Matolcsy eltűnő-feltűnő száma

Teljes foglalkoztatottság 2020-ra, euró nélküli magyar növekedés akár két évtizeden át - a gazdaságpolitika nagy álmait változatlanul Matolcsy György osztja meg hétről hétre a közvéleménnyel. A sokkal rövidebb távra szóló, még gyakorlatibb kérdésekben, mint például az IMF-tárgyalások, vagy az elfogadás előtt álló 2013-as költségvetés ügyében azonban meglepően néma a nemzetgazdasági miniszter. Így aztán hiába volt Matolcsy az elmúlt másfél év egyik legtöbbet szereplő politikusa, az elmúlt két hónapban aki igazán fontos gazdaságpolitikai bejelentést szeretne hallani, annak vagy az IMF-tárgyalásokért felelős Varga Mihály, vagy Matolcsy államtitkára, Pleschinger Gyula szavait érdemes hallgatnia.

Matolcsy György júliusban azzal lepte meg a közvéleményt, hogy épp egy nappal azelőtt ment szabadságra, hogy az IMF tárgyalódelegációja megérkezett Budapestre. Az persze nem volt váratlan, hogy a korábban a tárgyalópartnerek "kipaterolását" éltető miniszter inkább háttérbe húzódott, ám az már annál inkább, hogy gyakorlatilag hetekre eltűnt a nyilvánosság elől. Az origo akkori információi szerint július 16. és 25. közt pihent Matolcsy, az IMF képviselői pedig 17-e és 25-e közt jártak Budapesten, és ugyan időközben felmerült, hogy megszakítja a szabadságát, ebből végül nem lett semmi, augusztus végéig alig jelent meg a nyilvánosság előtt.

Ekkor kereste meg lapunk a Nemzetgazdasági Minisztériumot, mi az oka a hirtelen jött némaságnak. Azt a választ kaptuk, hogy Matolcsy György dolgozik, a nyilvános szerepléseiről pedig időben értesíteni fogják a sajtót. Addig is a Heti Válaszban heti rendszerességgel megjelenő jegyzeteiből ismerhettük meg Matolcsy véleményét a világ nagy gazdasági témáiról, ám ezek inkább jelentettek átfogó, távlati víziókat, mint aktuálpolitikát. Kiderült például, hogy olyannak látja a helyzetet, mint amilyen a harmincéves háború idején volt (némileg meglepő módon 2003-ra dátumozva a válságfolyamatok kezdetét), hogy úgy gondolja, még akár két évtizedig is eltarthat a krízis, és hogy létezhet olyan forgatókönyv is, amely szerint ez idő alatt a magyar gazdaságnak euró nélkül kellene erősödnie. Elmélkedett az emberi élet céljáról is ("a későbbi siker sokszor már benne van az eddigi életünkben, csak észre kell venni") - eközben az aktuális gazdaságpolitikai kormányzati állaspontokat Varga Mihály osztotta meg a nyilvánossággal.

Szeptemberben aztán visszatért Matolcsy a parlamentbe is, pedig a tavasszal épp ott szerepelt a legkevesebbet, még az interpellációkra adott válaszokat is államtitkárai mondták el helyette. Ehhez képest múlt héten a munkahelyvédelmi tervről és a kisadókról szóló törvényjavaslat vitaindító beszédét ő tartotta meg, bár később a vitához nem szólt hozzá. Közel félórás felszólalása is különös indulatokat generált: az ellenzéki képviselők azt firtatták, hol van a költségvetésben a tervek fedezete, amire nem válaszolt nekik a kormány, mondván, az már a költségvetés aznap esti vitájához tartozna - ám ott sem érkezett válasz erre. Így annyit lehetett megtudni, hogy a terv Matolcsy szerint olyan erős, hogy "átüti a vasbetont", valamint hogy 2020-ig 5,5 millió munkahely lehet Magyarországon, vagyis megvalósulna a teljes foglalkoztatottság. Hogy ez részleteiben miképp valósulna meg, arról nem szólt a miniszter, azt pedig már helyettese jelentette csak be, hogy valószínűleg módosítani kell lefelé a kormány növekedési előrejelzéseit.

Ezen kívül csupán a minimálisan kötelező nyilvános megjelenést vállalta fel a miniszter: az ellenzéki képviselők írásbeli kérdéseire válaszolnia kellett. Ma például épp azt írta meg az MSZP-s Kiss Péternek, hogy 48 milliárd forintjába kerülne a költségvetésnek, ha megvalósulnának a KDNP javaslatai a családi adókedvezmény kiterjesztéséről. Az LMP-s Vágó Gábornak adott válaszában pedig még az IMF-megállapodásról is írt: novemberre valószínűsíti a megállapodást, majd ezek után 2013 végére 266 forintos euróárfolyamot remél. Ebben a válaszában már kitért arra is, hogy a munkahelyvédelmet miből fedeznék, igaz, csak homályosan: az IMF-megállapodás hatására várható gazdasági javulástól, valamint a két, már-már mantraként ismételt, ám eddig alig megvalósult reménybeli bevételi forrásból, a tranzakciós adó bevételeiből és az adóbeszedés hatékonyságának javulásából remél 300 milliárdot.