan növekednek a mérlegfőösszegek. Ez külön terhet jelent a társadalom számára. Az egész világon bekövetkezett egy fordulat, Magyarországon például évi 5 százalékos leépülés látható. Ez egyrészt fékezi a növekedést, de javítja az egyensúlyt. Erre a japán buborék kipukkanását követő két évtizedes stagnálás a legjobb példa, amely mostanáig megfigyelhető volt.

Pitti Zoltán , a Budapesti Corvinus Egyetem tanára megkérdőjelezte az egykulcsos adó bevezetését, nem biztos, hogy ezt megengedhettük magunknak, az 500 milliárd forintos kieséssel. Mint mondta: végig kell gondolni, hogy Magyarország növekedése lehet-e gyorsabb, mint a magyar árukat felvevő exportpiacoké.

Európából áramlik ki a tőke, ebben pedig nem az új tagországok a nyertesek. A tőkevesztést motiváló tényezőkre kellene hatni. A vállalkozások országhatárokat átlépő működése ellenére a szabályozás országhatárok közé szorított, ami nem hatékony működést eredményez.
Elemzése szerint az elmúlt 13 évben a növekedésben a létszám nem játszott szerepet. 68-70 százalékban a tőkemennyiség bővülése eredményezte a növekedést, mintegy 30 százalékban pedig a termelékenység bővülése.

A trend az, hogy az újonnan érkező és az újrabefektetett tőke összességében nem növekszik, pedig magasabb is lehetne. Figyelmeztető, hogy szembefordulunk ezzel a tőkével, bizonytalanságot keltünk benne. Az utóbbi években a realizált profit magasabb, mint az újonnan érkező tőke. A 67 milliárd eurónyi működőtőke 10 százalékos hozamszint mellett is komoly folyó fizetési mérleg gondot okozhat.

A rendezvényt záró kerekasztal-beszélgetés során azt a kérdést járták körül a közgazdászok, jelenthet-e a bakrendszer fertőzési csatornát, azaz a bankcsődök miatt átterjedhet-e egyik országról a másikra a fizetésképtelenség. Európában az USA-val szemben még nem történt meg a banki portfoliók megtisztítása, a rossz hitelek elkülönítése – mondta el Oszlay András, a Takarékbank elemzője. Komoly reálgazdasági problémákat okozhat ezért bármelyik nagybank bedőlése, az Európai Unió létét is veszélybe sodorhatja egy ilyen katasztrófa, mert a közösség működését biztosító egyeztetéseket veszélybe sodorná. Ha nem lesz az EKB hozzáállásában változás, és nem fogja korlátlanul vásárolni az állampapírokat, akkor valóban széteshet a közösség – értett egyet Árokszállási Zoltán, az Erste Bank elemzője.

A banki feltőkésítések a magasabb tőkekövetelmények és a szigorúbb szabályozás miatt inkább a mi térségünkben kecsegtethet sikerrel, mivel itt még van terjeszkedési lehetőség. Ugyanakkor nincs erre utaló törekvés, mivel a német Landesbankok könyveiben még mindig vannak kétes hitelek, mivel nem néztek szembe ezzel a problémával. Ha pedig a tőkeemelés nincs napirenden, akkor az eszközök csökkentése jelenthet csak módot a tőkemegfelelés elérésére, ez pedig még tovább fékezheti a gazdaságokat.

A magyar hitelállomány az egyetlen a régióban, amely 2010 nyarához képest tovább zsugorodott. Nem mondható tehát, hogy azért csökken a banki forrás, mert általános forráshiány lenne – mondta Várhegyi Éva, a Pénzügykutató szakértője. Valamennyi résztvevő azt jósolja, hogy a hitelállomány tovább szűkül, a hitel/betét arány 110 százalék környékére zsugorodhat. A befektetések pedig zömmel készpénzből valósulnak meg.