Oszkó: kétkulcsos szja kell, és el kell törölni a röghöz kötést

Oszkó szerint az elmúlt három évben szétporladt a társadalmi szolidaritás, és beszűkültek az egyéni lehetőségek. A magyar gazdaság pályája nem felzárkózott, hanem távolodott a fejlett gazdaságokétól. Az egyik kudarca a rendszerváltás utáni 20 évnek az aktív foglalkoztatottak számának alakulása, erre a problémára viszont a volt pénzügyminiszter szerint eddig csak rossz válaszok születtek, amelyekkel le kell számolni.

Nem volt azonban minden kudarc, az ország tőkevonzó képessége sokszor jó volt. Számos reform viszont nem történt meg, sok esetben a politika feláldozta a tartós gazdasági érdekeket a hatalom megtartása érdekében. 2010-re megérett az ország gazdaságpolitikája a változásra, de hiába ismerte fel a kormány az elmúlt 20 év hibáit, érdemben nem korrigálta, sőt szaporította – mondta Oszkó. A tőkevonzó képességet például lerombolták, így már nem felzárkózási folyamat folyik, hanem egyre jobban leszakadunk. Nem csak az érdemi növekedés alacsony, a potenciális növekedés is konvergál a nullához – hangsúlyozta a volt pénzügyminiszter.

Magyarországon a válságkezelés úgy zajlik, hogy a kormány növeli a jövedelemkülönbségeket – mondta Oszkó, aki szerint a foglalkoztatottsági problémákat illetően érdemi megoldásokra az Orbán-kormány nem volt képes, különösen a fiatalok kilátásai rosszak. Lényegében egy kivándorlási hullám zajlik le, ami hosszabb távon gazdaságilag nehézséget okoz. Más társadalmi csoportokat is nehezebb helyzetbe hozott a kormány adóintézkedésekkel vagy a munkanélküli segélyt érintő intézkedésekkel.
2010-ben soha nem látott politikai felhatalmazással úgy látott hozzá a kormány a gazdaság átalakításához, hogy nem volt ötlete, koncepciója – mondta Oszkó. Azzal a naiv feltételezéssel indultak útra, hogy a magas jövedelműek adócsökkentésével fokozza a fogyasztást. Miután a gazdasági növekedés elmaradt, a növekvő deficit és adósság viszont megmaradt, ezért a növekedési lehetőségeket elvonó intézkedésekkel foltozta be a lyukakat. Ennek a következménye, hogy a 2010-ben kilátásba helyezett növekedési pályához képest a mai napig 4500 milliárd forint hiányzik a GDP-ből. „Ezt a gazdaságpolitikát nem hogy bravúrosnak nem lehet nevezni, de csak hatalmas kudarcnak lehet feltüntetni”- állította a volt pénzügyminiszter.

Koherens számításokat végeztek arra, mi történik, ha a jelenlegi gazdaságpolitika folytatódik, és úgy látják, praktikusan hosszú évekre stagnálásra van kárhoztatva az ország. Az államadósság csökkentésében valós érdemi eredmény annak ellenére sincs, hogy több ezer milliárd forintnyi tartalékot emésztett fel a csökkentésére a kormány. A munkanélküliség sem fog tudni érdemben csökkenni ebben a gazdaságpolitikában, a foglalkoztatottak számában is reménytelen az érdemi bővülés. A költségvetési hiányszámok tartása is kétséges, valójában a magánnyugdíj-pénztári befizetések elvonásán kívül a jelenlegi kormány érdemi javítást nem végzett. Ez rövidtávon javította a helyzetet, hosszú távon viszont rontotta a költségvetés helyzetét.

Oszkó szerint a felemelkedés lehetősége a jó kormányzás. A múltbéli hibákkal le kell számolni, sem a 2006-os, sem a 2010-es intézkedéseket nem lehet megismételni. Nem lehet adósságnöveléssel népszerű intézkedéseket hozni, de a 2010-es gazdaságpolitika sem helyes, amely a gazdaság növekedését áldozta fel politikai célok érdekében. Oszkó szerint az erőszakoskodó állam helyett egyezségre kell törekedni a piaci szereplőkkel, legyenek azok a bankok, a különadóra kényszerített vállalkozások a növekedés érdekében. A beruházások segíthetik a foglalkoztatás bővülését, ha ez megtörténik, és nő a jövedelemtömeg, akkor az államnak jó motivációkat kell alkalmaznia annak érdekében, hogy ne csak rövid távú fogyasztásra költsenek, de megtakarítások is keletkezzenek.

A szakember szerint egy adóalkotmány is kellene, amelyben rögzíteni kell kritériumokat, hogy 60 napnál gyorsabban adótörvény nem lép hatályba, 20 milliárd forintnál kisebb bevételt eredményező adót nem vetnek ki, és főszabályként évente csak egyszer módosítanak adókon. A transzparenciát is növelni kell, és a régi költségvetési tanácsra is szükség lenne.

Oszkó szerint az egykulcsos adó rengeteg pénzbe került, és nem hozott semmit. 2009-ben is levonták a tanulságokat: a túlzott progressziót csökkenteni kellett az adórendszerben, de a teljes progresszió felszámolása sem jó. Az átlagbér fölötti részen korábban 80 százalék körüli volt az elvonás, de a mostani rendszer sem jó, amely az alacsony jövedelműeket hozza hátrányos helyzetbe. A többletteljesítményt is díjazni kell, de a szolidaritást is fenn kell tartani – mondja a szakember. Oszkó szerint vissza kell hozni az adójóváírást, és kell egy felső adókulcs, amit havi bruttó 400 ezer forintos jövedelem fölött vezetnének be úgy, hogy a második adókulcsnál a marginális adórés az átlagos elvonás maximum másfélszerese lehet. Olyan adójóváírás is kellene, amely a minimálbéren élőknek 8-10 százalékos jövedelemnövekedést jelentene, de maximum az átlagbért keresők kaphatnának jóváírást. A szakember szerint a járulékoknál is be kell avatkozni, a kormány munkahelyvédelmi tervei egyébként nem feltétlenül rosszak ezen a téren.

Különadók érzékeny kérdéskörét a lehető legtaktikusabban kell kezelni – hangsúlyozta Oszkó. Ezek lényegében elvonták a gazdasági növekedést, befagyasztották a beruházásokat, a hitelezést. A kivezetésnek azonban feltételei kell legyenek, hogy a szektorok hozzájáruljanak a növekedéshez, beruházások legyenek, beinduljon a hitelezést. Hasonlók intézkedéseket egyébként a mostani nemzetgazdasági miniszter is bejelentett most, de nem lesz könnyű dolga egyezségről tárgyalni, miután minden eddigi egyezséget megszegett – mondta Oszkó. A szakember előadásában még arról is beszélt, hogy a munkahelyteremtést az oktatáspolitikánál kell kezdeni, és ennek nem jó eszköze a röghöz kötés, amit az elsőként kellene eltörölni.

A Haza és Haladás által javasolt intézkedések 3 százalék fölötti növekedést, később stabil 2 százalék körüli növekedést hozhatnak a gazdaságnak. Az intézkedéscsomag emellett alkalmas lehet a bruttó államadósság leszorítására és a munkanélküliség csökkentésére is. „Nem ígérünk egymillió új munkahelyet, de a stagnáló foglalkoztatottságot javítanák”- mondta a volt pénzügyminiszter.