Orbán háborúja elbukott, a sérültek tömege meg nem tudja, mit hoz a jövő. Ami világos: éles gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. Ennek persze drámai társadalmi, politikai következményei lehetnek – írja a volt miniszterelnök. Hozzátette, Orbán mintha húzódozna a fel- és beismeréstől, de egy idő után nem lesz választása.
„Most hadd menjek vissza 2008-ig. Amikor 2008 októberében veszélyesen megingott a forint és zuhanni kezdett a legnagyobb magyar bank, az OTP részvényárfolyama, egyetlen éjszaka döntöttünk arról, kezdeményezzük a már benyújtott költségvetés átírását, és segítséget kérünk az IMF-től és az EU-tól. A sorrend nagyon fontos. Először döntöttünk a kiigazításról, és csak utána kértünk segítséget. Mire megérkezett az IMF és az EU delegációja addigra készen voltunk egy 2009-re 600, 2009-2011 közötti évekre összesen 1800 milliárd forintos kiigazító csomaggal. Ez a csomag, éppen azért, hogy ne tegyük lehetetlenné a későbbi növekedést, nem adóemeléseket, hanem költségcsökkentést tartalmazott. Ha úgy tetszik fájdalmas lépéseket, mint például a közszféra bérbefagyasztását, vagy a 13. havi nyugdíj 80 ezer forintban történő maximálását” – emlékezett Gyurcsány.
Hozzátette, mindenkinek úgy tűnt, hogy a csomag elegendő és hatékony lesz, ezért pár nap alatt meg tudtunk állapodni tárgyalópartnereinkkel. Nem az IMF vagy az EU diktált, hanem a kritikus helyzet, mi meg értettük, hogy mit kellett tenni.
Kiemelte: 2009 elejére kiderült, hogy nem lesz elég, amit pár hónapja eldöntöttünk. Ezért egy újabb csomagról döntöttünk, és arról tájékoztattuk partnereinket. Akkor, 2009 februárjában a következő három évre újabb 1350 milliárd forintos kiigazítást kezdeményeztünk, olyan elemekkel, mint a nyugdíjindexálás szabályainak megváltoztatása, vagy a például a gázártámogatás csökkentése. A végén még ez sem volt elég, ezért egy harmadik, nagyjából 1000 milliárdos csomagot is kellett készíteni, de annak elfogadtatásához nekem már nem volt többségem, és ennek felismerése után mondtam le. E harmadik csomagot aztán már a Bajnai kormány vezényelte le.
„Azokban a hónapokban azért volt könnyű együttműködni a nemzetközi partnerekkel, mert mindig mi voltunk a kezdeményezők, mi tettük a dolgunkat, az IMF és az EU meg egyetértett velünk és tudomásul vette döntéseinket. Mi nem tőlük, hanem önmagunktól vártuk a megoldást. Így épült fel másfél év alatt a magyar gazdaságpolitika hitelessége, és hitték sokan 2010 tavaszán, hogy felminősítés jöhet” – magyarázta Gyurcsány.
Orbánékon nem látszik a felismerés. Sőt, azt mondják, hogy sikeresek vagyunk, a régi politikát kell folytatni, ők nem változtatnak semmin. Vakok és süketek, esetleg csak dacosak. De nyugodtan mondhatom, én, aki sokat tárgyaltam az EU-val és az IMF-fel, ez így nem fog menni. Nem kellene több pofont kapni, hogy belássák: vége, zárta bejegyzését a volt miniszterelnök.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.