Nem lehetett csodát tenni Magyarországon

Már 2005 környékén előre lehetett sejteni, hogy nagy kockázatok vannak a pénzügyi rendszerben, amelyek globális válsághoz vezethetnek, azt pedig már 2001-től kérték Nobel-díjas közgazdászok, hogy legyen szigorúbb a nemzetközi szabályozás. Vagyis a tudomány nem is volt néma, de kevesen vették komolyan – vélekedett Magas István.

Régóta tudtuk, hogy az eurózóna több alapja tökéletlen, az eredmény pedig lesújtó – mondta az egyetemi tanár. A legnagyobb vesztes Görögország, de bajban lehetünk mi is. Magyarország sokkal sebezhetőbb, mint mások. A magyar növekedést az export húzza, ezért muszáj arra figyelni, hogy ennek a teljesítménye milyen. A külföld azonban változó hozzáállással, de leginkább óvatosan fordult az ország felé. Többször egyértelműen nem kedvelték az itteni helyzetet – elsősorban 2008-tól 2010 őszéig -, később azonban elkezdtek állampapírokat venni. Nem lehetett csodát tenni az euróárfolyam és a csődkockázatot jelző CDS-árfolyam tekintetében – tette hozzá Magas István.

Ha az a kérdés, hogy IMF-fel vagy IMF nélkül, akkor egyértelmű a válasz. Ha IMF-hitellel megyünk neki a következő éveknek, akkor nagy valószínűséggel csökkenő irányba fog menni az adósságpályánk, ha a piaci hitelekkel, akkor valószínűbb, hogy romlik a helyzet. A külföld általi finanszírozásban most se vele, se nélküle helyzet van, ebből el kéne mozdulni Magas István szerint.

Nagyon közös kicsi pont van a nemzetközi pénzpiacokon, ahol minden szereplő, a multik, a nemzetállamok és a pénzügyi stabilitás híveinek igényei egyaránt teljesülhetnek – emelte ki a nemzetközi összehasonlításban.

A globalizáció mértéke összességében pozitív, a világ gazdagodott, akár a 2000 óta nézett időszakban is – elsősorban azonban a közepes jövedelmű országok jártak jól. Az ilyen országok együttes GDP-je 1,4-szerese annak, ha Kína és India GDP-jét összeadjuk, és 1990 óta kétszeresére, 43 százalékosra nőtt a súlyuk a világ exportjában.