"Ne tűnjön úgy, hogy a kormány egy gyorséttermet korlátoz"

A nem lezárt ügyek között szólt Lázár János a Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központról, amely a parlament tavaly év végi döntésével - Pintér Sándor belügyminiszter korábban benyújtott javaslatával ellentétben - mégsem jött létre. A Fidesz frakcióvezetője azonban arról tájékoztatott, hogy csak a kérdés elhalasztásáról van szó, az ügy ugyanis nincs lezárva. Arra, hogy ezek szerint mégis létrejöhet-e a NIBEK, azt válaszolta: "meglátjuk".

Folyik mindemellett a dohány-kiskereskedelem újraszabályozása, az új büntető és az új polgári törvénykönyv megalkotása, és el kell fogadni a postai szolgáltatásokkal kapcsolatos jogszabályt is - sorolta. "2012 júniusáig minden szükséges törvény elkészül. Onnantól kezdve az az épület, amely 2010 után született, teljes egészében kész, és egy új korszak kezdődik az év közepétől" - mondta.

Az új házszabályt firtató kérdésre hangsúlyozta, a jelenlegivel is működtethető az Országgyűlés 2014-ig, akkorra azonban mindenképpen szükséges egy új szabályzat. Ezzel együtt bírálta a Ház működésére vonatkozó hatályos szabályozást, amely szerinte nem jelent garanciákat a gyorsaságra, az átláthatóságra, "lassú, körülményes, öreges", és szerinte az egyharmadra vonatkozó garanciális szabályokból is keveset tartalmaz.

 Lázár János az egyházakkal összefüggésben jelezte, hogy 2011 második felében 72 vallási közösség kérelmezte egyházzá nyilvánítását, róluk februárban dönt a parlament. Megjegyezte, közülük a vallásügyi bizottság eddig nagyságrendileg tucatnyi esetében tett javaslatot az elismert egyházi státusz megadására. A nemzetközi példák - Ausztriában 9 elismert egyház, Szlovákiában 18 bejegyzett egyház, Csehországban 26 bejegyzett egyház - is azt mutatják, hogy a vallásszabadság megkérdőjelezése a magyar szabályozás tekintetében nem megalapozott - emelte ki.

A gyorséttermek termékkínálatának általa korábban felvetett szabályozására kitérve elmondta: még tartanak az egyeztetések, de szeretné elkerülni azt, hogy úgy tűnjön, mintha a parlamenti többség egy-egy gyorsétteremlánc működésének korlátozására törekedne. Példaként a brit mintát említette, ahol a világ legnagyobb gyorsétteremláncának termékskáláját korlátozták, ahogyan a kalória-, a cukor- és a sótartalmat is szabályozták, és erősítették a felvilágosítást is, anélkül, hogy a gyorsétterem-kultúrát vagy az ízlést próbálták volna korlátozni.