"Roppant fájdalmas lesz" - interjú a Kossuth tér átalakítójával

– Hogy áll jelenleg a Kossuth tér átépítése?
– Az engedélyezési dokumentáció nagyjából elkészült. A legtöbb kérdésben az előzetes szakhatósági hozzájárulások iránt kérelmet fogunk beadni, ezek birtokában akarjuk beadni az engedély iránti kérelmet. Mindezek figyelembevételével az elsőfokú engedélyeket július derekára szeretnénk megkapni.

– Gyakori kritikaként merül fel, hogy titkos a legtöbb részlet. Mit tesznek, hogy a nyilvánosság átlássa, mi történik?
– Vannak át nem hágható határok: egy kormányrendelet erejénél fogva nemzetbiztonságilag „érzékenynek” számít a beruházás. Ez számos kérdésben korlátozza a nyilvánosságot. Viszont nem jelenti azt, hogy akik indulnak, ne valódi piaci körülmények közt mérettetnének meg. Ilyen eljáráson csak olyan cégek indulhatnak, akár alvállalkozóként is, akik előzetes nemzetbiztonsági szűrésen mentek keresztül. Akik még nincsenek rajta az átvilágított cégeket felsoroló jegyzéken, azoknak nagyon szaporán intézkedniük kell, de a listára bárki felkerülhet.

– Ehhez milyen feltételeknek kell teljesülniük?
– Ezt a kormányrendelet szabályozza. Abba nincs beleszólásunk, hogy ki kerül fel rá. Amelyik cég kéri, azt az Alkotmányvédelmi Hivatal vizsgálja meg. De ez nem újdonság, hosszú évek óta, ettől a projekttől függetlenül létezik ez a rendszer. Egyértelmű politikai megrendelést kaptam: a projektet botrányok nélkül kell megcsinálni. Nem engedhetjük meg például, hogy a fővállalkozó ne fizesse ki az alvállalkozóit. Mi az alvállalkozók igazolt teljesítését közvetlenül fizetnénk ki. A másik lehetséges botrányforrás a pótmunka, amikor valaki alacsony áron leszerződik és utána „ügyesben” eléri, hogy mégis megérje. Azon dolgozunk, hogy az összes lehetséges pótmunkára hivatkozásnak elejét vegyük. Amikor a kivitelezővel elkezdünk tárgyalni, az üzleti konstrukcióban egyetlen bizonytalanság lesz, az ár. Azt is el akarjuk kerülni, hogy olyan vállalkozó nyerjen, akinek túl nagy lenne a kabát. Egy körülbelül 20 milliárdos beruházásról beszélünk, vagyis csak olyan cégektől fogunk ajánlatot kérni, amelyekről el tudjuk képzelni, hogy egy ilyen komplex beruházást meg tudnak csinálni rövid idő alatt.

– Hogy számolták ki a húszmilliárdos árat? Volt független szervezet, amely megerősítette ezt?
– Ez egy becslés, az árat piaci alku fogja meghatározni. A szakértőink ennyit várnak, én erre nyugodtan merek támaszkodni. Ezt a beruházást az összes jelentős piaci szereplő szeretné megcsinálni, úgy gondolom, a lehetséges küszöbig le fognak menni.

– A közvélemény mit ismerhet majd meg a pályázatból?
– A győztes nevét és a vállalási árat, valamint természetesen azt, hogy mi épül.

– Azt nem fogjuk tudni, hogy ki a többi pályázó?
– Így van.

– Miért?
– Így szól a kormányrendelet, és azt nem mi írtuk.

– Ha nem ismerjük a nem nyertes pályázókat, akkor nem ismerjük az ő árajánlataikat sem. A nyilvánosság hogyan tudhatja meg, hogy tényleg a legjobb árat ajánló nyer-e?
– Vizsgálhatja a számvevőszék, a kormányzati ellenőrzés, vagy parlamenti bizottságok zárt ülésen. Ha bármelyik bizottság bekéri az ajánlatokat, nem lesz bonyolult dolga: néhány A/4-es papírt kell egymás mellé tenni, mindegyiken lesz egy darab szám, azt kell megnézni, hogy eltaláltuk-e ezek közül a legalacsonyabbat.

– Nem egy olyan beruházásról lehetett hallani az elmúlt években-évtizedekben, amelyek hivatalosan teljesen tisztán folytak le, valahogy mégis jóval drágábbak lettek, mint ahogy a környező országokban szokás, vagy mint amit előzetesen sejteni lehetett. Mit tesznek, hogy ne adjanak okot a gyanúra?
– A beszerzés rendszere úgy van felépítve, hogy a műszaki tartalom egyértelmű, az árat kemény piaci verseny határozza meg, és nem kérhetnek pluszpénzt, ez önmagában egy garancia. Ha pedig mégis marad műszaki kockázat, azt a kivitelező viseli.

– Nem is elsősorban a szerződéskötés utáni trükkök voltak itt fontosak. Ha csak egy hét sajtóját átolvassuk, könnyedén találhatunk pályázatokat olyan árral, amely nem feltétlen tűnik indokoltnak.
– Feltételezem, hogy nem azt várja tőlem, hogy azokról a projektekről, amelyekről én is csak az újságokban olvasok, véleményt mondjak, alkalmaztak-e trükköket. Esetünkben a közbeszerzés előtt az árverseny, később a pótmunka kizárása biztosítja a lehető legalacsonyabb árat.

– Mi történik, ha nem épül meg időre a tér?
– Roppant fájdalmas szankciók várnának a kivitelezőre. Ezért is válogatjuk meg, kivel szerződünk.

– 2014 tavaszáig kell az építkezésnek elkészülnie. Nagyon paranoiásnak kell lenni ahhoz, hogy az ember arra gondoljon: nem lehet tüntetni a Parlament előtt a következő választásig?
– Nem. Megértem az ezzel kapcsolatos aggodalmat, de ez nincs a szempontok közt. Nyilván építési területen nem lehet tüntetni. De ugye nem tételezi fel, hogy csak azért költ el a kormány 20 milliárd forintot, hogy ne lehessen tüntetni a Kossuth téren?

NÉVJEGY
Wachsler Tamár 1959-ben született Miskolcon. 1985-től tanult Budapesten, a Műszaki Egyetemen építészmérnöknek. 1988-ban belépett a Fideszbe, 1989-ben az SZDSZ-nek is tagja volt. 1990-től 1998-ig Fidesz-képviselő volt. Az 1994-es választási bukás utáni pártelnökválasztáson elindult Orbán Viktor kihívójaként, de alulmaradt – ez volt az utolsó alkalom, hogy a Fideszben valaki kiállt Orbán ellen. 1998-ban honvédelmi államtitkár lett, 2000-es lemondása után azonban messze távolodott a politikától. Azóta visszatért tanult szakmájához, nagyberuházások lebonyolításával foglalkozott.