Időhúzás ukrán módra

Nem vette napirendre tegnapra összehívott rendkívüli ülésén az Európai Unióval készülő társulási és szabadkereskedelmi megállapodáshoz szükséges törvénymódosítások vitáját a kijevi parlament. Pedig a határozathozatal kedvéért Kijevbe készült Alexander Kwasniewski lengyel államfő és Pat Cox volt európai parlamenti elnök is – utóbbi az elmúlt alig másfél évben már 23-szor tárgyalt Ukrajnában a tervezett szerződésről. Volodimir Ribak házelnök bejelentése szerint legkorábban holnap dönthetnek olyan kérdésekről, mint az igazságszolgáltatás reformja, illetve a bebörtönzöttek külföldi gyógykezelésének engedélyezése, ami konkrétan Julija Timosenko volt kormányfő sorsát illeti.

Egy nappal korábban az uniós tagországok külügyminiszterei álltak tanácstalanul. Soros tanácsülésükön csak azt tudták megállapítani: egyelőre nem lehet döntést hozni arról, Ukrajna megkötheti-e a szerződést.

Az idő szorít, mivel az aláírást a jövő csütörtökön kezdődő vilniusi Keleti Partnerség csúcsra időzítették. Ha ez mégsem sikerül, az nemcsak Kijev számára lenne kudarc, de az uniónak is, amely az októberi brüsszeli csúcson szinte már kész tényként beszélt a társulási megállapodásról.
Ukrajna számos elvárásnak eleget tett, ám a mai napig nem sikerült megoldani az uniós körökben „szelektív igazságszolgáltatásként” emlegetett rendszer megszüntetését, illetve nem döntött Timosenko sorsáról. Viktor Janukovics államfő a parlamentre ruházta a döntés jogát, ám az ellenzék és a kormánypártok sem képesek dűlőre jutni a kérdésben, miközben mindkét oldalon – a korábban oroszpárti Janukovicshoz, illetve az ukrán üzleti élet meghatározó figuráihoz hasonlóan – továbbra is azt hangsúlyozzák, hogy elkötelezettek az európai integráció erősítése mellett.

A politikai kötélhúzás persze jóval többről szól, mint Timosenko sorsa. Miközben az unió komoly piaci lehetőségekkel és beruházásokkal kecsegteti Ukrajnát, Oroszország nem szívesen mond le a volt szovjet tagországokkal kialakított kapcsolatokról. Vlagyimir Putyin orosz államfő az évtized közepére kialakítandó eurázsiai vámuniót látja veszélyben, és többször felhívta már az EU felé közeledő országok figyelmét arra: egy esetleges társulási megállapodás nem fér össze az orosz szabadkereskedelmi övezetben való részvétellel. Örményország szeptemberben épp emiatt állt el a megegyezéstől. Esetükben az volt a döntő érv, hogy Moszkva az utóbbi időben látványosan erősítette kapcsolatait az örmények fő ellenségének számító Azerbajdzsánnal. A grúzok és a moldávok ugyanakkor továbbra is fenntartják, Vilniusban ők is megállapodnak az EU-val, ahogy teszi ezt Fehérorország is.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, aki tegnap épp a fehérorosz kollégájával tárgyalt, úgy fogalmazott, Moszkva, szemben az EU egyes képviselőinek állításaival nem él a nyomásgyakorlás eszközével Kijevvel szemben. Csak arra figyelmezteti partnereit, „értsék meg, milyen következményekkel számolhatnak, ha az Európai Unióhoz való csatlakozást választják”.

Elképzelhető az is, hogy Timosenkót kiszabadulása után is eltitják a politikai szerepvállalástól. Ez azért lehet érdekes, mert a 2015-re tervezett elnökválasztáson potenciális ellenfele Viktor Janukovics jelenlegi államfőnek, aki mellesleg korábban is fő riválisának számított.

Ami pedig az EU-t illeti, egyelőre nem világos, beérik-e azzal, ha az ukrán parlament a héten kiegészíti az igazságügyi reform már elfogadott elemeit az elvárt döntésekkel, Timosenko szabadulásáról azonban nem döntenek.

Elképzelhető az is, hogy Timosenkót kiszabadulása után is eltitják a politikai szerepvállalástól. Ez azért lehet érdekes, mert a 2015-re tervezett elnökválasztáson potenciális ellenfele Viktor Janukovics jelenlegi államfőnek, aki mellesleg korábban is fő riválisának számított.

Ami pedig az EU-t illeti, egyelőre nem világos, beérik-e azzal, ha az ukrán parlament a héten kiegészíti az igazságügyi reform már elfogadott elemeit az elvárt döntésekkel, Timosenko szabadulásáról azonban nem döntenek. -->